Aki eddig elkísért engem a The Elder Scrolls-sorozatot érintő visszatekintőmben, az talán megütközve olvasta véleményemet az Oblivion-ról és a Skyrim-ről. Félreértés ne essék: én szeretem ezeket a játékokat. Szeretem ezeket, mint Oblivion és Skyrim, de nem, mint The Elder Scrolls. Véleményem szerint többet ártottak hosszútávon a franchise-nak és magának a Bethesdának, mint amennyit köszönhetünk nekik. Sajnos vagy nem sajnos, a TES változása tökéletesen tükrözi az átlag playerek intelligenciájának alakulását azóta, hogy a gaming mainstream lett.
Abban a korban, ahol létezik a mikrotranzakció, a loot box, az in-game becsempészett szerencsejáték, a fizetős Early Access, ahol előrendelők milliói támogatnak vakon még meg sem jelent játékokat, vagy akár két másodperc leforgása alatt elverhetünk egy mobiljátékban 50.000 Ft-ot, s ráadásul még megkísérlik fizetőssé tenni a modokat is (ezt is a Bethesda csinálta!) minden lehetséges. A játékosok buták, és az elbutuló playerbase igényeit szem előtt tartva csak buta játékok születhetnek. A Bethesda pedig a rossz ízlést kiszolgálandó létre is hozott egy kis fiókcsapatot, a ZeniMax Online Studios-t, hogy az egyik legigénytelenebb, legpénzéhesebb műfajt, az MMO-k világát is sikeresen meglovagolják. Hogy sikerült-e nekik? A vicc az, hogy igen.
The Elder Scrolls Online: Tamriel Unlimited – Egy limitált élmény
Volt valaha egy MMO modell, ami működött. Fizettél egy bizonyos összegű havidíjat, és játszottál a játékkal. Olyan játékok, mint az EverQuest, a Star Wars Galaxies, majd az elképesztő sikereket elérő World of Warcraft csúcsra járatták ezt a fajta fizetési metódust, s mai szemmel, a F2P MMO-k korából visszatekintve azt lehet mondani, hogy még mindig ezerszer korrektebb volt, mint amit ma csinálnak. Valahogy az MMO idővel megváltozott, a WoW felemelkedése során szétzúzott nem egy riválist, akik így az ingyenességet voltak kénytelenek választani vagy megszűntek. Aztán persze az ingyenes játékok a beléjük rejtett mikrotranzakciókkal egyre népszerűbbek lettek, az ember nem számolt utána, hogy valójában sokkal több pénzt legombolnak róla mindenféle felesleges, haszontalan vagy éppen létfontosságú dolgok külön árusításával, mint amennyibe egy normális havidíj kerülne. Azonban ahogyan a TES-sorozat hatott a Fallout-szériára (pl. Fallout 4 perk system), és oda-vissza, úgy hatottak egymásra az előfizetéses és a F2P MMO-k is. A korábban sikeres előfizetéses játékok is ingyenessé kényszerültek válni, a F2P játékok pedig egyre merészebb húzásokat eszeltek ki arra, hogy megfosszanak minket gamer büszkeségünktől, ép eszünktől és persze pénzünktől. Ezek a folyamatok persze összefonódtak, melynek következménye egy általános színvonal esés lett. Olyan inkompetens csapatok kezdtek mindenféle licencekre építve MMO-kat gyártani, akik egy épkézláb netkódot nem tudtak a játék alá kiizzadni. Nem is csoda, hiszen például sem a BioWare, sem a Bethesda nem rendelkezett online multiplayeres tapasztalatokkal, mégis erőltetni kezdték a témát. A BioWare az Elder Scrolls Online alá lincencelt engine-re, a HeroEngine-re készített egy elődjeit meggyalázó Star Wars: The Old Republic-ot, a Bethesda Softworks pedig kiadóként a ZeniMax Online mögött állva finanszírozta a szóban forgó förmedvény, az ESO létrejöttét.
The Elder Scrolls Online: Tamriel Unlimited. Már a játék neve is utólag született, miután subscription modellben elbukott a játék. Kicsit újrapofozták, méginkább hasonlatossá tették a Skyrim-hez, s újra kiadták ezen a néven.
(Eredetileg csak The Elder Scrolls Online volt.)
A játék Tiber Septim és birodalmának születése előtt játszódik a Másodkorban, úgy 800 évvel a Morrowind és az Oblivion előtt. Miközben a történet nagyban nyúl az Oblivionból, struktúrájában a Skyrim-et idézi: két frontos háború dúl. A gonosz Molag Bal Daedra Nagyúr támadást intézett Tamriel ellen, s hűséges segédje, Mannimarco, a Férgek Királya segítségével sikerül lemészárolnia Cyrodiil királyát, s a város felett kaput nyitnia a Deadra Herceg világába. A szörnyek elkezdenek átáramlani a rendes világba, miközben háború tör ki az üresen maradt trónért is. Három oldal, a valószerűtlen szövetség Ébenszív Paktum (Nord, Dark Elf, Argóniai), a büszke Aldmeri Domínium (Nemes Elfek, Erdei Elfek, Khajiit-ok) és végül a hódító Daggerfall Szövetség (Breton-ok, Redguard-ok, Orkok) feszülnek egymásnak. (Az oldalfüggetlen birodalmi fajt, mint a tartalom 70%-át még a játék megvásárlása után is paywall-ok, azaz fizetés mögé helyezték.) Hősünkkel fajt, s vele oldalt választunk (persze ennek kikerülésére is van DLC, hogy bárhol kezdhessünk), majd megindulunk a nagyvilágban, hogy a követhetetlen és tetszőleges sorrendben felgöngyölíthető történetet megismerjük.
A fejlődési rendszer bonyolultabb, mint a Skyrimben, először szintekre vadászunk, melyeket hagyományos XP-vel érhetünk el, majd az 50-es szinttől CP szintezés kezdődik, azaz Champion Pontokat kapunk, melyeket a Skyrimben látott perkek módjára tudunk elkölteni a különböző statisztikáinkat növelő csillagképekben. Jópofa, nem? Igazából felesleges bonyolítás, látszólag ugyanis szabadok vagyunk általa, de valójában nem vagyunk azok: karaktereinket csak egy bizonyos optimális útvonalon terelgethetjük, különben sem PVP-ben, sem PVE-ben nem fognak érni semmit. Nincs balansz a rendszerben, nincs az egész mögött meghúzódó igazságosság. Végső soron úgyis az nyer, akinek jobb felszerelése és skill setje van, utóbbit pedig honnan szerezhetjük? Úgy van! Fizetős DLC-kből! Hát nem fantasztikus hogy mi lett az Elder Scrolls-ból?
Ami a játékban még nagyon fájó, az a zene jellegtelensége. Jeremy Soule nélkül egyszerűen már nem hisszük el, hogy ez az online epizód is a széria része. Bár a főtéma hallható egy remixelt formában, az akkor sem ér fel Soule eredetijével. És talán itt leledzik a probléma: bármit látunk, az a ZeniMax Elder Scrolls elképzelése, de érezhetően az övék, és nem a Bethesdáé, ez nem az eredeti játékok egyike.
Mint MMO is megbukik: a másokkal való játék inkább frusztráló. Szeretnénk Elder Scrolls-ként játszani a játékot, egyedül, a sztorira koncentrálva, de a dialógusokat elnyomkodva társaink rendszerint csak a jobb loot reményében rohannak előre, így solo tartalommal van tömve ugyan az online tartalom, élvezni is szeretnénk, de a játék folyton meggátol benne. (Hiszen minden tartalom társas játékra lett kihegyezve.) Amikor pedig tényleg másokkal játszanánk, szinte biztos, hogy nem találunk normális csapatot. (Már ha a matchmaking talál egyáltalán mellénk bárkit.)
Folyton az az érzésünk, hogy az Elder Scrolls Online egy érdekes ötlet, papíron, de valójában megvalósíthatatlan. Sem egyedül, sem másokkal nem élvezhető. Alapjaiban rossz a dizájn. Amint meglátod, hogy mindenki mellett megidézett Daedra pet van, hogy a játékos neve mubroky97, vagy valami hasonló, az azonnal kiragad az élményből. Lore-breaking, a játék világának szabályait megszegő hülyeségeket látsz lépten-nyomon. Hiába az epikusnak szánt utánzat zene, hiába a sztárokból álló szinkronszínész gárda, egyszerűen élettelen az egész játék. Hiányzik belőle az a szív és az a szeretet, ami az Elder Scrolls-t egykor naggyá tette.
(És akkor a logikai következetlenségekre ki sem tértek, mint a Harmadkorból időutazó könyvek, vagy az Ébenszív Paktum, amelynek sem összeállására, sem feloszlására nincsen értelmes magyarázat.)
Az ESO csupán egy eszköz a lehúzásra. Az ilyen MMO-k miatt van a műfajnak rossz híre. A játék repetitív, lelketlen és üres. Ahogyan egy játék megvásárlása után szomorkodó játékostársam mondta: „Dehát ebben semmit nem lehet csinálni!”
És igaza volt.
The Elder Scrolls: Legends – Gyönyörű rajzok bűvöletében
A The Elder Scrolls: Legends, komolyan mondom, unalmas varázskártya-gyűjtögetős mivolta ellenére még ezt élveztem ezen utolsó három játék közül a legjobban. Lehet, hogy egy baromi drága game volt ingyenes játéknak álcázva, de legalább sok-sok munkanap szüneteit dobta fel csodálatos artworkjeivel. Valóban, a játék kártyáin szereplő rajzok valami fantasztikusak, és a zene is jópofa. A Bethesda Softworks által kiadott, elsősorban telefonokat és tableteket célzó game szerverei habár tovább működhetnek, sajnos maga a game támogatása végül mégis elkaszálásra került. A Bethesdának fel kellene fognia végre, hogy nem fejhető a Skyrim sikere az örökkévalóságig! (Az egyik első lap, amit megkaptam a játékban mindenfajta pénzbeli ráfordítás nélkül, az Alduin volt, a Fekete Sárkány, a Skyrim „főgonosza” – ez szerintem mindent elárul arról, ahogyan a Bethesda a mára legendává nemesült TES V: Skyrim-hoz áll.)
A játékmenet mindenki számára ismerős lehet. Kártyákat gyűjtögetünk, melyekkel összecsaphatunk másokkal, még több kártyát elnyerve, ha győzünk. A gyűjtőszenvedélyünknek egyedül pénztárcánk szab határt, a helyzet ugyanis az, hogy egyetlen kaland pack is (mellyel a kártyáinkat bővíthetjük) 12.000 Ft-ba kerülhet. Ez így egy kaland, olyan két óra sztori + szinkronos átvezető szép képekkel és animációkkal, plusz néhány jutalomkártya. Ha engem kérdeztek nevetséges. Hihetetlen, hogy emberek ennyit kiadnak egy kártyajátékért. Vagy talán más sem költött eleget a játékra? Ki tudja, mindenesetre 2019. decemberében jött a hír arról, hogy a játék kliensét nem fejlesztik tovább, s több kiegészítő kaland s pakli sem érkezik már.
A játék továbbra is letölthető, próbáljátok ki ha gondoljátok. Csak tegyetek egy szívességet magatoknak, és ne engedjétek a bankszámlátok közelébe.
The Elder Scrolls: Blades – Halva született
Kevés játékról mondható el, hogy már a kipróbálási fázisban, az Early Access során megbukott, pedig itt pontosan ez történt a The Elder Scrolls: Blades esetében. Hiába az anyagi siker, ha maga a játék a szakma szerint rossz. Persze ez már egy hosszú ideje zajló játszma, nem igaz? Mi megvesszük azt is a Bethesdától, amitől óva int minket az újságírók hada.
A különböző hordozható eszközeinkre szánt játék idén május 12-én hivatalosan is megjelent Androidra és iOS-re, majd rá két napra, 14-én ellátogatott a Nintendo handheld hibridjére, a Switch-re is egy botrányosan alacsony pontozású portban. De hát hogyan is gondolhatták ezt? Hiszen ez mégis csak egy MOBILOS cím! Az a létezésének oka és alapja, hogy lopjon-csaljon-hazudjon nekünk, s vigye, ami csak a bankkártyánkon kifér! Hölgyeim és uraim, a The Elder Scrolls Online kicsinyített másával van dolgunk! Ennyi mikrotranzakciót én még életemben nem láttam! Azt kell mondjam, hogy a Legends kártyajáték valóban kispályás volt ehhez képest!
Na de lássuk a medvét, illetve a borzadályos telefonos játékot: mit is tud ez tulajdonképpen?
Nos, belső nézetben irányítható dungeon-crawlerről lenne szó, melyben a világ leglustábban dizájnolt 2-3 „dungeonjében” kell életben maradnunk, s néha visszanéznünk városunkba, hogy a megszerzett loot-ból fejlesszük azt. Az egész játékból sugárzik a nemtörődöm hozzáállás, a Bethesda tulajdonképpen már meg sem próbálja tettetni, hogy érdekli az, amit végül elénk rak. A „játék” kimerül annyiban, hogy ingázunk a városunk és az enemyk között a megszerzett nyersanyagokkal. Körülbelül fél óra játék után unalmassá válik a koncepció, a grafika, a zene. S csak hogy különösen dühítő legyen a kudarc, a játék alapötlete nem is lett volna rossz:
A Negyedik Korban játszódik ez a hordozható kis történet, valamikor a Birodalom és az Aldmeri Domínium között lezajlott Nagy Háború után. A Talos isten iránti tiszteletet Birodalom szerte betiltották, ahogyan a Császár Blades ügynökeit is a nyílt utcán mészárolják le. A Dragonborn érkezése előtti időkben járunk tehát, a játék a The Elder Scrolls V: Skyrim előzménye. Hősünk, akit mi alkotunk meg, hazatér szülővárosába, csak hogy lássa, hogy az is romokban hever. Természetesen nekünk kell a dolgok végére járnunk, le kell győznünk egy gonosz nekromancert, s óvakodnunk kell a Thalmor további akcióitól is. Blades ügynökként ránk hárul a feladat, hogy életben tartsuk rendünk örökségét és az egykor dicső Birodalomba és Talosba vetett hitet.
Érezhető, hogy a fejlesztés egy pontján nem egy ilyen barom lehúzásnak szánták ezt a játékot, sőt, még konzolra és PC-re is meg akarták jelentetni, csak hát a pénz és a kapzsiság győzedelmeskedett… Gondolom az ostoba Early Access alatti visszajelzésekből arra a következtetésre jutott Todd Howard és csapata, hogy jó lesz ez így is, hiszen már ebben a fázisban is, nulla content-el hatalmas összegeket termelt a cucc.
A Fallout 76 fiaskója után ezen nevetségesen semmi kis játék Switch portja volt az utolsó szög a Bethesda koporsójába. A stúdió, sőt, a kiadó játékaiba vetett bizalom jelenleg úgy a nulla körül tendál. Nincs az a gamer, aki még bízna bennük, nincs az a hardcore figura, aki játszott a Witcher játékokkal az évek során, és ne látná be, hogy magasan meghaladták azt, amit a Bethesda elért a TES-el. (Főleg ami a zseniális Witcher III-at illeti.) Pedig az a szomorú ebben, hogy a The Elder Scrolls-ban ott volt a potenciál, sőt, máig ott van. Nem kellenének ide új fajok, még új helyszínek sem feltétlenül, csak egy jó író és dizájner hiányzik már nagyon, na és persze az, hogy végre elvegyék Todd Howard-tól a projektet. Ez az ember, akinek anno a Redguard-ot és a Morrowind-et köszönhettük egy hazudós kis pénzemberré vált, aki máshoz sem ért, mint ígérgetni, ígérgetni és ígérgetni, de amikor bizonyítani kellene valamit, akkor meghátrál és az egyszerűbb utat választja: a könnyű pénzt. Joggal gondolhatnánk, hogy akkor a Fallout 76 és a Blades, valamint az ESO is egy anyagi bukta, igaz? Hogy legalábbis nem költenek az emberek eleget ahhoz, hogy a Fallout és az Elder Scrolls-széria meggyalázása tovább folytatódhasson, ugye? Sajnos de, igen. Becslések szerint a Blades napi bevételei meghaladták az 50.000 dollárt. Mennyi pénz a semmiért, igaz? És a Fallout 76? Elkelt belőle 2.5 millió példány, és Ausztráliában még az ÉV JÁTÉKA díjra is jelölték! És az ESO? Mi van az Elder Scrolls Online-al? Az ESO éppen most ünnepelte hatodik születésnapját, köszöni szépen, dollármilliókat hoz a Bethesdának, és a kiadónak esze ágában sincs keményebb munkára fogni a ZeniMax-ot, már ami a tartalomgyártást illeti. Most érkezett meg a Greymoor kiegészítő, ami nem mást majmol már megint, mint… Kitaláltátok: a Skyrim-et. Hihetetlen, hogy egy közepes kis játék sikere mennyire gallyra tud vágni egy komplett kiadót, nem igaz?
VÉGSZÓ: Mi vagyunk a hibásak!
Mi vagyunk a hibásak, hiszen mi tömtük tele ezt a csapatot pénzzel! Mi küldtünk rossz üzenetet feléjük egyfolytában, s mi voltunk azok, akik piedesztálra emeltük a legközépszerűbb, leginkább lebutított Elder Scrolls címüket, a Skyrim-et.
Hogy mit hoz a jövő? Az ESO ezzel a játékos mentalitással az örökkévalóságig el fog futni, a ZeniMax semmilyen terméktámogatást nem nyújt, még az adminisztrátori teendőkről is lemond (ahhoz persze van eszük, hogy fórumaikon a kritikus hangokat bannolják, s a mikrotranzakciókat a sokkal jobban hangzó „DLC-knek” álcázzák), emellett mindenki szabadon garázdálkodhat a játékukban (nekem például kirabolták egyszer Xbox-on a guildemet, többen küldtünk ticket-et, ki sem vizsgálták!), csak egy a lényeg: hogy dől a lé! Aki költ, az jó felhasznál, az maradhat, akit meglopnak a játékban, akinek feltörik az accountját (vagy bármi más történik, ami nem oda való)… Az kit érdekel? Egy a lényeg: a pénz. És ez marha kevés azoktól, akik valaha Vivec City-t adták nekünk!
Basszus. Előre félek az Elder Scrolls VI-tól. Félek, hogy egy varázslós, íjászkodós rail shooter lesz…
-Praesagus –
Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!
