FILMKRITIKA – Charlize Theron a főszereplője a Greg Rucka képregényeiből készült akció-kalandfilmnek, melyben egy halhatatlanokból álló csapat, amely évezredek óta védi az emberiséget, ezúttal viszont saját magukat kell megvédeniük egy gátlástalan orvos és annak kommandósaival szemben.

Charlize Theron a Mad Maxnek és az Atomszőkének is köszönhetően igazi modern akcióhőssé nőtte ki magát, így nem véletlen, hogy A halhatatlan gárda című Netflixes képregény-adaptációra is felfigyeltem, miután az első hírek felröppentek róla. A halhatatlanokról szóló történet érdekesnek tűnt, Theron pedig nagyszerű választásnak a főszerepre. Sajnos, most, hogy a film végső képsorait megnéztem, közel sem vagyok maradéktalanul elégedett, különösen abban a tekintetben, hogy mennyi potenciál volt ebben az alkotásban.

Halhatatlan téma?

Ami nekem elsőre hiányzott a filmből, az a keret, amit a halhatatlanokról szóló történeteknek egyik legfontosabb tartópillére: honnan ered hőseink különleges képessége. Persze, kapunk némi „gyorstalpalót”, hogy ennek a különleges csapatnak a tagjai, amelyet szó szerint „nem fog a golyó”, honnan származnak, de főszereplő Andy-n (Charlize Theron) kívül túl sok idő nincs arra, hogy a többiek is időt kapjanak karakterük kidolgozása tekintetében. Magáról a cinikus és végtelenül kiégett Andy-ról sem tudjuk meg, eredetileg melyik korban született, sőt, saját állítása szerint ő maga sem emlékszik rá, hogy mikor. Bár ez ad némi érdekes, különleges vonást jellemének, de összességeben ez a történeti elem hiányzik, különösen, hogy fel-felvillannak olyan képsorok Andy múltjából, amelyek során a történelem különböző korszakaiban harcolt, vagy szenvedett. A halhatatlan történetek alfája és omegája, Simone de Beauvoir, francia regényírónő Minden ember halandó című regénye amely elmeséli, ahogy hőse, Fosca, milyen körülmények között vált halhatatlanná, de a Hegylakó című filmben is megtudjuk, hogy Connor McLeod is mely korszakból származik, hasonlóan az Interjú a vámpírral a filmvásznon Brad Pitt által alakított hőséhez. A halhatatlanok történetének nagyon fontos eleme a születés – bármi is legyen az öröklét oka – és ez ebből filmből nagyon hiányzik.

Halhatatlan limonádé

Annál is inkább igaz ez, mert egyébként a A halhatatlan gárda nagy hangsúlyt fektet a halhatatlanság nehézségeire, gyötrelmének, illetve, az ahhoz kötődő lelki mozzanatok ábrázolására. Az Oscar-díjas Charlize Theron brillírozhatott volna ennek bemutatása terén, de sajnos a forgatókönyv nem képes ennek súlyát visszaadni a nem túl erős párbeszédek, vagy kliséktől hemzsegő történet „fordulatai” révén. Megint csak visszatérek a Simone de Beauvoir-féle Minden ember halandóra, amely pontosan erről szól: az örök élet súlyának gyötrelméről, a „percemberek” létéről és haláláról, arról, ahogy Fosca fokozatosan elveszít mindenkit: családját, szerelmeit, barátait, mert ők halandók, a főhős pedig arra van kárhoztatva, hogy örökké éljen. Ez annyira masszív, egyedi és megkapó történet, hogy vérprofi szakértelem kell hozzá, hogy igazán átjöjjön.

Ehhez képest ebben a filmben mindössze Booker (a nem túlzottan tehetséges Matthias Schoenaerts alakítja) egyik elég béna nagymonológja révén próbálja a forgatókönyvíró belénk sulykolni egy Nile-al (KiKi Layne) történő elég béna párbeszéden keresztül ennek frusztrációját. A Beauvoir-regényből erős ihletet nyerő Hegylakó legalább egy fontos történeti szakaszt áldozott erre, ahogy MacLeod elveszíti szerelmét, itt viszont marad ez a béna párbeszéd, ahol Schoenaerts igyekszik szomorú arcot vágni és pár könnycseppet kigyötörni magából, hogy hiteles legyen, amit mond, KiKi Layne pedig még ennyire sem képes. Ha ez a melodrámává silányult történeti elem nem lenne elementáris része a filmnek és több lenne az akció, egy egyébként tökéletes formában lévő Charlize Theronnal, nézőként jobban jártunk volna. Suszter maradjon a kaptafánál, és egy akció-képregényíró ne erőltesse a Simone de Beauvoir-szintű történeti részt, ha egyértelműen nincs azon a szinten.

Nem egy Atomszőke

Ami az akciójeleneket illeti, azok nem rosszak (főleg a végén mondhatjuk el, hogy igyekeztek a film készítői legalább ezen a téren villantani), de az Atomszőke szintjét messze nem érik el. Charlize Theron ennél sokkal többre képes, csak megfelelő rendező, stílusérzék és filmes költségvetés kell hozzá és a A halhatatlan gárdából ezek hiányoztak. Ettől függetlenül az akciójelenetek még így is a film legnagyobb erősségei, de Gina Prince-Bythewood rendezőnek még bőven van hova fejlődnie.

Sorozatban jobb lett volna

Az egész film alatt azt éreztem, hogy A halhatatlan gárda egy igazi elpuskázott lehetőség. Ha több idő marad a mellékkarakterekre, Andy (Charlize Theron) saját sztorijának kidolgozására, rengeteg múltbéli, történelmi esemény felidézésére, akkor talán egy színvonalasabb alkotást kaptunk volna. Ehhez viszont a filmsorozat formátum sokkal inkább passzolt volna. Így maradt egy korrekt, de nem túl kiemelkedő akció-thriller, ahol kicsit sokat nyűglődnek a halhatatlanság témáján, ugyanakkor mégsem sikerült azt kellőképpen színvonalasan és érzékletesen kidolgozni. Kérészéletű ez a halhatatlan-sztori, egy-két hónap múlva mindenki elfelejti.

-BadSector-