TESZT – Ahogy Billy Idol is énekelte annak idején a Cyberpunk című lemezének leghíresebb számában: igazi „sokk volt a rendszernek” – a hardverünk és a saját szisztémánknak is – a tavaly decemberben megjelent Cyberpunk 2077. Sokk volt, mert – megfelelő PC-n – bár iszonyúan ütős volt grafika, ray tracinggel, tokkal vonóval, ugyanakkor igencsak megterhelte a gépet. És „sokk volt” a régebbi konzolok tulajdonosai számára is, mert ilyen botrányos indulást még nem tapasztalhattak az elmúlt évtizedben. De vajon mégis mennyire volt ütős maga a játék? Tapasztalatainkat az 1.06-os javítás után osztjuk meg…

 

A Cyberpunk 2077 olyan, mint egy vadállat, amelyet nagyon nehezen lehet megszelídíteni. Egyszerűen minden akar lenni. Hatalmas, részletes, hiteles, összetett világ; tele lehetőségekkel, döntésekkel, következményekkel és játékstílusokkal. Olyan ambiciózus célt tűzött ki, hogy a fejlesztőknek egyszerűen szinte kikerült a kezükből a gyeplő, a program szinte saját életet él – olyan öntörvényű szoftver, mint maga Johnny Silverhand, a játék második főszereplője és digitális szelleme: a volt rocker, lázadó és terrorista.

 

 

Ez a város sosem alszik

 

Bár Night City, a Cyberpunk 2077 fővárosa, amikor úgy működik a játék, ahogy kitalálták, egészen elvarázsol, elkápráztat, magába szippant és nem ereszt, ugyanakkor egészen blőd hibák miatt foszlik szanaszét sokszor a varázslat. Elég egy bugos NPC, amely előad valamilyen idétlen animációt, egy fontos tárgy, amely hirtelen eltűnik, vagy éppen ott lóg a levegőben, a hozzád beszélő karakternek csukva marad a szája, vagy egy hulla, aki állva marad, mint David Lynch Kék bársony című filmjében (csak ott direkt abszurd művészeti hatás volt, itt pedig ez egy bug)…

Igen, ilyen bugok még MINDIG vannak a játékban, 1.06 után is! Ezek a pillanatok törik meg a varázslatot, a beleélést, az egyébként hihetetlen jól adagolt cyberpunk hangulatot – hiszen a cyberpunk nem csak a játék címe, hanem egy műfaj is. Ha eltekintünk a bugoktól, hibáktól (a tesztben nem fogunk), akkor a Cyberpunk 2077 egy elképesztően jól kidolgozott eszképizmus egy alternatív jövőbe való utazásba, hogy egy másik életet élhessünk.

 

 

Hárman pácban

 

A játékban háromféle karaktert indíthatunk: „utcai srácot”, céges genyát (vagy „corpót”) és nomádot, illetve hősünk lehet férfi vagy nő is. Bár annyira részletekbe menően nem alakíthatjuk át karaktereink fizimiskáját, mint például a BioWare játékokban, de azért itt is van rá bővel lehetőségünk, hogy az egyedi vonások között válogassunk. Ami újdonság más RPG-khez képest, hogy hőseink meztelen testét is alakíthatjuk, ha akarjuk (például a férfiaknál a farokméretet, és mindkét nemnél a szeméremszőrzet formáját) de ennek a játék során egészen konkrétan zéró jelentősége lesz.

Emellett tulajdonságait is kedvünkre állítgathatjuk – az elején ezek közel sem annyira komplexek, mint más szerepjátékoknál. Annál összetettebb viszont a karakterünk skillrendszere, nagyon könnyű benne elveszni és sok olyan skill volt, amelynek nem sok értelmét találtam, vagy alig használtam ki.

No de mielőtt még a tényleges kalandunk elkezdődne, mindegyik karakter saját „prológust” kap, amely ugyan nem tart sokáig, viszont szépen felvezeti a tényleges eseményeket.

 

 

William Gibson bevállalná?

 

A játék sztorija talán a Cyberpunk 2077 legnagyobb erőssége. Anélkül, hogy spoliereznénk, annyit elárulunk, hogy hősünknek, a V nevű hackernek egy különleges tárgyra kell vadásznia, máskor pedig mások vadásznak rá, közben pedig „megismerkedünk” Johnny Silverhand, a Keanu Reeves által alakított rocker, lázadó és terrorista digitális szellemével, aki végigkísér minket a játék során.

A fősztori nem annyira hosszú – húsz óra alatt lehet vele végezni, viszont kellően tartalmas és fordulatos, sok érdekes, fontosabb karakterrel és NPC-vel. Bizonyos mellékküldetések, amelyek Silverhandhez kötődnek olyannyira kidolgozottak, hogy igazából úgy is tekinthetünk rá, mint a fősztorira, kár őket kihagyni, más, nem a fő kampányhoz tartozó küldetések viszont időnként kicsit összecsapottak, vagy érdektelenek. Összességében azért a történet rendkívül színvonalas, a játék legjobb része.

 

 

Sokféle játékelem

 

Játékmenetében a Cyberpunk 2077, mint említettem, nagyon sok játékelemet próbál összekovácsolni, így talán törvényszerű is, hogy ezek nem mindegyike működik tökéletesen. A CD Projekt természetesen alapvetően most is egy akció-RPG-t hozott össze, amely viszont jobban hasonlít a Borderlands játékokra, mint a Witcher 3-ra. Nem csak a belső nézet miatt írom ezt: fegyverek minőségét, erejét, szintjét és a találatokat egyaránt figyelembe vevő, lövöldözős harcrendszer például echte Borderlands, de ide sorolhatnánk a lopakodást is, amelynek mondjuk itt sokkal nagyobb szerepe van.

Emellett a „gyorshackelős” képességeinkkel is elvakíthatjuk, vagy meg is ölhetjük az ellenséget – ezek minél magasabb szintűen, annál halálosabbak. A rendszereikbe is betörhetünk – ilyenkor egy hackelős minijátékban vehetünk részt, ami viszonylag szórakoztató, de azért ennél láttam már jobbat.

Közlekedni autókon és motorokon fogunk, a Grand Theft Auto részekhez hasonlóan itt is különféle verdákat lovasíthatunk meg. A játék vezetési modellje az első verziónál még elég tré volt, azóta viszont már javítottak rajta, igaz, még most sem tökéletes.

 

 

PC-n az igazi

 

A Cyberpunk 2077 egy ray tracinges videokártyával felvértezett PC-n mutatja meg igazán az erejét, de Geforce Now-n, vagy Google Stadián is remek a grafika – igaz, utóbbinál nincs ray tracing. A játék kimaxolt grafikával, PC-n elképesztően jól néz ki, viszont szerintem arról már mindenki hallott (hacsak nem találkozott vele személyesen…) PS4 és Xbox One konzolokon elég tré és hibás, bugos is a grafika. Utóbbit nem akarom nagyon ragozni, lévén az egész sajtó (mi is) már százszor áttárgyalta ezt a kérdést, lényeg, hogy a textúrák konzolon alacsony felbontásúak és lassan, vagy egyáltalán nem pakolja ki és egyéb vizuális bugok tömkelege is van a játékban, melyek egy részét már megoldották, másokat viszont még mindig nem. Továbbá konzolon akkor is régi verziót kapod, ha újgenerációs Xbox Series X/S konzolod, vagy PS5-öd van, lévén csak egyetlen verzió készült. XSX-en egyébként tökéletesen fut a játék, viszont sajnos a PS5-ös verzió még mindig fagyogat… Állítólag jövőre jön a next-gen konzolos verzió, ray tracinggel, tokkal, vonóval, szóval, ha next-gened van és még eddig ellenálltál a kísértésnek és kihagytad a Cyberpunk 2077-et, lehet, hogy most már érdemes megvárni, amíg a CD Projekt végre kiszenvedi magából az újgenerációs verziót.

Végül annyit el kell mondani, hogy sajnos van egy dolog, ami a bugokon kívül is mindenhol rémes: a mesterséges intelligencia. Akár a gyalogosokat, akár az ellenségeinket nézzük, egészen alapszintű az AI, vagy a járókelők esetében szinte nem is létezik – készült olyan videó, amelyből kiderül, hogy még a 2001-es GTA III-nál is rosszabb. Csak reménykedhetünk, hogy a későbbi javításokkal ezzel is kezd valamit a CD Projekt…

 

 

Év játéka és év legnagyobb csalódása

 

Ez nem vicc, vagy nem írói túlzás: tényleg volt egy szavazás a The Gamers – Magyar Gamer Közösség csoportban és a szavazatok alapján az jött ki, hogy a Cyberpunk 2077 egyszerre az év játéka és az év legnagyobb csalódása is. Ez nagyjából jól jellemzi magát a játékot, amely egyszerre rendkívül élvezetes, ugyanakkor rengeteg könnyet is hullajtottunk az irgalmatlan mennyiségű bug, fagyás, béna AI és egyéb hiányosságok miatt. Mindezek ellenére egy 8.2-őt nálam Xbox Series X-en és Stadián tesztelve megért a játék, de ha régi PS4-en tesztelem, talán az 5-öt sem éri el. „Sokkolja” mindez a „rendszeremet”, de hát ez van…

-Zardoz-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: CD Projekt

Fejlesztő: CD Projekt

Stílus: Akció-RPG/kaland

Megjelenés: 2020. december 10.