FILMELŐZETES – A mindig elgondolkodtató történeteket mesélő M. Night Shyamalan rendezte az Idő című filmet, amelyben egy család nyaralni megy az érintetlen trópusi tengerpartra, és rádöbbennek, hogy néhány órásra tervezett ottlétük alatt villámgyorsan öregszenek – az egész életük lezajlik mindössze egyetlen nap alatt.

Nem túlzás azt állítani, hogy az Idő története egy ajándékozással kezdődött. M. Night Shyamalan rendező különleges meglepetést kapott a három lányáról apák napjára: a Sandcastle (Homokvár) című bizarr, meditatív, gondolatébresztő képregényt, amely a francia Pierre Oscar Lévy író és Frederick Peeters grafikus 2011-es közös alkotása. A képregény azonnal beindította a rendező fantáziáját.

Az idő minden ajándéka és valamennyi borzalma

Miután befejezte Estrail 177 című trilógiáját (A sebezhetetlen /Unbreakable/, Széttörve /Split/, Üveg /Glass/), Shyamalan nekilátott az Idő forgatókönyvének megformálásához. Célja az volt, hogy a történetet egzisztenciális thrilleré alakítsa, amely az emberiség nagy rejtélyeinek kérdéseit boncolgatja: halandóság, megbánás, szerelem, elköteleződés és az idő természete. A középpontban rendkívül provokatív kérdések állnak. Ha csak egy nap maradna az életedből, mit tennél ezalatt? Kivel töltenéd el ezt az időt? Mi lenne a legfontosabb számodra?

Shyamalan arra törekedett, hogy a végletekig fokozza a feszültséget és érzékeltesse, hogy a szereplők halálos veszélyben vannak, miközben jottányit sem enged a cselekményt mozgató hátborzongató rejtély szorításából. „Azt akartam, a néző úgy érezze, hogy egy kétórás Alkonyzóna-epizódot néz. Amit imádok, mert olyan bizarr, és mindig törhetem a fejem, pontosan mi történik. Az Idővel az volt a célom, hogy a nézőt folyamatosan bizonytalanságban tartsam. Próbálja meg kitalálni, hogy mi a titok megoldása, de aztán jön egy következő rejtély, utána meg még egy, és állandóan töprengenie kell valamint, mint a film szereplőinek.”

S valóban, egy csomó megmagyarázhatatlan jelenséggel kell szembesülnie a balszerencsés nyaralni vágyóknak, akik kibérelnek egy trópusi üdülőhelyet. A film elején egy házaspár, Guy és Prisca Capa (Gael Garcia Bernal és Vicky Krieps) az utolsó közös nyaralásukra készülnek két gyermekükkel, 11 éves lányukkal, Maddoxszal (Alexa Swinton) és 6 éves fiukkal, Trenttel (Nolan River). A szülők válni készülnek, de erről még nem szóltak a gyerekeknek.

Amikor megérkeznek, Capáékat nagy tisztelettel és örömmel fogadja a vezetőség, az üdülőhely menedzsere (Gustaf Hammarsten) és asszisztense, Madrid (Francesca Eastwood), kedves gesztusként személyre szabott koktélokkal köszöntik őket. A gyerekekkel is madarat lehetne fogadni. Maddox félénken felméri, milyen kisportolt srácok vannak a környéken, közvetlen természetű öccse pedig összebarátkozik egy hasonló korú fiúval. A két jó barát még saját jelnyelvet is kidolgoz, amit csak ők értenek, így küldenek egymásnak titkos üzeneteket.

Bár Guy és Prisca kapcsolata nem felhőtlen, nagyon örülnek, amikor meghívást kapnak egy különleges öbölbe, amely az üdülőhely tulajdonában van. El is indulnak a kirándulásra, hogy élvezzék a tróusi nyár kínálta örömöket. Velük tart egy másik család is: egy magát kissé talán túlságosan is komolyan vevő szívsebész, Charles (Rufus Sewell), koros édesanyja, Agnes (Kathleen Chalfant), a férfi jóval fiatalabb felesége, Crystal (Abbey Lee), illetve hatéves lányuk, Kara (Kylie Begley). A sofőr elviszi utasait a cél közelébe, és megmutatja nekik, merre kell továbbhaladniuk a vízpart felé.

Amikor a csapat eléri a partot, csatlakozik hozzájuk egy rapper (Aaron Pierre), akinek Mid-Sized Sedan a művészneve, továbbá egy régóta együtt élő házaspár, Jarin (Ken Leung) és Patricia (Nikki Amuka-Bird). Hamarosan egy ismeretlen halott nőt sodor a partra a víz, és a társaság gyors egymásutánban konstatálja, hogy nincs mobilkapcsolat, nem tudják elhagyni a partot, és a gyerekek fokozott ütemben öregszenek.

Az Idő a közmondásos „ketyegő óra” történetmesélés eszközét alkalmazza, méghozzá soha nem látott magasságokba emelve. A szereplők kiszámolják, hogy két évet öregszenek óránként, ezáltal életük ötven éve egyetlen napba zsúfolódik. Miután kiderül, hogy hiába próbálnak elmenekülni a partról, a szereplőknek el kell dönteniük, hogy életük hátralévő részében továbbra is küzdenek a szabadságukért, ami valószínűleg hasztalan, vagy elfogadják látszólag elkerülhetetlen sorsukat, és megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni abból, ami még megadatott számukra.

Ám bármennyire is szörnyű dolgok történnek a parton rekedt emberekkel, Shyamalan óva int attól, hogy filmjét bárki is horrornak tekintse. „Nem csinálok horrorfilmeket – szögezi le határozottan. – Ilyesmi soha nem is került szóba. Majdnem minden horror arról szól, hogy a halál a végső cél. Én viszont olyan dolgokat írok, amik arról szólnak, hogy borzasztó dolgok következnek be, aztán felteszem magamnak a kérdést, hogy emberileg hogyan tudnám túlélni ezt a helyzetet.”

Shyamalan régóta olyan alkotónak számít, aki gondosan kimunkált, agyafúrt és meglepő thrillereket készít – ez a folyamat Oscar®-jelölt kasszasikerével, a Hatodik érzékkel kezdődött (The Sixth Sense) 1999-ben. A rendező legközelebbi munkatársai szerint az Idő az egyik legnagyobb lélegzetű alkotása.

„Ez annyira vad és meredek vállalkozásnak tűnt, hogy azt mondtam neki, öcsém, most tényleg nagy fába vágod a fejszédet – mondja Ashwin Rajan, Shyamalan régi producertársa és barátja. – Kétségtelen, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás a pályfutása során. Visszatért a gyökereihez, és megint arról mesél, hogy emberek lehetetlen, fullasztó helyzetbe kerülnek, és megvizsgálja, hogyan próbálnak belőle kiutat találni.”

Érdemes tudni, hogy Shyamalan életében először dolgozott Amerikán, illetve szülővárosán, Philadelphián kívül: az Időt a Dominikai Köztársaságban forgatta. Steven Schneider, az Idő executive producere, aki A látogatás, az Széttörve és az Üveg munkálatait is irányította ebben a minőségben, úgy gondolja, hogy az új film teljesen egyedi a maga nemében. „Az teszi igazán lenyűgözővé, hogy Night mennyit zsonglőrködik benne. Az eredeti képregény merengő, borongós darab: laza cselekményszövésű egzisztencialista parabola. Night bele tudott lépni ebbe a világba, és a saját képére formálta. Minden karakternek más ívet ír le a sorsa. Night most is olyan mély és egyedi történetet képes elmesélni, amely mindenki számára ismerős témákat taglal. Különösen manapság, a mi dolgainkra érvényes ez. Fantasztikus, különös, rémisztő és szürreális világot teremt.”

A rendező a lehető legjobban árnyalni akarta a karaktereket, és a történet hitelességének fokozására törekedett, ezért a földkerekség legkülönbözőbb tájairól válogatta szereplőit, hogy minél több etnikum és ország képviseltethesse magát.

„Minden filmemnek azt kell tükröznie, hogy ki vagyok és hol tartok éppen, most pedig büszkén vállalom a tényt, hogy bevándorló vagyok – mondja Shyamalan. – Erre nem gyúrtam rá korábban. Az Egyesült Államokban készítek filmeket, de az indiai Puducherryben születtem, és abban a szerencsében van részem, hogy az egész világ számára alkotok, és ezt Hollywoodból teszem. Olyan színészcsapatot válogattam össze, amely ezt a sokszínűséget képviseli – a szereplők mexikói, német, brit akcentussal beszélnek, és ennél kevés dolog lehet felemelőbb.”

-TheGeek-