FILMKRITIKA – Megan Fox a főszereplője ennek az egyszerre groteszk, morbid és mégis rendkívül szórakoztató horrorthrillernek, amely egy holttesthez bilincselt nőről és annak nem mindennapi megpróbáltatásairól szól.

A Till Death című filmben Megan Fox Emmát alakítja, egy elbűvölően gyönyörű nőt, aki olyan korban ment férjhez, amikor még nem volt meg a magához való esze és rosszul választott. Részben ezért is van viszonya valaki mással – bár a nő szakít szeretőjével, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgokat. Mégis, pechje van a hátborzongató férjével, Markkal (Eoin Macken), egy idegesítően intenzív figurával, akinek romantikus gesztusai fenyegetőek; például amikor beköti Emmának a szemét, és elviszi a nyaralójukba, ahol egy éjszakán át tartó szexuális boldogságban lesz része. Amire azonban Emma másnap reggel ébred, arra a legrosszabb álmában sem számított…

Resszkessetek betörők!

A részben házibetöréses „chiller”, részben véres, horrorelemekkel fűszerezett thriller téli háttere ellenére is annak az igazi nyári filmnek bizonyulhat, amire már régóta vágytál: egyszerre szándékosan igénytelen, kicsit butácska, de mégis igazán lebilincselő és remek tempójú, feszes, izgalmas filmes élmény. Scott Dale rendező nyitófilmjében remekül irányítja a „Transformers” sztárját, Megan Foxot, aki nem várt módon képes egyszerre vegyíteni a „scream queen” és az elszánt túlélő horror hősnő alakítását. Jason Carvey feszes forgatókönyvének hála a Till Death egy igazi női történet a kitartásról és a megtorlásról és a gazdag, gyönyörű nőről, aki megpróbálja megszakítani a kapcsolatot az irányító, mérgező és hatalmas férfival, rossz esélyei ellenére.

A film nem válik pszichológiai drámává, vagy Ragyogássá, inkább közelebb áll a A zátonyhozhoz, vagy a Reszkessetek betörők! egyfajta morbidabb, kegyetlenebb, perverzebb verziójához.

Ami az előbbit illeti: bár itt a klasszikus szépségű és izmos Foxra itt nem egy kegyetlen, éhes cápa vadászik, mégis, megpróbáltatásai hasonlóak, ahogy az ő kínzó túlélési harca is hasonlít a sebesült Blake Livelyéra, ahogy apró lépésekben tud csak életmentő eszközöket szerezni, semmi másra nem támaszkodva, csak az eszére, a reflexeire és a rendelkezésére álló legkorlátozottabb erőforrásokra.

A Till Death nem csak a bombázó sztárja, vagy Dale rendezése révén válik remek thrillerré, hanem inkább Carvey ötletes forgatókönyve révén is, amely a narratív lehetőségek kis kútjából merít, és maximalizálja azok értékét, miközben Emma (Fox) az életéért küzd, hogy túlélje az ellenséges körülményeket, amelyek közé kényszerül.

Ezt a férjet nem lehet palira venni

A Till Death első pillanataiban Emma egy férfivel elmélyülten beszélget – egyértelműen egy romantikus kapcsolat végéről van szó, amely eredménytelen és életképtelen. A fiatalember Tom (Aml Ameen) azonban nem Emma férje, hanem a tényleges férj, Mark (Eoin Macken) ügyvédi irodájában feltörekvő csillag, akivel a nőnek viszonya van – ráadásul a házassági évfordulóján.

Ahogy az várható volt, Markot nem lehet palira venni, még akkor sem, ha (kezdetben legalábbis) úgy tesz, mintha nem tudna felesége viszonyáról. Így aztán eleinte csak félreeső tekintetek és terhes csendek vannak, egy különösen kínos évfordulós vacsorával, amely során a Till Death finoman elárulja, milyen ember is Mark. Az az agresszív, macho típus, aki lekezelően „tökfejnek” hívja a feleségét (eddig Patrick Bateman-szerű karakterről beszélhetünk), illetve feljogosítva érzi magát, hogy megmondja neki, a nő mit vegyen fel, és évfordulós meglepetésként teljesen bekötött szemmel elviszi egy távoli, eldugott helyre. A kettejük közötti dinamika fájdalmasan, de találóan borzongató – a férfi követelőzik, a nő pedig nem tiltakozik, és gyakran eszébe jutnak a napjai, amikor küzdelmes fotósként dolgozott, mielőtt Mark állítólag „megmentette” őt.

Meglepetés Megantől

Emma azonban hamarosan bebizonyítja, hogy nem egy bajba jutott buta kislány. Miután a Markkal töltött manipulatívan romantikus éjszaka reggelén a tóparti házban ébred, és egészen hirtelen iszonyatos élményben részesül, de ahogy egy hullához láncolják, felnő a feladathoz, és kiutat keres a teljesen üres házból, amelyet Mark minden hasznos szerszámtól és éles tárgytól megtisztított. Emma innentől kezdve harcol az életéért, véraláfutásosan és vérben fürdőzve hosszú időn keresztül a mérgező házasságához láncolva és hurcolva azt, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Amint felbukkannak esetleges támadói, akik néhány, Mark által nekik ígért gyémántot keresnek. Megannak nemcsak a vérre áhítozó párost kell kicseleznie, hanem a rideg valóság által felállított akadályokat is vennie kell.

A következő felvonás egy ügyesen megrajzolt macska-egér játék, ahol egy használhatatlan mobiltelefon, egy mozgásképtelen autó, egy pár bilincs, egy fagyos fészer, térdig érő hó és (persze) egy befagyott tó mind-mind fontos cselekményelemként játszanak szerepet. A Till Death befejezésében nincs semmi, amire ne jönnénk rá jó előre, de az alaposan megérdemelt finálét a nyilvánvalósága ellenére sem érezzük bosszantónak. A másik pozitívum itt Fox fokozatosan érlelődő alakítása, amely kissé érzelemmentesen és kifejezéstelenül indul, de ahogy Emma egyre életveszélyesebb és elkeseredettebb lesz, úgy lesz egyre jobb. Amikor már egy csinos, de üres színésznőként leírnéd Megan Foxot, visszaszerzi a figyelmedet, és meg is érdemli.

-Zardoz-