FILMKRITIKA – Legyünk őszinték, a Croodék 1. döcögős indulása, és a bemutatott’család ’thug-ok’ életmódja annyira nomád, állati és szerethetően bár, de bugyuta, hogy az első fél órában inkább Seed ügyetlenkedéseit néznénk egy teljes bakiparádés összeállításban. A jégkorszak karakterei ugyanis nagyon magasra lőtték (gejzírrel) azt a bizonyos szintet. Ebben az esetben viszont teljesen más építkezésről van szó, hiszen az új franchise drámai íve ügyesen vette az ívet és a 2. résszel felkapaszkodott, mélyről indult, de elkapta az indát.

Jóllehet, az első rész fényében nem az a legnagyobb hívószó, hogy már játsszák Croodék 2-t is, de ez csak addig van így, amíg rá nem nézünk a moziplakátra. A film ugyanis minden olyan színt átad nekünk, amit ’borítója’ ígér. Mondhatni nagyot harap abból az édenkertből, ahová Manfrédék is csak 3 rész alatt jutottak el.

A Croodék 2 dramaturg már úti kalandokkal kezdődik, amiben nincs helye hosszú barlangba zárt szíveknek és színeknek.
A család szívcsakrája, Az ifjú Eep továbbra is szerelmes, naplót vés, ’SlowMo’ snittekben pedig úgy kaszabolják a vadon élőket, ahogy néha Thor játszik az ellenséggel. Egyszerre izgulunk értünk és nevetünk a nyert helyzeteken, a labdaadogató csapatmunkán, a játszi könnyedséggel és a bajtársiasságon.

A gyártók a szülőkre is gondoltak. Így fontos család-jövőképi kérdésekre is reflektál a mozgófilm. A fiatalok számára kezd kellemetlen lenni, hogy egymás szájába lógva alszanak, a srác pedig új otthonra vágyik kedvesével. Ezt az otthon látszólag hamar megtalálja, de a vállalhatatlan család már beilleszkedési gondokkal küszködik.

A srác (Guy) jövőképe összezavarodik, amikor mérlegeli kalandvágyát, másfelől pedig a kényelmes biztonságérzetét, annak túlzottan édeni, de egyben ‘arisztokratikus’ mivoltát. Szerelméhez kötődik ugyan, de valljuk be, kevesen vágynak egy tajparaszt ős-apósra (Grug), meg egy olyan családra, ahol a böfögés a jóllakottság igazi elismerése. Ezt az első részben sem volt könnyű megemésztenie (annak a bűzét, amit Croodék már egyszer megemésztettek).

A Croodék 2 filmből kiderül, hogy a fürtként lógó banánok miért érnek kincset, az miért is ’tiltott gyümölcs’ ott ahol befogadják őket. Az édenkert bitcoinja, aranya ugyanis visszatérő motívum a filmben, a ‘banánságok’ egy részét, legalábbis a konfliktusok zömét többek közt ennek köszönhetjük majd.

Itt fontos kiemelni, hogy ez az éden legalább annyira véd, mint amennyire elzár, így hát hőseinkre egy újabb szintlépés vár. Beilleszkedni a vadabb, de tágasabb szomszédságba, akik szintén nincsenek egyedül.

A viccek nagyokat ütnek, de párszor azért elszégyelltem magam, amikor kinevettem olyan helyzetet, amely ‘szembetűnő’ sérülést mutat be. A nádház ablakát TV-ként bámuló IQ versenyen kiesett fiútestvér (Thunk) ebben a részben sem hazudtolja meg kvalitásait (vagyis inkább annak hiányát). A karakterek szerethetők, senki sem egyértelműen gonosz végeredményben, legfeljebb végtelenül önző, de betörhető. Például Elza sem volt gonosz a Jégvarázsból, csak hát szívtelen volt többnyire.

A nagymama (Gran) karaktere és groteszksége a jégkorszaki megfelelőjéhez hasonlít. Nem csupaszív, ritkán szól, viszont akkor ’hiánypótlóan zsémbes’. Ha akció van, akkor hajat bont, előtör belőle az amazon, és kő kövön nem marad.

A ’Croodék – Egy új kor’ befejezésén gondolkodhatunk a film közben, de ez csak még izgalmasabbá teszi azt számunkra. Ami az emberi szálakat illeti, egy nagyon édes – ám bezárt hercegnői vénával rendelkező – cuki hölgyemény is szerepet kap a történetben (Dawn). Ő az éden őshonos lakója, az idilli Jobbagy család egyetlen leánya. A gyümölcsöző életmód mellett emberi konfliktusból is kijut bőven, főleg a szülők rivalizálása révén, mert a gyerekek elég jól összetartanak (mire nem jó egy barát-hiány életmód).

A viccek egy részét továbbgondolva az ülőtársunkat (akivel mentük!) tovább lehet nevettetni (én pl. szeretek film közben is troll-kommentátor lenni:) Erre több cím is alkalmas, de ez egy igazi ‘trollfoci’ mérközés. A vágtató jelenetekkel 1 db kukoricát veszítettem csak el a 4DX hatás miatt, amit mókával és kacagással bőségesen visszapótoltak. Persze 2021-re a humor is megengedőbb, hiszen az illetlen viccekkel sem fukarkodtak az írók, ami bár nem a nevelés melegágya, de valószínűleg ezért lett 12-es a korhatár, nem pedig 6. Croodék ereje továbbra is állati, egyszerű, de nagyszerű jellemvonásokkal. A történet egy sor hibrid élőlényt is felvonultat, némely közülük már a puszta tekintetével nevetésre késztet.

Ez nem az a film, amitől meghatódunk, viszont remekül szórakozhatunk az izgalmas nyárias kaland-kavalkádon, elfelejtve a barlangunkba való bezárkózást. Ha az előző résznek sok volt a rovásán, akkor ez kétszer nagyobbat üt majd.

-JayP.Sonix-