TOP 10 – Miközben a tálibok elfoglalták Afganiszánt, a háborúnak vége Afganisztánban, az uralom típusa és a rendszer formája hamarosan tisztázódik. Miután az amerikai erők is kivonultak az ország leghosszabb ideje tartó háborújából, addig mi egy pillantást vetünk az afganisztáni konfliktussal foglalkozó legelgondolkodtatóbb háborús filmekre.

 

Ellentétben Vietnámmal, ahol a háborúról szóló mainstream filmek (Platoon, Született július 4-én, Rambo stb.) csak körülbelül 10 évvel Saigon eleste (1975 áprilisa) után váltak igazán népszerűvé, az Afganisztánban játszódó filmek viszonylag röviddel a harc kezdete után kerültek gyártásba.

Kevés film (egy jelentős kivételtől eltekintve) váltott ki igazi kasszasikert, mivel a téma valószínűleg túl nyers maradt ahhoz, hogy a közönség megfelelő popcornfilmnek tekintse. Érdekes megjegyezni, hogy a nemrég lezárult felkelést megelőző afganisztáni háborúk közül is készültek filmek.

John Huston 1975-ös, Rudyard Kipling A férfi, aki király lesz című novellájának adaptációja a Brit Birodalom egyik gyakori beavatkozásának (három háború, a jelenlegi szövetséges erőfeszítéseket leszámítva) utóéletében játszódott.

Ugyanebben az évben Richard Lester vitte filmvászonra George MacDonald Fraser Royal Flash című regényét, amely Harry Flashman hősies utolsó harcával kezdődik (valójában meg akart adni magát) Piper’s Fortnál a katasztrofális első angol-afgán háború (1839-42) idején. Ha afgán szemszögből keresünk, nem meglepő módon a mezőny főként dokumentumfilmekre, kisebb karakterközpontú darabokra és nyugati finanszírozású drámákra korlátozódik, mint például A sárkányfutó (The Kite Runner, 2007).

 

1. A helyőrség (The Outpost – 2020)

 

A CNN vezető washingtoni műsorvezetője, Jake Tapper bestsellere alapján készült A helyőrség a Nurisztán tartományban zajló kamdesi csata igaz történetét meséli el, amely maga is A férfi, aki király lesz című film helyszíne, és amelyet (a legenda szerint) részben Nagy Sándor katonáinak leszármazottai laknak.

A tálibok ostroma az idiótán elhelyezkedő COP Keating előőrs ellen 8 amerikai katona halálát okozta – ez volt az egyik legdrágább a szövetséges erők számára egyetlen akcióban a konfliktus során.

Cserébe a tálibok becslések szerint 150 felkelőt veszítettek el, és ezt a számot növelte a légi támogatás, amely késő este érkezett az ostromlott amerikaiak megsegítésére.

Miért mondtam, hogy idióta helyen? Nos, a filmet látva és a terület térképét megvizsgálva az amerikai hadsereg úgy döntött, hogy a bázist egy szűk hágóba helyezi, amelyet hihetetlenül meredek hegyek vesznek körül – ahonnan a tálibok a nap minden órájában vidáman dobálhatták az aknagránátokat és lövöldözhettek a helyőrségre.

Rod Lurie (Az utolsó vár) magas adrenalinszintű filmjének sikerül a nézőt az akció kellős közepébe helyezni, bár az éjszakai jelenetek az én ízlésemnek kissé homályosak voltak.

Mint mindig az ilyen típusú filmeknél, itt is nehéz időnként megkülönböztetni, hogy ki kicsoda a szereplők közül a szabályos bozontos vágások és egyenruhák miatt, de ez csak egy apróság.

Scott Eastwood (Clint fia), Milo Gibson (Mel fia) és Caleb Landry Jones szolid alakítást nyújtanak; Orlando Bloomnak van egy rövid szerepe, mint a lázadók által kiiktatott táborparancsnok a film korai jeleneteiben.

Bloom számára talán volt egyfajta déjà vu érzés a The Outpost munkálataiban, mivel a film hasonlít a Ridley Scott kiváló Black Hawk Down (2001) című filmjében játszott korai szerepére.

 

2. Vörös hó (Red Snow – 2019)

 

Ez a kis léptékű kanadai dráma érdekes előzményekkel rendelkezik.

Amikor Dylan Nadazeau (Asivak Koostachin), az Első Nemzetek (Gwich’in) kanadai katonája a tálibok fogságába kerül, többet kapnak, mint amire számítottak, mivel a férfi egyáltalán nem felel meg az amerikai/kanadai katonák sztereotípiájának.

Marie Clements elliptikus, impresszionista álmodozásában hátborzongató gwich’in varázsigék és torokéneklés zökkenti ki fogvatartóit.

Ha egy mainstream kanadai filmet szeretne látni a háborúról, nézze meg a Hyena Roadot (2015), amelynek rendezője és főszereplője Paul Gross (Benton Fraser közrendőr a Due South című tévésorozatban).

 

3. 12 katona (12 Strong – 2018)

Ha A helyőrség az olyan „ostrom alatt” filmek árnyalatai, mint a Zulu (1964), a Menj, szólj a spártaiaknak (1978) és a Katonák voltunk (2002), akkor a 12 Strong olyan „lovas katonás” westernfilmekre emlékeztet, mint John Ford Sárga szalagot viselt (1949) és Sam Peckinpah Dundee őrnagya (1965).

Chris Hemsworth a Mjölnir hiányában, egy zöldsapkásokból álló kis csapat parancsnokát alakítja, akit nem sokkal 9/11 után küldtek, hogy segítse az Északi Szövetség (a katonai front, nem a fociliga/építőszövetség) vezetőjét, Abdul Rashid Dostumot a tálibok elleni hadjáratában.

A zord terep miatt lovakat kell használni, amit az amerikai katonai hírszerzés nyilvánvalóan nem vett figyelembe.

Nicolai Fuglsig eddigi egyetlen filmje tisztességes néznivaló, de a kép közbeni szinte állandó pattogás-ropogás a túl hosszú játékidő (129 perc) alatt önismétlővé válik.

 

4. A túlelő (Lone Survivor – 2013)

A túlélő, Mark Wahlberg és Peter Berg rendező eddigi öt közös munkájának első darabja, a Lone Survivor a Navy SEAL-ek sikertelen Vörös szárnyak hadműveletét mutatja be, amelynek célja Ahmad Shah tálib vezető felkutatása volt.

Mint minden olyan film esetében, amely egy sikertelen akcióról szól, a kísértés az, hogy az ember azt gondolja: „minek fáradjunk?”, de a Lone Survivorért érdemes kitartani.

A film legalább megpróbál empátiát mutatni az afgánok iránt: néhányan hajlandónak mutatkoznak a csapat elárulására, míg mások segítséget nyújtanak – bár nyilvánvaló, hogy nem igazán örülnek az amerikai jelenlétnek az országban.

 

5. Vörös homok (Red Sands – 2009)

2002 szeptemberében játszódik, ez a nem nagy durranás, de azért nézhető horrorfilm.

Neil Marshall Dog Soldiers (2002) című filmjének visszhangja, amikor egy csapat amerikai különleges alakulat egy gonosz dzsinn ellen veszi fel a harcot, akit feldühített, hogy egyikük meggondolatlanul lerombolta a szentélyét.

A nagyszerű JK Simmons az események kivizsgálásának keretjeleneteiben tűnik fel, az egyetlen túlélő szerepében pedig Shane West (A rendkívüli úriemberek ligája).

Theo Rossi, aki a Netflix Luke Cage című sorozatában emlékezetes Shades volt, és Zach Synder legutóbbi Army of the Dead (2021) című filmjében a rosszfiú Cummingsot alakította, az egyik első a csapatból, aki a fűbe… akarom mondani, a homokba harap.

 

6. Haverok fegyverben (War Dogs – 2016)

A fegyverkereskedő alműfaj újabb belépője (lásd még: A háború ura, Air America és a Charlie Wilson háborúja) Todd Phillips (a Másnaposok-trilógia) szatírának szánt szatírája az én ízlésemnek kissé túlságosan „önelégült”.

A film Efraim Diveroli és David Packouz fegyverkereskedők történetét dolgozza fel, akik 300 millió dolláros szerződést csaltak ki az amerikai hadsereggel, hogy lőszert szállítsanak az afgán nemzeti hadseregnek – amiről kiderült, hogy kétes, „használhatatlan” kínai selejtes lőszer.

Miles Teller unalmas és antipatikus Packouz szerepében, míg Jonah Hill A Wall Street farkasa (2013) Donnie Azoffját idézi.

A film kritikái vegyesek, a jegybevételi adatok pedig közepesek voltak, de Phillips a következő filmjével, a DC-s Joker eredettörténetével című filmjével megállta a helyét.

 

7. Kilo Two Bravo (2014)

Ez az alacsony költségvetésű brit alkotás jól működik a maga elismert korlátain belül, és változást hoz a konfliktus idején játszódó amerikai filmek nagyzolós ordibálásához képest.

A valós eseményeken alapuló, feszült hangulatú, körömrágós film a Kajaki-gát incidenst mutatja be, amikor a Kajaki-gát (Helmand tartomány) közelében őrködő osztag egy szovjet korabeli aknamezőn rekedt.

Ha értékelte Clint Eastwood Kelly hősei című filmjének aknamező-jelenetét, a Kilo Two Bravo egy teljesen új szintjére emeli. A Kajaki előtt egy évvel a hasonlóan kis léptékű Az őrjárat egy csapat brit katonát követett végzetes küldetésen az ellenséges országban.

 

8. Különleges alakulat (Special Forces – 2011)

Stéphane Rybojad francia dokumentumfilm-producer/rendező a Forces spéciales című filmben egy régi vágású mentőakcióval próbálkozott, és erős szereplőgárdát állított össze, amelyben Diane Kruger, Djimon Hounsou, Denis Ménochet és Tchéky „Baptiste” Karyo is szerepel.

Amikor a brutális afgán hadúr, Zaief (Raz Degan) elrabolja a kabuli újságírónőt, Elsa Casanovát (Diane Kruger) és barátját, Amen-t (Mehdi Nebbou), a francia különleges erőknek akcióba kell lépniük, mielőtt a páros valószínűleg szörnyű kivégzésre kerülne a kamerák előtt.

Vajon sikerrel járnak? Csak meg kell nézni a filmet.

 

9. Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson’s War – 2007)

 

Mike Nichols rendező (Diploma előtt, Közelebb) utolsó filmje az afgán mudzsahedek titkos amerikai finanszírozásáról szólt a megszálló szovjetek ellen (1979-89), amely gyakorlatilag a tálibok létrejöttét eredményezte, akik később a mudzsahedek harcoló csoportjaiból átvették a hatalmat.

A főszerepekben Tom Hanks, Julia Roberts, Emily Blunt és a néhai Philip Seymour Hoffman látható, a forgatókönyvet Aaron Sorkin írta, így a film olyan pörgős és játékos, ahogyan azt várni lehet. Érdekes betekintést nyújt a 2002-es konfliktus kiváltó okaiba, és a mai közönség számára emlékeztetőül szolgál az Egyesült Államok afganisztáni szerepvállalására George W. Bush inváziója előtt.

 

10.  Gyávák és hősök (Lions for Lambs – 2007)

 

Robert Redford színpadias polémiája a megjelenése idején nem kapott túl jó fogadtatást, és ha valami, akkor az idő múlásával tovább romlott a hírneve.

A Tom Cruise-t, Meryl Streepet és magát Redfordot is felvonultató szereposztás ellenére ez a rossz tempójú beszélgetős film a Bush-kormányzat bevallottan katasztrofális afganisztáni politikájáról szóló, ujjal mutogatós álláspontjával sújtja a nézőt.

Mégis, az amerikai különleges erők és a tálibok közötti, hegytetőn játszódó, időnként felbukkanó csatajelenetek elég jók, A túlélő rendezője, Peter Berg és Michael Peña főszereplésével, aki a 12 katonában is hasonló szerepet játszott. Andrew Garfield (The Social Network) egy másik okostojás diáktípust alakít a filmben.

Aki pedig fatalista (realista?) nézeteket vall arról, hogy az amerikai kivonulásnak végül mi lesz a vége, aztán olyan filmeket ajánlhatunk, amelyekben Saigon bukása is szerepel, mint A szarvasvadász (1978), Saigon: A macska éve (1983), Ég és föld (1993 – Oliver Stone vietnami trilógiájának utolsó filmje) és a Kong: Koponya-sziget (2017).

-BadSector-