Japán akkoriban eléggé elzárt volt a nyugati világtól, de azért Kitase Yoshinori, az 1997-ben megjelent Final Fantasy VII rendezője még ezen is túl tudott tenni.
1997-ben tényleg nem volt még elterjedt annyira az internet még Japánban sem, így nem volt módja arra, hogy utána tudjon nézni az általa rendezett játék sikereinek (és itt joggal használhatjuk ezt a kifejezést; nem véletlenül készül belőle egy remake, aminek második részét valószínűleg PlayStation 4-re már nem fogja kihozni a Square Enix).
Kitase a PlayStation Blogon beszélt arról, hogy az értékesítési adatokból azért látta, hogy világszerte kiemelkedő eladásokat mutatott fel a Final Fantasy VII. Csakhogy akkor még nem volt lehetősége arra, hogy a nemzetközi rajongókkal interakcióba léphessen (itt jön be a technológia elmaradottsága napjainkhoz képest), emiatt pedig nem volt komoly rálátása arra, hogy a játék fogadtatása milyen is volt.
Konkrétan csak öt évvel később, 2002-ben értette meg, amikor is a PlayStation 2-re kihozta a Square (akkor még nem volt fúzió az Enix-szel!) a Final Fantasy X-et. (Legalábbis Európában és Ausztráliában. Japán és Észak-Amerika már 2001-ben megkapta.) Ekkor egy marketingtúrára kelt Európában és Észak-Amerikában, és ez volt az első lehetősége a rajongókkal találkozni. Ők pedig sokan elvitték a Final Fantasy VII-et, hogy dedikáltathassák vele a példányaikat. Ez volt az első alkalom, amikor Kitase átérezte, hogy mekkora sikereket is ért el. Ez pedig maradandó lett számára.
Hozzátette, hogy a Square csak úgy tudta kihozni a Final Fantasy VII-et rengeteg jelenettel (ami pontosítva FMV-t takar, de ő „filmes jeleneteket” mondott), hogy a CD-k méretére támaszkodott. (Nem véletlenül: három lemezen jött a játék, annyi FMV-t pakoltak bele.) Emiatt is volt szakítás a Nintendóval, ugyanis a Nintendo 64 kazettákat használt, és a maximum 64 MB méret nem lett volna nekik elegendő. (Egy CD-ROM ennek tízszeresét fel tudta mutatni…)
Forrás: PSL
