FILMKRITIKA – Liam Neeson akciófilmes karrierjének csak nem akar vége szakadni: a 69 éves sztár ezúttal egy régóta leszerelt tengerészgyalogosként „oltalmaz” egy mexikói kisfiút egy mesterlövészpuskával (a film eredeti címe egyébként: A mesterlövész). Neeson filmes karrierjében még bőven van potenciál, A védelmező azonban egy megfáradt, klisés road movie, akcióelemekkel fűszerezve.

Kíváncsiságból rákerestem a filmre, de rosszul emlékeztem a magyar címére és „oltalmazó” helyett „védelmezőt” írtam be a Google keresőbe. (Az angol címek mindig jobban megmaradnak.) A találatként persze egy másik filmet: Denzel Washington A védelmező (The Equlizer) című filmjét dobta fel, ami valahol azért rendkívül mulatságos, mert ez a teljesen véletlen elírás is eszembe juttatta, hogy mennyire egykaptafára készülnek ezek a filmek, hiszen a két részt is megélt Washington-film (különösen a második) feltűnően emlékeztet Neeson Oltalmazójára, aki egyébként szintén nem ma kezdte a hasonló akciófilmek szakmáját.

Neeson újratöltve?

Liam Neesont szinte mindenki szereti: a lassan 50 éve a filmes szakmában dolgozó 69 éves ír színész minden filmjében ugyanazt a megbízható, remek színvonalat és hiteles alakításokat hozza filmről-filmre – és ez különösen igaz az „oltalmazó” típusú karaktereire, ahol idősebb, tapasztaltabb mentorként, Jedi-mesterként (mint Qui-Gon Jinn), vagy szülőként (Elrabolva) próbálja védeni a fiatalabb filmes karaktereket, akik valamilyen módon kötődnek hozzá. Nincs mese: ha „apás” karakter kell, Neesonnál talán nincs is jobb jelenleg a filmvilágban.

Neeson másik örök szereptípusa az akcióhős, mely filmes karrier az Elrabolva filmek döbbenetes sikere után indult be Neeson számára és azóta el sem akar apadni az ilyen filmek hosszú sora. A legtöbbször Neesonnál ötvözik a filmekben ezt a két karaktertípust: az akcióhőst és az idősebb oltalmazót, így hát nem meglepetés, hogy „Az oltalmazó” című filmben is hajszálpontosan ez történik. Itt most éppen egy mexikói kisfiút oltalmaz.

Ígéret, szép szó

Jim (Liam Neeson) egy Vietnámot megjárt egykori tengerészgyalogos mesterlövész, aki egy határmenti rancson farmerként tengeti életét, teljesen egyedül, miután a felesége évekkel korábban rákban meghalt. A határ túloldalán egy mexikói anyuka (Teresa Ruiz alakítja, aki a Narcos: Mexico című sorozatban rendkívül emlékezetes volt Isabella Bautista, a mexikói drogkartell „királynőjének” szerepében) és kisfia, Miguel menekülésre kényszerül, miután egy kegyetlen drogkartell üldözőbe vette őket. Útjuk éppen Jim birtokán vezet keresztül, aki akaratán kívül sodródik bele a drogháborúba és megígéri a fiú édesanyjának, hogy eljuttatja fiát Chicagóban élő rokonaikhoz.

Ami ezután következik, az eléggé kiszámítható: Jim útra kél, hogy kutyája, Jackson társaságában eljuttassa Miguelt az amerikai nagyvárosba, miközben hajszolják őket a mexikói kartelltagok. Egy meglehetősen sablonos, menekülős road movie-val van tehát dolgunk, amelyben az akciójelenetek is elég vérszegények és kevés is van belőlük. A legtöbbjükben Neeson a mesterlövészpuskájával jeleskedik, ahol meg éppen nem, ott már erősen meglátszik, hogy az ír színész közel hetvenéves.

Mitől jó egy Neeson akciófilm – és ez mitől nem az?

Liam Neeson akciómozijai már egy külön kategóriát képviselnek az Elrabolva óta és nagyon pontos elvárásaink vannak ezekkel kapcsolatban. A legtöbbjük nem a nyolcvanas/kilencvenes évek szintjét, vagy stílusát képviseli, hanem a Bourne-filmeket idéző, nagyszerű, pörgős akciójelenetek, viszonylag komplex karakterek (ebbe pedig a Neeson által alakított figurák is beletartoznak!), összességében fordulatos, remek sztori, árulások és epikus végső összecsapások e filmek legfőbb jellemzői. Az oltalmazó után Netflixen két régebbi Liam Neeson akciófilmet is megnéztem: a 2014-es Non-Stopot és a 2015-ös Éjszakai hajszát (a műfaj minden rajongójának ajánlom figyelmébe, aki még nem látta, remek filmek, különösen a második). Ez a két korábbi Neesen-film nemcsak klasszisokkal jobb volt, mint Az oltalmazó, hanem fájdalmasan is megmutatta, hogy Robert Lorenz utóbbi alkotása szinte minden téren megbukott.

Ha már a rendezőnél tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy Lorenz eddig jobbára second-unit direktorként működött Clint Eastwood oldalán és Az utolsó csavar című film óta (melyben éppen Eastwoodot dirigálta) nem próbálta ki magát „főrendezőként”. Az oltalmazó munkálatai során azonban a második-unit munkájának felügyeletén túl ismét egy komplett produkció kreatív folyamatait irányította. A forgatókönyv azonban, melyet Chris Charles-szal és Danny Kravitzzel együtt jegyeznek, nem akar eltávolodni a beváltnak hitt sablonoktól, pedig Liam Neeson nem Clint Eastwood, Neeson sokkal inkább alkalmas a meghasonlott, összetett jellemű akcióhős karakterek megformálására (lásd: Éjszakai hajsza), mint az ilyen faék egyszerűen kidolgozott, volt tengerészgyalogos figura, akit tulajdonképpen bármilyen idős akcióhős eljátszhatna. Ráadásul kell a sztoriba egy kutya is, mert a kutya és a kisfiú biztos könnyfakasztó recept, ezt a nyolcvanas évek óta tudjuk. Neeson megfáradt rutinnal alakítja a főhőst, pedig ennél ő sokkal többre képes – még 69 évesen is.

Milyen lenne a mexikói kartellbanda? Gonosz!

Amilyen sablonos Neeson karaktere, éppolyan faék egyszerűségű a mexikói kartell ábrázolása, semmi baj, hogy több évadon keresztül is láthattunk róluk olyan minőségi sorozatokat, mint a Breaking Bad, vagy az említett Narcos: Mexico. Juan Pablo Raba, aki Gustavo Gaviriát, egy fényévekkel összetettebb kolumbiai drogkereskedőt alakított még az eredeti Narcos sorozatban, ebben a filmben a Jimet üldöző banda rendkívül gonosz a vezetője. Bár az egyik jelenetben, eléggé erőltetett párbeszéd során megpróbálja elmagyarázni, hogy nem volt gyerekkorában túl sok választása, hogy a mexikói kartellhez csatlakozzon, de addigra már annyira sok minden szárad a lelkén, illetve annyira összecsapott ez a párbeszéd is, hogy a nézőt esélyesen teljesen hidegen hagyja ez a reveláció.

Nincs megállás?

Igazából nincs nekünk bajunk azzal, ha Neeson a sírjáig akcióhősöket játszik (ahogy ezt nemrég nyilatkozta), csak azért örülnénk, ha a szintén Robert Lorenz rendezésével készülő Szentek és bűnösök földjén egy fokkal azért színvonalasabb lenne, mert az ír sztár ennél azért összetettebb szerepekre is képes és mi is többre vágyunk, mint egy zsé kategóriás tucatkrimi, amelynek nemcsak a sztorija fájóan sablonos, még az akció terén is rendkívül vérszegény. Más kérdés, hogy 69 évesen lassan Neeson is visszatérhetne a korábban rá inkább jellemző filmdrámáihoz is, mert lenne rá igény bőven…

-BadSector-