SOROZATKRITIKA – Két lánytestvér és rengeteg egyéb izgalmas karakter történetén keresztül merülhetünk bele a League of Legends világába – immár egy Netflixes animációs sorozatban. Jinx, Vi és a többiek persze „csak” a LoL MOBA játék hősei, azonban hitelesebben kelnek életre ebben a remek fantasy és sci-fi elemeket is felhasználó sorozatban, mint más hasonszőrű alkotások legtöbbjében – méghozzá azok számára is, akik életükben be sem töltötték a League of Legends-szt (mint jómagam).

A játékvilágban szinte mindenki ismeri a League of Legends címet. 2009 óta a Riot Games MOBA-ja vezető szerepet tölt be a maga területén, és továbbra is vonzza a játékosokat az élet minden területéről, különösen azóta, hogy a stúdió folyamatosan bővíti a játékmódokat és a főjátékhoz kapcsolódó egyéb médiumokat. A LoL gazdag univerumába nemrég került fel egy újabb médium – méghozzá a Netflix kínálatában.

Az Arcane egy animációs sorozat, amely nagyjából a Riot Games által elképzelt univerzumon – sőt, multiverzumon – alapul, beleértve annak karaktereit, helyszíneit és témáit. Részben „fan service”-nek, részben animált művészeti alkotásnak is tekinthető és a Riot Games reméli, hogy a játékosokat és a nem játékosokat egyaránt meggyőzi arról, hogy kövessék majd a létező legőrültebb gyilkosnő és a többi hős kalandjait is.

Az ellentétek vonzzák egymást

Az Arcane alapvetően a két főszereplőről, a híres Jinxről és húgáról, Vi-ről szól. Bár a nem játékosok talán nem ismerik fel ezeket a neveket, de ők ádáz harcosok, akiket gyermekkoruktól a felnőttkorig látunk fejlődni. Vi és kishúga gyerekként szemtanúi lesznek egy véres háborúnak, amelyben elveszítik szüleiket. Ahelyett, hogy árván maradnának, Vander, egy jószívű bandavezér befogadja őket.

Más gyerekekkel körülvéve nőnek fel, akik a bajtársaik lesznek a fegyverekben és a csínytevésekben. Sorsuk azonban alaposan megváltozik, amikor a Zaun és Piltover ikervárosai közötti békét véres háború váltja fel. Az Arcane visszatérő alapmotívuma egyébként ez a dualitás: állandóan kettősségekre építi remek történetét.

Ez a kettőség megtalálható a Púder (Jinx) és Vi, Zaun és Piltover közötti kapcsolatban, de a mágia és a technológia között is. Ez igaz feszültséget teremt, ami arra készteti a narratívát, hogy magától, organikusan fejlődjön. Mindegyik alteregó felfelé vagy lefelé húzza egymást, és ennek az állandó dinamikának köszönhetően válik egyszerre rendkívül izgalmassá és színvonalassá az Arcane.

Ráadásul az Arcane egy meglehetősen egyszerű, de hatékony elbeszélői sémát alkalmaz, amely mindenekelőtt egy olyan mozgásra támaszkodik, amely a feszültség növekedésével crescendóvá fokozódik, egészen az egyes epizódok végén bekövetkező csúcspontig. A kiválóan kidolgozott akciójelenetek és érzelmesebb jelenetek pedig szintén nagyszerűen ki vannak egyensúlyozva, ennek köszönhetően pedig egyetlen pillanatig sem unatkozunk, miközben minden egyes karakterért valahol drukkolunk.

A bajnokok családja újraegyesül

Minden egyes adaptációnál felmerül az eredeti alkotáshoz való hűség kérdése. Az Arcane nem pusztán fan service, nem szaporítja az utalásokat és kliséket, csak azért, hogy a League of Legends játékosok kedvében járjon. Ehelyett a sorozat tökéletesen illusztrálja a Riot Games által létrehozott univerzum bizonyos aspektusait, miközben szem előtt tartja a forgatókönyv koherenciáját és nyitottságát.

Saját részemről is állíthatom, az Arcane a LoL-játékosok és a nem játékosok számára is jól érthető és élvezhető, mivel univerzális témákat dolgoz fel konkrét karaktereken keresztül. Ebben az értelemben a Fortiche stúdió képes volt tiszteletben tartani a helyszínek és a szereplők identitását, miközben saját történetet, igazi „lelket” adott nekik.

A LoL játékban hamar rájössz, hogy nem igazán ismered azokat a bajnokokat, akikkel órákon át játszol. Az Arcane egyes szereplőinek történetei és személyiségei eléggé koherensek és összességében jól kidolgozottak. Sokuk esetében a karakterük fejlődése, amíg eljutnak az általuk ismert színpadra, kellemesen követhető, és néha még meglepetést is sikerül okozniuk.

Elképesztő látvány

Vizuális tekintetben az Arcane egy szemet gyönyörködtető alkotás, amely az animátorok csapatainak kolosszális adaptációs munkájának ékes bizonyítéka. A stúdió különösen a színeket és a fényhatásokat használja, hogy segítsen megváltoztatni a tónust vagy hangsúlyozni egy érzelmet, egy fénykép vagy festmény módjára. Ezt a hatást erősítik bizonyos kulcsjelenetek, amelyek kompozíciója kevésbé hangsúlyos, mint a többié, és ezért úgy tűnik, mintha a vászonra fagyott volna.

Ez a művészi dimenzió tökéletesen illeszkedik a Fortiche stílusához, amely már a 2013-ban megjelent Get Jinxed klipben is érvényesült. Felismerhetjük a stúdió grafikai stílusát a festett karakterekkel és díszletekkel, valamint a 2D és 3D közötti kereszteződésben mozgó animációs stílusát és most Zaun és Piltover városa szó szerint életre kel a Fortiche ceruzája alatt.

Segítségükre az Arcane a realizmushoz közeli animációs stílust alkalmaz, érdekes kameramunkával. Érezhető a stúdió szándéka, amely néha megpróbálja megismételni egy valóságos kamera mobilitását és minőségét, különösen az akciójeleneteknél, amelyek a pillanat intenzitása ellenére is jól követhetőek maradnak, vagy azokban a fázisokban is, amikor a kamera játszik a fókusszal, hogy bokeh effektust használjon.

A speciális effektusok is kiválóak, ami persze egy League of Legends-sorozatban elengedhetetlen. Mindazonáltal, az örökségét tekintve az Arcane még tovább is mehetett volna, ami az egyik kívánságunk a következő évadhoz, amely a hatalmas siker miatt szinte boritékolhatóan jön majd.

Hihetetlen zenei betétek

Egy másik terület, ami egy kicsit több erőfeszítést igényelt volna, az a szájszinkronizálás, amely időnként azért nem tökéletesen élethű. A kiváló szinkron azonban egyértelműen kárpótol ezért a hibáért, ami többé-kevésbé minden animációs sorozatra jellemző. A jól sikerült szinkron mellett a hangok is jól illeszkednek a karakterek személyiségéhez.

Ami a filmzene többi részét illeti, az egyszerűen mesteri. A hangszerek tökéletesen kísérik a szomorú és intenzív pillanatokat, valamint az egyes jelenetek szinte elviselhetetlen feszültségét. Az Arcane némi modern zenét is bevezet, meglehetősen finom módon és mindig jól integrálva ebbe az ekletikus fantasy és sci-fi világba, emlékeztetve minket arra, hogy Arcane témái végső soron időtlenek.

Ők is hozzák azt a kis rosszfiúságot, amit egy Jinxről és Vi-ről szóló sorozatban elvárnánk. A Netflix még azt a luxust is megengedhette magának, hogy egy kiadatlan Imagine Dragons-dal kerüljön a stáblistára, amit mi persze csöppet sem sajnáltunk.

Nem lett „LOL”, hanem LoL, az biztos!

Az Arcane egy rendkívül magas színvonalú adaptáció. A Netflixnek, és különösen a Fortiche stúdiónak néhány epizód alatt sikerült meggyőznie minket arról, hogy még mindig lehet jó adaptációkat készíteni videojátékokból. Ha a stúdió elsajátítja és használja páratlan animációs technikáit, a Riot és a Netflix képes volt valódi hozzáadott értéket hozni a videojáték-franchise-ba egy magával ragadó történettel, igazán szeretni- vagy gyűlölni való karakterekkel és olyan fordulatokkal, amelyek az alaptörténet egyszerűsége ellenére is kellemesen megleptek minket.

Az Arcane emellett maximálisan megtesz mindent, hogy a LOL iránt totálisan laikus játékosokat is megszólítsa, nemcsak az univerzális történetnek, hanem az egyszerűen lélegzetelállító vizuális univerzumának köszönhetően. Le a kalappal a művészek előtt. Ha eddig hezitáltál, hogy megnézd-e, ne tedd többé; megéri.

-BadSector-