A redmondiak nem viccelnek: beismerték, hogy a guildfordi Lionhead stúdió bezárása nem volt a legjobb döntéseik egyike. Éppen ellenkezőleg…

Amikor 2016 márciusában lakatot tett a Microsoft a Lionhead ajtajára, közel húsz éves volt a stúdió, ami például a Black & White istenszimulátort/stratégiát, továbbá a Fable akció-RPG-t hozta el nekünk régebben. A stúdió a Fable Legendsen dolgozott, ami egy 4v1 free-to-play kooperatív játék lett volna (a négy játékosnak túl kellett volna élnie az ötödik, dungeon master szerepet betöltő karakter csapdáit), de a game over után több cég, így a Sony is elszipkázta a tehetségeket.

Öt és fél évvel később a Microsoft visszatekintett a ballépésére a Power On: The Story of Xbox dokumentumsorozatban. Ebben három Xbox-vezető, Phil Spencer, Shannon Loftis, és Sarah Bond beszélt a Lionhead bezárásáról (is). Loftis (aki most a World’s Edge stúdióvezetője is, a zárás pillanatában a nemzetközi játékkiadás általános menedzsere volt) szerint „az oroszlánfejűek” bezárása az egyik legnagyobb hiba volt, amiből tanultak. Kiadták már a Fable első részét, ami hatalmas siker volt (még úgy is, és itt személyesen tesszük ezt hozzá, hogy Peter Molyneux, aki ma amúgy a hírekben még megfordul, túl sokat ígért, és nem mindent valósított meg benne!).

A játékosok értelemszerűen többet akartak, ezért a Microsoft felvásárolta a Lionheadet, és ezeket Loftis jó éveknek tekinti. A Fable 2 után viszont megérkezett az Xbox 360-hoz a Kinect, és a Fable-Kinect házasság finoman szólva nem volt valami jó. A Fable: The Journey sokak számára egy szenvedélyprojekt volt, de jelentősen eltért attól, ami népszerűvé tette a Fable első és második részét. Loftis azt kívánta, hogy bárcsak fenntartható stúdió maradt volna a Lionhead.

Bond (aki most a játékalkotói élményekért és az Xbox ökoszisztémájáért felelős vezető) hozzátette, hogy 2006-ban vásárolták fel a Lionheadet, amit 2016-ban csuktak be, és több évvel később visszatekintettek erre az élményre. Azt megtanulták ebből, hogy nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetni. Spencer pedig azt mondta, hogy egy stúdiót azért vásárolnak fel, amiért az akkor épp sikeres, és a vásárló munkája az lenne, hogy gyorsíthassanak a stúdió tevékenységein, nem pedig azon, hogy „a főnök” mit is akar csinálni.

Legalább a Fable életben maradt, igaz, Molyneux nélkül készül a Playgroundnál…

Forrás: WCCFTech