James Cameron beszél az Aliens plakátjáról, a filmről, amely sikeres filmrendezővé tette őt
James Cameron egyike azoknak a különleges figuráknak Hollywoodban. Az Avatar -és annak leendő folytatásának- rendezője, aki a filmtörténet néhány legnagyobb sikeréért felelős, mint például a Titanic vagy a Terminátor 2, nagyszerű rendező és hihetetlen művész. Cameron korábban filmplakátokat készített, és nagyszerű kreatív volt, aki képes volt egy szempillantás alatt aláírni egy csomó storyboardot. Most új könyvében, a Tech Noir: The Art of James Cameron címűben a rendező arról beszél, hogy annak idején úgy készített plakátokat egy régi filmes cégnek, a Saturnnak, úgy, hogy nem is látta a filmeket, mert túl rosszak voltak, és egyszerűen csak beküldte a képeket, amelyeket nagyszerűnek tartott. „Szörnyű filmek” – mondta Cameron. „Keményen ajánlom, hogy senki se nézze meg a filmeket, ahogy én sem láttam soha. Csak körülbelül öt percet tudtam megnézni, mielőtt kikapcsoltam volna.”.
Egy újságíró, aki Cameronnal a Tech Noirról beszélt, amely egy csomó ilyen plakátot tartalmaz, megkérdezte tőle, hogy ha egyáltalán, akkor ez az élmény hogyan hatott a saját filmplakátjaira. „Sohasem erőltettem a marketingosztályokon, hogy a fotók és az illusztrációk között egyik vagy másik irányba menjenek,” – mondta Cameron egy videóhívás során. „Megmutatják nekem a dolgokat. Azt hiszem, az Avatarnál ez másképp volt, és valójában Dylan Cole-t hoztuk be, aki az egyik tervezőnk volt, és Dylan készítette az Avatar képeit. Akár hiszed, akár nem, szó szerint a saját tervezői részlegünkben csináltuk őket. Úgyhogy én ugyanúgy hiszek a filozófiánkban, mint ahogy régen hittem azoknak a sci-fi könyveknek a borítójában, amelyeket gyerekkoromban vettem. Ha jó volt a borító, megvettem a könyvet.”
Mielőtt azonban Cameron rátért volna a következő kérdésre, felélénkült, és így szólt: „Emlékszem, volt egy vicces történet az Aliens plakátjáról! Erős véleményem volt róla.” – tette hozzá, és felidézte, hogyan született meg a történelem egyik legnagyobb hatású sci-fi filmjének folytatásához készült plakát.
„Szóval bementem a 20th Century Fox marketingvezetőjének az irodájába, szó szerint az utolsó munkanapján találkoztam vele, és az irodája teljesen be volt dobozolva. Én voltam az utolsó találkozója, mielőtt otthagyta a munkahelyét. Az íróasztalánál ült, és volt nála egy kis zöld műanyag béka, és egy izzót szorongatott, amivel körbeugrálta az asztalt. Azt kérdeztem: „Mi van a békával?” Erre ő: „Ez az én stressz békám.” Erre én: „Oké, ez a fickó egy áldozat.”
Aztán azt mondta: „De van egy egyoldalas lapom a számodra.” És megmutatta ezt a lapot. Azt hiszem, meg lehet szerezni a neten, néhány kiszivárogott. És ez egy borzalmas, összevissza fényképezés volt. Rosszabbul nézett ki, mint egy Roger Corman-féle egyoldalas, mert Roger hozzám hasonlóan hitt a jó egyoldalasokban. Nem a jó filmekben, hanem a jó egyoldalasokban. Ránéztem erre, a kezemben tartottam, és azt mondtam: „Ó, hadd mondjam el pontosan, mit gondolok erről az egyoldalasról”, majd lassan összegyűrtem, és a sarokba dobtam. Ő pedig a stressz-békával dolgozott. És azt mondtam: „Őszintén szólva, ha választhatnék ez a sz*rság és egy teljesen fekete keret között, akkor a teljesen fekete keretet választanám.” És úgy tűnik, az történt, hogy kisétáltam az irodából, ő pedig felhívott valakit, és azt mondta: „Teljesen feketét akar!”. Ő nem hallotta, amit mondtam. Szóval, ha valaha is csodálkoztál azon, hogy miért nem volt szó szerint semmi az Aliens plakátján, akkor ez az oka.”
Forrás: vandal
