INTERJÚ – Leültünk beszélgetni Dobó Katával az El a kezekkel a papámtól! című mesefilm apropójából és ezen a filmen kívül sok minden egyébről is faggattuk.

theGeek: Milyen célközönségnek lőttétek be leginkább az El a kezekkel a papámtól című filmet? Inkább a családi filmek iránt rajongó felnőtteknek, vagy gyereknek? Mi volt az arány, amit a film elkészítése előtt belőtettek?

Dobó Kata: Mindenki. Tényleg mindenki, mert valóban komolyan gondoltuk, hogy ez egy családi film, amelyben valóban vannak felnőtteknek szóló poénok, amelyeket a gyerekek kevésbé értenek. Szerettük volna, hogyha a felnőttek elkísérik a gyerekeket a moziba, akkor ők is jól szórakozzanak. Vagy akár a nagyszülők, hiszen ki tudja, ki jön el velük.  A visszajelzések alapján egyébként ez sikerült is. Azt gondolom, hogy ez valóban egy igazi családi film.

theGeek: Miért pont ezt a történetet választottátok? Mi fogott meg ebben az apás/gyerek történetben, ahol a gonosz mostoha beékelődik az apa és a gyerek közé? Saját élmény? Vagy valaki másnak a saját élménye is megihletett?

Dobó Kata: Ehhez a történethez szerintem mindenki tud egy kicsit kapcsolódni, ez mostanában elég sok hazai családra jellemző. Az is érdekes kérdés, hogy el tudja-e dönteni az ember, hogy mi a jó neki. Láthatóan András, az apuka ezzel eléggé rosszul áll. Mert volt egy hármas családi egység, ahol az anyának is megvolt a szerepe. Ez a láb kiesett, ketten maradtak és így nem tud ez a család hosszú távon funkcionálni. Neki szüksége van egy nőre, a háztartásban, vagy a gyerek szempontjából, csak hát nem mindegy, hogy az a nő kicsoda és mit akar tőle. És ezt a gyerek sokkal jobban leveszi – milyen érdekes, nem? Ez a filmnek is az egyik üzenete, hogy hallgassunk az ösztöneinkre. Az én értelmezésemben András is valahol érzi, hogy valami nem stimmel, csak nem tudja megfogalmazni, pontosan mi. Azt mondja magában, hogy „nem baj, jó lesz ez így”, aztán csak enged. Már az első találkozáskor tudja és bevallja magának, hogy ő szerelmes *****-ba, amikor találkoznak.

theGeek: A gyerek már az elején eldöntötte…

Dobó Kata: … hogy a Viola, az nem. Mást még nem döntött el, de abban egészen biztos, hogy ezt a nőt nem. Illetve van egy averziója, azzal kapcsolatban, hogy egy új anyuka kell-e, hiszen neki van anyukája. De ez nem is szabad erőltetni. Egy új, mozaikcsaládban nem anyuka lesz az új feleség, hanem valaki, aki a háztartásban, vagy egy párkapcsolatban a megfelelő feladatokat ellátja, de nem új anyuka.

theGeek: Érdekes kérdés azért, hogy az mennyire jó üzenet egy ilyen családi filmben, hogy a gyerek eldönti a magára maradt szülő párkapcsolati választásában, hogy ki a jó neki és ki nem. Az persze rendben van, hogy ebben a filmben egy fekete-fehér felállásról van szó, ahol Viola egy rendkívül negatív karakter, de azért a valós élet sokkal összetettebb…

Dobó Kata: Nem, csak segít neki a választásban, felnyitja a szemét bizonyos dolgokra, amelyet az apja esetleg nem lát. Neki ez a szerepe, nem pedig megmondja, hogy András mit csináljon. Felnyitja a szemét bizonyos dolgokra, amelyeket ő esetleg nem lát.

theGeek: Nekem úgy tűnt pedig, hogy elég határozottan megmondta, hogy márpedig Violát nem és Esztert válassza helyette.

Dobó Kata: Nem ő térdelt le azért Eszter elé.

theGeek: Haha, jó hogy ezt mondod, mert még ráadásul meg is mondta az apjának, hogy térdeljen le Eszter elé és úgy kérje meg a kezét.

Dobó Kata: Haha, De milyen cukin mondta!

theGeek: Persze, aranyos volt, csak ez egy érdekes üzenet lehet talán a gyerekek felé, hogy irányítsák a szüleik párkapcsolatát.

Dobó Kata: Nem volt szándékunkban ezt így értelmezni és ezt a kérdést mi nem is így látjuk.

theGeek: A film vizuális világ érdekes lett, hiszen klasszikus Disney-meséket idéz, nagyon éles, helyenként harsány színekkel. Vagy akár arra is gondolhatunk, hogy Pálmai Anna karaktere mennyire hasonlít Szörnyella de Frászra a Százegy kiskutyából, viselkedésében kommunikációjában egyaránt. Mennyire céloztátok be a Disney stílust?

Dobó Kata: Abszolút becéloztuk. Meg akartuk mutatni, hogy mi is tudunk ilyet. Nyilván egy más típusú büdzséből, de mi is fel tudjuk venni a versenyt az amerikai mesefilmekkel. Kevésbé komorabban szerettük volna elmesélni ez a másik történetet (amely nem egy Disney mese), azért is adtuk neki az új címet, hogy ne kérjék rajtunk számon az eredeti művet.

theGeek: Ez a második rendezésed… Milyen következő filmre számíthatunk tőled, akár rendezőként, vagy ismét színésznőként?

Dobó Kata: Még semmi sincs kialakulóban, annyira nagyon erre a filmre koncentráltam. A fejemben van sok minden, aztán meglátjuk, hogy mi realizálódik belőle, de szeretnék még rendezni.

theGeek: Az előző filmed egy romantikus komédia volt, ez egy félig romkom, félig mesefilm, más műfajjal is megpróbálkozol? Akár krimi, horror, vagy történelmi film?

Dobó Kata: A történelem nagy szerelem, de nekem mindenképpen az a célom, hogy minél több néző menjen be a filmjeimre, illetve a magyar filmekre. Nekem ez egyfajta misszióm.

theGeek: Egyébként miért van az, hogy nálunk a romantikus komédia műfaja ennyire felkapott és ennyire sok készül belőlük? Az előző filmed neked is az volt… A többi viszont eléggé elhanyagolt…

Dobó Kata: Igen, ez érdekes kérdés, egyébként magyar filmnél valóban arra mennek be a legtöbben. Nekem is volt egy thrillerem, a Halálkeringő színésznőként és azt sem hozta azt a nézőszámot, amit szerettünk volna. Thriller, horrorfilm – ezek nagyon nehéz műfajok és lehet, hogy a nézők azt gondolják, hogy nem tudunk olyan jókat készíteni ezekből, mint az amerikaiak. Pedig én személy szerint nagyon szeretem mind a horrort, mind a thrillert.

theGeek: Dobó Kata nevére mindenki úgy emlékszik vissza a kilencvenes évekből, mint a Miniszter félrelép, azokkal az emlékezetes plakátjaival, vagy a vicces Pepsi-reklám – ez hozzátartozik az abból a korszakból való imidzsedhez. Mennyire szeretnél még erre valaha is építeni, a régi sikereidet feleleveníteni?

Dobó Kata: Nem foglalkozom ezzel, ez már a múlt. Nagyon örülök, hogy így alakult a karrierem és ilyen fantasztikus projektekben vehettem részt, de nem hiszem, hogy ezekkel már túlságosan foglalkoznom kellene. Én mindig a mára koncentrálok és az összes energiámat abba teszem.