FILMKRITIKA – Az elmúlt évtized egyik legnagyobb csalássorozatát, az „unokázós” csalásokat dolgozza fel az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmje, Az unoka,  egy „bosszúthrillerben” és egy fiatalember „felnőtté válásának” történetében. Bár a magyar valóságban játszódó, többféle témát is felelő, bűnügyi nyomozós film kicsit sokat akar markolni, mégis egyszerre izgalmas és szórakoztató alkotás.

A hetvenes és nyolcvanas években kifejezetten sikeres téma volt, de később is sokakat a mozikba húzott, vagy a képernyők elé szögezett a bosszúálló thriller. Elég csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyra gondolnunk, de sok más filmsztár is eljátszotta a szerettei haláláért, vagy más sérelmekért revansot vevő karakter szerepét. A népszerűbb filmekben a kisember állt bosszút, hiszen így a néző sokkal könnyebben azonosulhatott a főhőssel és egyébként is érdekesebb volt a sztori, ha nem egy alapból is profi szuperzsaru, vagy titkos ügynök volt a főszereplő. Volt egy hasonló témájú magyar thrillerünk is: a Dögkeselyűben a Cserhalmi György által alakított taxisofőrt fosztja ki két tolvaj öregasszony és a férfi emiatt szerez elégtételt. A most mozikba került magyar film: Deák Kristóf Az unoka című alkotása szintén egy csalássztorit mesél el, méghozzá egy olyat, amelyet szomorúan valóságos események ihlettek: az idős embereket meglopó „unokázós” átveréseket. Mert hát a magyar realizmusban az ilyen csalások a legfájdalmasabbak…

Én is majdnem elhittem…

No nem a valóságban, hanem a film sajtóvetítésen: a film nyitójelenetén a Jordán Tamás által mesterien alakított nagypapa, Ferenc annyira szívszorítóan megijed, a vele telefonon érintkező, gátlástalan csaló (Jászberényi Gábor), pedig annyira profin veri át szegényt, hogy a film első néhány percében engem is behúztak a csőbe. Csak azért kapcsoltam elég gyorsan, mert emlékeztem az unokás csalásokra a hírekből.

Ez egyben Deák Kristóf nyitójelenetének is dicsérete, aki nagyszerűen indítja filmjét ezzel a néző indulatait is felkorbácsoló jelenettel, ahol megalázzák, hülyére veszik és végül meglopják Ferencet, azzal a kamu szöveggel, hogy az unokája súlyos balesetet szenvedett, amelyet ő okozott és börtönbe kerülhet, ha a nagypapa nem fizet. (Ráadásul nemcsak a nagypapa pénzét lopják el, de féltve őrzött karóráját is, amelybe szó szerint belebetegszik.)

A szóban forgó unoka: Rácz Rudolf (Blahó Gergő) azonban ép és egészséges és elhatározza: utánajár az ügynek, kinyomozza a csalók kilétét és elégtételt vesz. Persze, Rudolf egy egyszerű kis irodista, nem egy szuperhős, vagy mesterdetektív, így a saját eszközeivel és képességeivel kell mindezt elérnie.

Magyar valóságba oltott nyomozós thriller, neo noir és fejlődéstörténet

A film egyik nagy erénye, hogy úgy válik izgalmassá, fordulatossá, hogy mindeközben a szürke magyar valóságban játszódik. A multicégnél vergődő fiatal irodista, a szakadt kórházban ápolt, magányos nagypapa, a külön csoportfoglalkozást tartó, átvert nyugdíjasok, a cinikus, nemtörődöm magyar zsaruk, vagy a rafkós (ám bizonyos jelenetek során mégis realista jellemrajzzal felruházott) csalók tipikus magyar figurák. Még ha nem is ér fel ezen a téren a film olyan klasszikus magyar alkotásokhoz, mint például Szomjas György filmjei (Falfúró, Gengszterfilm), vagy a már említett Dögkeselyű, azért Az unokából sem hiányzik az egész jól ábrázolt társadalomkritika.

Ez egyébként azért is fontos, mert kicsit megágyaz a film neo noir beütésének, ami jól illeszkedik a filmbe. A nyolcvanas évek európai filmjeinek (főleg Franciaországban) egyik kedvenc zsánere volt a neo noir, ahol a saját kis világában, munkahelyén, magánéletében gyakran elnyomott kisember hirtelen egy zűrös és sokszor kilátástalan bűnügyi sztoriba keveredik, ahol egyre reménytelenebb harcot folytat gátlástalan bűnözőkkel a rideg, veszélyes nagyvárosban az életéért küzdve. Az unoka is kicsit hasonló motívumot követi és mindez a mai magyar valósághoz remekül passzol.

Szórakoztató és izgalmas

Persze, Az unoka alapvető célja azért a szórakoztatás, ami rendkívül fontos szempont egy magyar thrillernél, miközben a magyar filmipar szinte megfullad a sokszor igénytelen és csak a közönségre hajtó romantikus filmvígjátékok tengerében. Az unoka nagy erénye, hogy kellően feszült és izgalmas és a Blahó Gergő által alakított szimpatikus főszereplőért, illetve a hozzá később csatlakozott Zsuzsiért (Döbrösi Laura) is izgulni fog a néző.

A filmnek talán két gyenge pontja van, amelyek azért sajnos lehúzzák a végeredményt. Egy „akciójelenetet” is láthattunk benne és – gondolom az alacsony költségvetés okán – a főszereplő az interjúban elmesélte, hogy nem használtak kaszkadőrt ezekhez. Sajnos, ez meg is látszik rajta: az a bizonyos akció sajnos elég művi, mesterkélt és hiteltelen és mivel elég fontos része a sztorinak, így kilóg a film egyébként jól felépített hangulatából. Másrészt a film utolsó húsz perce is kicsit erőltetett és ez különösen igaz a befejezésre.

Összességében azért Az unoka egy izgalmas, szórakoztató, hangulatában és történetében jól felépített nyomozós bosszúthriller és fejlődéstörténet. Talán, ha nem akar oly sok mindent elmesélni, hanem az alapzsánerre koncentrál, akkor egy vérbeli magyar neo noir lehetett volna, de még így is az utóbbi idők egyik jobbik filmje – és ez nemzetközi szinten is igaz.

-BadSector-