FILMINTERJÚ – Az unoka című magyar thriller és filmdráma kapcsán ültünk le beszélgetni Döbrösi Laurával, a film női főszereplőjével, akinek karaktere egyfajta segítője és társa Rudinak. Mint megtudtuk, Laurától a videójátékok világa sem áll messze: régebben sokat játszott, nem is olyan régen pedig egy magyar játékban vállalt szinkronmunkát…
Tavaly, még decemberben láthattunk Az unoka című thrillert, amely rövidesen mozikba kerül és a sajtóvetítés után egy kötetlen beszélgetést folytattunk Döbrösi Laurával, akit a magyar nézők olyan sorozatokból is ismerhetnek, mint a Mi kis falunk, vagy az Aranyélet, de a Netflixen látható, külföldi sorozatban, Az utolsó királyságban is kapott egy kisebb szerepet.
theGeek: Hogyan érezted magad ennek a thrillernek a forgatása során? Szereted ezt a műfajt, illetve van valamilyen preferenciád a filmek típusai között?
Döbrösi Laura: Nincs preferenciám, nagyon szeretem a zsánerfilmeket, ezért örülök, ha ilyen típusú felkérés érkezik. Nyilván itthon inkább családi drámákat, vagy történelmi filmeket szoktunk játszani, vagy valami kortárs mozit. Nagyon örültem, hogy az Unoka tulajdonképpen egy mese, illetve egy „thriller-mese”, ahol a mesehősnek lehet segíteni.
tG: De ez a film egy megtörtént bűnesetet, illetve több ilyen bűnesetet dolgoz fel, nem?
DL: Igen, igen, de itt a film műfajára gondoltam, a dolgok egybeesésére. A hős jellemfejlődésére, aki egyszerre kap segítséget, de hátráltatják is. Szerencsés és szerencsétlen véletlenek is kísérik az útját. Mindig azt nézem, hogy mi az új egy adott szerepben, mitől izgalmas ez a lány, akit alakítok. Nagyon szerettem ebben a szerepben, hogy nem egyértelműen és azonnal szimpatikus. Bár mellékszereplő, mégis van karakteríve, lecsapódik rajta is a film üzenete. Eleinte nincs tisztában a problémával, zsigerből, reflexből leszólja az öregeket, de aztán amint rá van kényszerítve, hogy átgondolja a helyzetet, rájön, hogy legbelül máshogy gondolja. Valójában egy érző, jóindulatú lány, csak eddig nem figyelt fel erre a problémára, az öregekre.
tG: Igen, a film elején én is úgy gondoltam, hogy a karaktered egy negatív figurává is válhat, aki lebuktatja a főhős nyomozását, de végül egész más úton ment végig a karakter jellemfejlődése. Te egyébként hasonló helyzetben ugyanígy cselekedtél volna, mint karaktered? Mennyire tudtál vele azonosulni?
DL: Szerintem hasonlóképpen reagáltam volna: Zsuzsi először megijed, aztán megpróbálja magát védeni, de aztán mégis megérinti az ügy, amikor arcok kerülnek a nevek mögé. Ekkor „bekapcsol” az empátiája és a problémamegoldásra koncentrál. Nagyon szerettem Zsuzsiban, hogy aktív problémamegoldó képességei vannak és jól használja ezeket. Szóval igen, tudtam menni Zsuzsival, bár kicsit más a stílusa, mint nekem, én kedvesebb vagyok. (Nevet) Viszont meggyőző, amit képvisel, ahogy fejlődik és ahogy önkritikával reagál a dolgokra.
tG: Tényleg mennyire nehéz számodra nem szimpatikus karakterek szerepét eljátszani, aki például úgy viselkedik, ahogy te nem tennéd ilyen helyzetekben?
DL: Szerintem mi, színészek örülünk az ilyen szerepeknek, mert ki lehet próbálni bennük olyan viselkedésformákat, amik amúgy nem jellemzők ránk. Ilyenkor meg lehet keresni magunkban a kis agresszív csajt, vagy az asszertív főnökasszonyt, ezek jó feladatok. Régóta mondogatom, hogy szeretnék már nemcsak jó kislányokat játszani és ez a szerep tökéletes volt erre.
tG: Említetted, hogy akár negatív karaktert is eljátszanál, ebben a filmben a negatív főszereplőt is eljátszottad volna?
DL: Képzeld, eredetileg arra castingoltam, Judit (Bárdos Judit, aki Verát alakítja – a szerk.) pedig Zsuzsi szerepére. Nagyon örültem neki, hogy végre gonosz figurára hívnak. De aztán végül így jött ki a lépés és duzzogtam is, hogy jaj már, megint én vagyok a jó kislány! És akkor Kristóf (Deák Kristóf, a rendező – a szerk.), mondta, hogy de hát a Zsuzsi egy nagyobb szerep! Én akkor is gonoszt akartam! (Nevet) Aztán, amikor láttam, hogy Judit hogyan játssza el Verát, akkor értettem, hogy neki kell eljátszani. Aztán elolvastam a saját szerepemet és annak is örültem, az is nagyon tetszett.
tG: Kicsit hasonlít ez a sztori a Ragyogó napfény című Alain Delon klasszikusra, ahol először a fiatal Delon helyett Maurice Ronet alakította volna a gyilkos, „főgonosz” karakterét és Delon a „pozitív” szereplőt, aztán megcserélték, szóval vannak ilyenek. Ennek a szerepnek köszönhette Alain Delon, hogy világsztárrá vált.
DL: Hát igen, előfordulnak az ilyen esetek.
tG: Mostanában elég sokszor nők alakítják a főszerepet hasonló krimikben, sőt, egyre több franchise-ot „nőiesítenek.” Ennek a filmnek akár női karakter is lehetett volna a főszereplője, te bevállaltad volna, ha ez a helyzet.
DL: Persze, bevállaltam volna, de ez Kristóf saját sztorija és ő férfi. A nagypapája iránti szeretetről szól a film, illetve arról, hogy mi történt velük. Ez nem egy női film, de ugyanakkor klassz, hogy ennyire erős női karakterek szerepelnek benne.
tG: Ez azért is jutott eszembe, mert mostanában Hollywoodban ez egy trend, hogy közismert franchise-okat „nőiesítenek” (Ghostbusters, Ocean’s Eleven stb.), te mennyire értesz ezzel egyet?
DL: Szerintem ez egy fontos trend, annak ellenére, hogy nem mindig organikus. De most láttam a Jelenetek egy házasságból remake-jét, ahol felcserélték a szerepeket és a nő a családfenntartó a házasságban és szerintem az például egy remekül elsült megoldás lett, sok extra gondolat és csavar került bele. Sokszor érdemes ilyesmit kipróbálni, és az is pozitív, hogy a kislányok látják, hogy nem csak a fiúk lehetnek erős, fontos, világmentő hősök. Azért valljuk be, jó ideig csak csinos kiegészítő szerepeket játszottak a filmekben a nők.
tG: Ami a videójátékokat illeti: te szereted ezeket, szoktál-e játszani, van-e kedvenc játékműfajod?
DL: Van videójátékos múltam, volt Xboxon fiatalabb koromban. A bátyám nagy gamer, tőle kaptam a játékokat. Gyerekkoromban Sims-eztem is, Xboxon pedig olyan játékokkal játszottam, mint például a Call of Duty (az volt az egyik kedvencem). De már kinőttem, elajándékoztam az Xboxot és egyáltalán nem játszom. Viszont van egy videójáték, aminek én vagyok a szinkronhangja: Óperencia a címe. A Zen Studio fejlesztette, aztán eladták a Microsoftnak. Ebben a játékban én vagyok a narrátor hangja. Szóval ilyet is csináltam. (Nevet)
tG: Egyébként ezt a filmet el tudnád képzelni videójátékként, például kalandjáték formájában?
DL: Ó, hát persze! Nagyon jó kis akciójáték lehetne. Nyomokat gyűjteni, autós üldözésekben részt venni, verekedni, úgy ellopni dolgokat, hogy ne vegyék észre – kicsit olyan is volt a film, mint egy videójáték.
tG: Valamit lehet tudni a következő filmes szerepeidről?
DL: Nyáron forgattam egy kisfilmet Oláh Kata rendezővel, Az elveszett vőlegény lesz a címe. A nyolcvanas években játszódik, nagyon várom. A mi kis falunkban is feltűnök újabban. 2019-ben és 2020-ban az átlagnál kevesebbet forgattam, de 2022-ben többet fogok.
