VÉLEMÉNY – Nagyon kevés rossz játék van a God of War-sorozatban, de ettől még persze nem lesz mindegyik egyenlően profi. A sorozat általában egyre jobb lesz, ahogy halad előre. A God of War eredetileg a 2000-es évek közepén szerzett nevet magának, mint a Sony egyik zászlóshajó sorozata a PlayStation 2-re. Azóta a sorozatnak több folytatása és spin-offja is volt. Ezek közül azonban néhány cím jobb, mint a többi. Íme minden God of War-játék, a legrosszabbtól a legjobbig rangsorolva.
A God of War-sorozat erősen indult a 2005-ös első játékkal. Az ultrabrutális sorozat véres harci mechanikája és a görög mitológia és az ősi istenek hátterében játszódó elképesztő történet alapján szerzett magának nevet. A középpontban Kratos, Spárta szelleme áll, egy harcos, akinek páratlan ereje és dühe arra készteti, hogy kihívja magát a görög isteneket. Kratos kegyetlen és megállíthatatlan, de tragikus múltja szimpatikus antihőssé teszi őt, még akkor is, ha több fővonalbeli játékban és spin-offban elkövetett kegyetlenségeket.
A legtöbb esetben azok a God of War-játékok a legjobbak, amelyek a különféle mobilplatformok helyett otthoni „nagykonzolokon” jelentek meg. A sorozat ereje a harcok minőségén és a történet epikusságán, kidolgozottságán alapul. A legjobb God of War-játékokban a játékosok olyan elsöprő erejűnek érzik magukat, mint egy isten, miközben érzelmileg erős és átélhető történetet mesélnek el.
God Of War: Betrayal (2007)
A God of War: Betrayal talán a legegyedibb cím ezen a listán, de sajnos a legrosszabb is. A sorozat többi játékával ellentétben a Betrayal nem PlayStation gépre jelent meg. Ehelyett ez a God of War spin-off iOS-en és más mobileszközökön jelent meg. Ez inkább a kárára vált, mint bármi másra, főleg, hogy most, évekkel később már ráadásul nehéz is beszerezni. Joggal mondhatjuk, hogy a Betrayal a legkevésbé „God of War” játék az egész sorozatban. Ahelyett, hogy egy 3. személyű hack-and-slash cím lenne, ez egy telefonokra készült, oldalnézetes 2D-s beat-em-up. Ennek eredményeképpen nehéz összehasonlítani az általános élményt a hagyományosabb God of War-játékokkal – különösen, ha a játékmenetet nézzük.
Nem így van ez azonban a narratívával, amelyet a God of War alkotói kánonnak tekintenek. Ez azonban leginkább egy tölteléksztori, amely az első és a második God of War-játék között játszódik, és nagyon kevés valódi érdekességet kínál. A játék során Kratos folyamatos háborúskodása egyre inkább felbosszantja az Olümposzon élő rokonait. A történet azzal zárul, hogy Kratos megöli az olümposzi Ceryxet, ezzel biztosítva Zeusz megtorlását. A legtöbb ilyen esemény nem különösebben kritikus a God of War teljes története szempontjából. Ritkán – ha egyáltalán – hivatkoznak rájuk a többi játékban. Nehéz elképzelni, hogy a hardcore God of War-rajongókon kívül bárki is keresné ezt a játékot, ezért is számít a sorozat legrosszabb játékának.
God Of War: Chains Of Olympus (2008)
A Betrayalt leszámítva a God of War spin-offok általában kiváló címek, kezdve a Chains of Olympusszal. A játékosokat ne tévessze meg, hogy ez az előzményjáték PSP-ről származik; ez egy teljes értékű God of War-élmény, robosztus játékmenettel és jogos történettel, amely összefüggéseket ad a későbbi játékokhoz. Még az irányítása is hasonló a konzolos verziókhoz, bár néhány vezérlést megváltoztattak a PSP korlátozott gombjai miatt.
Ennek ellenére még mindig nem teljesen szükséges a sorozat alaptörténetének megértéséhez. Az első játék előtt játszódik, így nem szükséges megérteni a fővonalbeli God of War-címek eseményeit. Ennek ellenére más játékokban is hivatkoznak rá, és erősen ajánlott a sorozat története iránt érdeklődőknek. Aki ezt a játékot keresi, annak a God of War: Origins Collection PlayStation 3 portját érdemes követnie, amely PlayStation Now-on is megtalálható. (Sajnos a PS Now csak „trükközve” létrehozott külföldi fiókkal érhető el Magyarországon.) A játék HD változata kijavítja a PSP néhány furcsa vezérlését, így ez a játék végleges változata.
God Of War (2005)
Az eredeti God of War a PS2-korszak egyik klasszikusa, és nagyban felelős a sorozat sikeréért és jövőjéért, mint életképes franchise a PlayStation-konzolokon. Utódaihoz hasonlóan a God of War is a végső hatalom fantáziáját nyújtotta, amelyet egy valóban magával ragadó tragikus történet támogatott. A görög mitológiát úgy értelmezi és csavarja meg, hogy ismerősnek, mégis egyedinek érezzük, és kötelező játék mindenkinek, aki először próbál belekóstolni a sorozatba.
Ennek ellenére az eredeti God of Warnak még mindig rengeteg hibája van. Bár még mindig hihetetlenül szórakoztató és adrenalinpumpáló élményt nyújt, mégsem olyan kifinomult, mint a sorozat későbbi játékai. A fontosabb részek, különösen a játék vége felé, nem voltak olyan alaposan tesztelve, mint a játék más részei. Ennek eredményeként a játékosok gyakran hihetetlenül frusztrálónak találják őket. Emiatt még egy olyan nagyszerű játék, mint a God of War is elmarad az őt követő játékok többségétől.
God Of War: Ghost Of Sparta (2010)
A Ghost of Sparta a God of War-sorozat második (és egyben utolsó) PSP-játéka volt. Figyelemre méltó, hogy a Chains of Olympusnál alig több cselekményt tartalmazott. Emellett a játékmenet is lényegesen csiszoltabb, mint az eredeti God of War, köszönhetően a tapasztaltabb fejlesztőcsapatnak.
A Ghost of Sparta a Betrayal és a God of War 2 eseményei közötti idősíkon játszódik. Kratos Ares utódjaként töltött időszakának legfontosabb eseményeit öleli fel. A cselekmény abban különbözik a többi játéktól, hogy Kratos családjának emberi oldalát tárja fel, miközben az alvilágba utazik, hogy megmentse ikertestvérét. Annak ellenére, hogy a sorozat egyik legfontosabb spin-offja, még mindig nem teljesen meghatározó a fővonalbeli játékok története szempontjából, ezért a lista hátulján helyezkedik el.
God Of War: Ascension (2013)
Az első játék másik előzménye, az Ascension egyedülálló a sorozatban, mivel ez az egyetlen God of War cím, amely többjátékos móddal rendelkezik. A többjátékos mód elég jól kidolgozott volt, több osztályt, játékmódot és még néhány rövid cselekményelemet is tartalmazott, amelyek az egyjátékos történethez kapcsolódtak. Hasonlóképpen, a God of War: Ascension sztorimódja egy használható folytatása volt a korábbi játékok által felállított magas színvonalú cselekménynek és játékmenetnek.
Ennek ellenére ugyanabban a hibában szenved, mint bármely más God of War spin-off cím. Ezek csak olyan történeteket mesélnek el, amelyek a fővonalbeli játékok cselekményét erősítik, nem pedig rontják. Ennek eredményeképpen könnyen átugorják őket azok, akik csak a lényeget akarják megszerezni. Összességében a minőségi játékmenet és az exkluzív többjátékos módok miatt az Ascension jobb játék, mint sok más God of War-játék a sorozatban. Mégis, még ez sem állja meg a helyét, ha a jelentősebb történettel és hasonló játékélményekkel rendelkező God of War-címekhez hasonlítjuk.
God Of War II (2007)
A God of War II az első játék által felállított magasra tett lécet még magasabbra emelte. A grafika és az animáció jelentősen javult, a játékmenet kidolgozottabb és csiszoltabb volt, a történetre pedig hasonló gondosságot fordítottak. A rajongóknak akkoriban egy komoly panaszuk volt rá, de még mindig a sorozat egyik legkiemelkedőbb alkotásaként emelkedik ki mind a történet, mind a játékmenet tekintetében.
A hírnevét eleinte egy, a rajongók körében felmerült kifogás rontotta, ami a játék befejezésével kapcsolatos. Sajnos a God of War II befejezése egy meglehetősen kiábrándító cliffhanger. A rajongók órákat töltöttek azzal, hogy legyőzzék a játék minden egyes kihívását, csak azért, hogy úgy érezzék, megfosztották őket, amikor a főgonosz, Zeusz az utolsó pillanatban váratlanul elmenekül. A rajongóknak éveket kellett várniuk, hogy a God of War III-ban újra megpróbálhassák megölni Zeuszt, ami talán a kezdeti (de érthető) panaszokat is magyarázza.
Ettől eltekintve azonban az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy a God of War II felülmúlja a többi címet, az az idő. A God of War III és a 2018-as reboot a GoW2 mechanikájához hasonló vagy azt felülmúló játékmenetet kínál, miközben elképesztő a grafikájuk. Emellett vitathatatlanul ugyanolyan jó a történetük. Eközben a God of War II az utolsó olyan cím, ahol az előre renderelt grafika sokkal rosszabbul nézett ki, mint a játékbeli átvezetők. Hiába az idő vasfoga eljárt felette…
God Of War III (2010)
A God of War III-nak egy monumentális bosszútörténet epikus lezárásának és a sorozat játékmenetének tökéletesítésének csúcspontjának kellett volna lennie. Sok szempontból sikerült is. Végre pontot tett Kratos Zeusszal való konfliktusának végére, és kielégítő végkifejletet adott az összes karakter ívének, amelyet a korábbi játékok során felállított. Hasonlóképpen, a God of War III harcai ugyanolyan élvezetesnek bizonyultak, mint valaha. Több fegyverrel és képességgel lehetett játszani, és megőrizte a sorozat nagy hagyományát, az önkényes brutalitást. Kratos gyilkolásai olyan zsigeri véresek, amilyenek csak valaha is lehettek. Ez volt minden, aminek egy God of War finálénak lennie kellett volna.
Mégis valahogy nem ez volt a finálé. Bár lezárta az eredeti történetet, nem ez lett volna a vége Kratos karakterének. Ehelyett a God of War III egyszerűen azt jelentette, hogy Kratos maga mögött hagyja a görög mitológiát. Így, bár a GoW III még mindig a legjobb az eredeti God of War-játékok közül, most már elhalványul az utána következők mellett.
God Of War (2018)
Lehet, hogy nem olyan brutális vagy nincs benne annyi nyílt szexualitás, mint az elődjeiben, de a 2018-as God of War egyértelműen a sorozat legjobb belépője. A Sony más filmszerű játékaihoz, például a The Last of Us-hoz hasonló színvonalú történet Kratos és fia, Atreus kapcsolatáról szól, évekkel az eredeti sorozat eseményei után. Az ebből következő, az északi mítoszok isteneivel foglalkozó mese könnyen lehet, hogy az eddigi legjobb God of War-sztori (bár a folytatás, a Ragnarok, a 2022-ben érkező Ragnarök talán letaszítja a trónról).
Ugyanakkor ez a God of War-játék eltért a sorozat megszokott játékmenetétől. Továbbra is megmaradt a God of War hagyományos harcmodora – 3D-s hack-and-slash -, de most már több RPG-mechanikával és sokkal több lehetőséggel. Lényegében a játék most már egy echte akció-RPG-vé vált. A tömérdek képességnek köszönhetően (melyek klasszikus képességfákon helyezkednek el.) a játékosok szabadon felépíthetik Kratos olyan változatát, amely megfelel a saját játékmenetbeli preferenciáiknak. Hasonlóképpen, a God of War (2018) sokkal több tartalommal rendelkezik. Tucatnyi mellékküldetést és titkot találhatunk a játék során. Csak a játékba préselt iszonyatos tartalom tekintetében eltörpül a sorozat minden más belépője e játék mellett. És ami a legjobb, mindezt úgy teszi, hogy a minőségben nincs nagyobb visszaesés. Az első pillanattól kezdve élvezetes élményt nyújt, és a játékosok órákig élvezhetik.
A játékkal szembeni két kisebb kifogás, hogy a játékosnak ismernie kell vagy következtetnie kell bizonyos információkat a sorozat korábbi God of War-játékairól. Bár a korábbi részek kontextusa nélkül is lehet játszani, Kratos történetének ismerete tényleg még jobbá tesz egy remek játékot.
Másrészről a feleslegesen agyonbonyolított képességfa és általában véve a nem túl acélos RPG-rendszer is kicsit visszavett a játékből.
Ennek ellenére a God of War (2018) könnyedén veri elődeit, és a rajongók már alig várják a játék 2022-ben megjelenő folytatását.
-theGeek-
