TESZT – A körökre osztott RPG/stratégia alapzata a korábbi részekből folytatódik, de azért valamelyest tágabb látókörrel rendelkezik, ugyanis a játékosok számára több választási lehetőség adódik. Viszont aki nem éppen rajongója a franchise-nak, nem biztos, hogy sokáig Rómában fog tartózkodni, ezért pedig talán megosztó játék lett az Expeditions: Rome, és akkor még finoman fogalmaztam…?

Produktív hét, kézifék (aminek következtében kettőt szaltózik a kocsi a levegőben, de keréken landol), ezt megírom és megyek vissza produktív hétbe.

Római felfedezések I.

Menedzsmentelésből nincs hiány, ugyanis az Expeditions harmadik része ezen a téren hasonló szinten van mint az előző két rész, az Expeditions: Conquistador (ami 2013-ban jött ki), illetve az Expeditions: Viking (ami pedig 2017-es évjáratú, ha nem tévedek). Mikromenedzsmentnek is nevezhetjük ezt, de talán megéri, ha egy régiót el tudunk foglalni. Addig pedig nem egyszerű az út, hiszen a körökre osztott játékmenetnek megvan a rákfenéje. Tegyük fel, hogy X százalék esély van arra, hogy az egységünk (alakulatunk) végezni tud az ellenséggel. Az X nem minden esetben 100, lehet ez kisebb is. Nos, ha valahogy mégis mellé megy, és erre fel is lehet lelkiekben készülni, akkor a másik egységnek is ugyanannyi, azaz X százalék esélye van, hogy végezzen velünk. Ez a műfaj része, ezt nem lehet elhanyagolni. Okoz feszültséget? Igen.

De talán előtte érdemes a hadseregünket jobb szintre hozni. Ahhoz egyrészt azt magát is fejleszteni kell, másrészt pedig az erőforrásokra is szükség lesz. De ha mozgunk, akkor az óra ketyeg előre, ami (ha nem figyelünk oda, vagy nem vagyunk eléggé tervező gondolkodásúak) gyakran a legrosszabb időpontban eredményezhet küzdelmeket. Ez nagyon is hasonló az XCOM-ban látottakhoz, és mondjuk is ki, hogy az éremnek biz’ két oldala van, és néha fej, néha írás, de egy biztos: a tanulópénzt mindenkinek ki kell fizetnie.

A harcokon kívül pedig döntések hada vár ránk. Lesznek árulók. Lehetőségünk lesz megbocsátani nekik. Gyakran ennek ellenére is a hátunkba csapják a tőrt, így kedves legatusunk élet és halál felett merenghet. Ki tudja, mi lett volna, ha az éppen kivégzett árulónak adunk egy második esélyt? Ezek is közreműködnek a random faktorban: a döntéseink befolyásolják a következő küldetés nehézségét. Ha addig egészen jól haladtunk, lehet, hogy egy hibás döntés miatt futunk kátyúba, de ha addig éppen hogy túl tudtuk élni az egészet, onnantól egy jó határozat értelmében hirtelen lábra kaphat a karrierünk. De ez eddig túl jól hangzik, nem? Nos… általában direkt két részre van bontva a két oldal a Wordben: az első oldalon szoktam taglalni a pozitívumokat, úgyhogy jöjjenek a negatívumok.

Római felfedezések II.

…és van belőlük nem is kevés. Például a nagy harci jeleneteket két dimenziós papírfigurákkal ábrázolják. Ez szerintem elsőre teljesen döbbenetes lehet az erre fel nem készült játékosnak, de talán itt is tetten lehet érni, hogy a Logic Artists az alapokat a közösségi finanszírozásban lelte meg (az Expeditions: Conquistador ugyanis Kickstarterrel jött létre). Az audiovizualitás átlagos, és ez minden értelemben véve tényleg csak az. Befejezetlen érzést kelt az Expeditions: Rome. Hogyan másképp tudnám jellemezni azt, amikor egy karakternek van neve, de nincsen arcképe? Hogyan definiáljam azt, hogy a felszerelés fejlesztése nagyon minimális erősödést eredményez? Hogyan beszéljek arról, hogy a skillek hasonlóan nem hozzák a tőlük talán elvárható teljesítményt? És van köztük olyan, ami szerintem inkább ártalmas. Az egyik íjászképesség lehetővé teszi, hogy egy területen felfedje a karaktereket… de az ellenfelek gyorsan elmozdulhatnak onnan, amit gyakran az érintett íjász kivégzése követ. És ezzel a skillel elpazarolhatunk egy kört.

Ja, és mindezt elég erősen érzékelni fogjuk a játékban, aminek több tíz óra kell, hogy végigvigyük. Nem viccelek: eredetileg a Logic Artists azt mondta, hogy megközelítőleg negyven óra végigjátszani az Expeditions: Rome-ot. Nos, az szerintem csak a fejlesztőknek jön össze: nem túlzás, ha szerintem inkább ötven óra lesz a mezei egeres, billentyűzetes játékosnak. És eközben a karakteralkotás tekintetében sem történt sok minden, ami nem jó, sőt… az Expeditions: Vikingnél is már felmerült ez (jogos) kritikaként, de mégis itt vagyunk. Ebbe a kinn taroló dögvész sem szólhat bele lehetséges kifogásként.

KRóma

Az Expeditions: Rome szerintem egy hetest sem érdemel, ha távolabbról megfigyeljük, de eközben egy kettős értékelés is megállná a helyét… aki a sorozatot kedveli, tekintse a pontszámot egy nyolcasnak. Én ettől függetlenül nem tudok egy hatfelesnél magasabbat adni rá, mert az Expeditions: Vikingtől számítva komolyabb fejlődés nem történt, ámbátor akik a stratégiai, megfontolt játékmenetet, továbbá a Kr.e. I. században játszódó római harcokat kedvelik, nekik így is egy korrekt választás lesz ez a játék. Csakhogy ez a játékoscsoport nem biztos, hogy többségben lesz. Ennél már csak az lesz nagyobb csalódás, ha az Elasto Mania Remasteredben a hiba hangeffektje nem lesz eléggé bugyborékoló.

-V-

Kiadó: THQ Nordic (Embracer Group)

Fejlesztő: Logic Artists

Stílus: körökre osztott stratégia

Megjelenés: 2022. január 20.