TESZT – Talán nem kellene folyton szóviccekkel aggatni a címet, de ezúttal találó is, hiszen az OlliOlli World mégiscsak egy gördeszkás játékról van szó, ahol ugyebár a trükközés után a landolás fontos, mert azért nem olyan jó padlót fogni. Ezzel a játékkal pedig nem lehet. A Private Division olyan játékot adott ki, ami üdítően hat a február második végében érkező rengeteg előtt.

A Roll7 sem tudott elszakadni az ötös számtól (ugyanis a Serious Sam: Siberian Mayhem után itt is ennyi világ van a játékban…).

Grafikai evolúció

Az első két OlliOllihoz képest (a játék neve az ollie mozdulatra utal: ha a levegőbe tudunk a deszkánkon szökkenni a kezünk használata nélkül, az pontosan ezt a trükköt takarja) a vizualitás merőben megváltozott, és szerintem jobb is lett. Az első részben letisztult, pixeles, a folytatásban pedig már vektoros látványt kaptunk, de most az álmoskönyvek hangulatát idéző, kézzel rajzoltnak ható stílusban rophatjuk Radlandia világában a deszkán. Beismerten a képregények, továbbá a Jet Set Radio ihlette a grafikát, és ez tetszetős is. A cel shaded stílus is olyan, már-már meghitt melegséget kölcsönöz, ami átömlik a történetre is (azaz hátradőlten bólinthatunk elégedetten). Van öt gördeszkás isten. Őket képviseli valaki Radlandiában. Egy új tagot keresnek, mi meg szépen megalkotjuk a karakterünket, aki idővel komolyabban testreszabható figurává válhat. Az egészen viszont ront az, hogy bár a tonna tárgy (rengeteg van a pályákon, nem vicc) jó, a kezelőfelület talán tré lett.

Az OlliOlli World talán negatívumaként definiálható a nehézségi szint módosítása, legalábbis a belépő szintet úgy érzem, hogy a Roll7 lejjebb tolta. Automatikusan landolunk a trükkjeinkkel, így nincsen az, hogy ha nem nyomjuk meg időben a gombot, akkor olyat taknyolunk, hogy a beton adja a harmadikat. Bár két dimenziós a játék (és nem olyan faék alapú mint a Tony Hawk’s Pro Skater első és talán második részének Game Boy Coloros átirata), nem könnyű minden mozdulatot elsajátítani. Például ott van a falon gurulás (wallride), ami a levegőben más irányt fog nekünk kitűzni, ha például előtte egy csövön való grindolás után kezdtünk falazni. A negyedcsövek (quarter pipe-ok) a 2D miatt megfordítják a pályát, ugyanis szépen a levegőbe szökkenünk, és huss, elkezdünk a másik irányba menni. Vannak keményebb útvonalak is (Gnarly), ami a pályán egy sokkal nagyobb kihívást nyújtó szekciót jelentenek. És mégis, ha az előző részek ismerete megvan (jobb analóg karral lehet a grab mozdulatokat előhozni, és nem, nem fogom magyarra lefordítani ezeket, mert hülyén hangzanak), akkor sem szabad elbízni magunkat. Lesznek olyan szekciók, ahol bizony tökéletes időzítés és mozdulatsor szükségeltetik a sikerhez. Ha nem, akkor zuhanunk a véget nem érő sötétségbe. És az elég könnyen bekövetkezhet. Szóval nem gyerekjáték az OlliOlli harmadik felvonása. És jó is ez így.

Flow

Nem hiszem, hogy van-e magyar megfelelője annak, amikor valami átkapcsol bennünk, és olyan ritmusra váltunk, amivel kizárjuk a külvilágot és megcsináljuk, amit kell. A kreatívabb elméknek (művész vagyok, ebből adódóan az én esetemben is) gyakori, hogy ilyenkor rövid idő alatt összeáll a koncepció. Na, ez kell az OlliOlli Worldhoz is, ami néhol könyörtelenül büntető tud lenni, amikor hirtelen kihúzza alólunk a gördeszkát és nem rest a képünkbe röhögni. A flow kell ahhoz, hogy rákapjunk a szükséges ritmusra, és akkor dinamikus táncot járunk a pályán, amit öröm átélni, öröm visszanézni, és öröm rá utólag gondolni. Ha ez az állapot megvan, akkor megverhetjük a kitűzött pontszámokat, Mike kihívásait (pályánként három, pl. bizonyos trükköket csináljunk; megadott helyeken trükközzünk; meghatározott utakat kövessünk), és a pályákon eltérő gyűjthető tárgyakat is megtalálhatjuk. Az állapot elérésében, amit aszcenziónak is nevezhetnék, segíteni fog a soundtrack is, amit hagyni kell, hogy leülepedjen bennünk. Akkor megtörténik a játékon belüli felemelkedés is, és akkor jöhet pluszban a Gnarvana-liga, ami kihívásokkal teli pályákat és a scoreboardos helyezések utáni üldözést takar, ja, és ott van még a portál is, ahol megosztható pályákat találhatunk.

Go with the flow

A flow hatása lecsapódott ott, hogy az első két „részt” egyszer már megírtam mentés nélkül, de a CTRL+S kombinációra lefagyott minden, reboot, úgyhogy a billentyűzetet szépen áttoltam egy másik USB portra. De ettől félregurulva (meg nem be) ki lehet mondani, hogy szerintem ez a játék megérdemel egy kilencest. Magas? Lehet. De mivel a THPS2-3-4 PS1-en a gyerekkorom komoly része volt (és ezeket bármikor, félálomban is tudnám játszani), van egy kis bias. De az OlliOlli World egy remek játék, és ezt nem lehet letagadni. Nyugis játék (ilyesmit legutóbb talán a Tetris Effect: Connected volt, amivel időt töltöttem), de mégis komoly erőfeszítést tud igényelni. Szóval ez jó lett, nagyon is. Fenébe az ilyen-olyan AAA alkotásokkal, a legtöbbje nem marad meg bennünk, a blockbusterek pedig nem mernek forradalmiak lenni. Ez a játék sem. De ez csak egy menekülés a kilátástalan világból. Abban viszont tökéletes.

-V-

Kiadó: Private Division (=Take-Two)

Fejlesztő: Roll7

Stílus: oldalnézetes gördeszkázás

Megjelenés: 2022. február 8.