RETRO MOZI – Clint Eastwood „Firefox” című filmje egy profi, izgalmas kémthriller, amely a klasszikus hidegháborús kémkedést a sci-fivel ötvözi. A címben szereplő „Firefox” egy szigorúan titkos orosz harci repülőgép, amely a hangsebesség hatszorosával képes repülni, miközben a radarok számára láthatatlan marad. Eastwood „Mission Impossible”-szerű küldetése, ha úgy dönt, hogy elfogadja: Las Vegas-i drogcsempésznek álcázva beszivárogni a Szovjetunióba, majd ellopni a Firefoxot, és nyugatra repülni vele.

A nyolcvanas évek elején, a klasszikus hidegháború korszakának vége felé készült ezt a kémfilm, amelynek főszereplője a már akkor is idősödő legendás western- és akciófilmsztár, Clint Eastwood volt.

Amikor a Firefox még nem böngésző volt…

A Firefox története tulajdonképpen faék egyszerűségű: arra kérik Mitchell Gant volt pilótát és CIA ügynököt, hogy szivárogjon be álnéven a Szovjetunióba és lopjon el egy Tűzróka (Firefox) nevű orosz harci repülőgépet, amelynek persze semmi köze az akkor még nem létező böngészőhöz. Kicsit bonyolítja a dolgokat azzal, hogy Eastwood egyben egy vietnami veterán is, akit néha az a hallucináció kerít hatalmába, hogy még mindig a harcban van és egy kislány halálát látja. A film ezt a már akkor is ismert PTSD (poszttrauma stressz szindrómának) nevezi. De a CIA embere, aki beszervezi őt, elmagyarázza, hogy a kormány nem nagyon aggódik, mert a szindróma nem a harc alatt jelentkezik, hanem csak utána. Persze ez nem nyugtatja meg Gantot, aki csak vonakodva vállalja el a küldetést.

Eastwood bajuszos, szemüveges

Mindenesetre Eastwood kiképzi magát a küldetésre, vicces bajusszal és egy elég béna szemüveggel álcázza magát, és túlél néhány kellemetlen pillanatot a moszkvai vámon, mielőtt bejutna Oroszországba. Aztán kapcsolatba kerül kémek és kettős ügynökök szövetségével, akik elvezetik egy zsidó disszidenshez, aki olyan zseniális tudós, hogy még mindig a Firefoxon dolgozhat. Miért akar a disszidens dolgozni rajta? Mert tudja, hogyan tudná Eastwood ellopni a gépet.

Persze, a bonyodalmak még csak ekkor kezdődnek és a kémthriller klasszikus szabályai szerint Gant rövidesen elég komoly életveszélybe kerül, miután a moszkvai KBG vadászni kezd rá. A verekedős jelenetek kőkemények és Eastwood már ekkor is idősebben bebizonyítja a filmben, hogy a westernszerepei és a Dirty Harry filmek után is még van benne szufla. Ha a verekedős, lövöldözős akció azért nem is mérhető a James Bond-filmekéhez (a nyolcvanas években készültekhez sem), az egy fokkal nagyobb realizmus azért némileg kárpótol érte.

Csúcs repülős akciójelenetek

Azonban amikor Eastwood a Firefox pilótaülésébe ül (gondolom, ez nem túl nagy spoiler), nagyjából a film közepétől kezdve, a film hirtelen ötödik sebességbe vált. Maga a gép persze nem más, mint a „McGuffin”. A McGuffin, emlékeztek, Alfred Hitchcock így nevezte a cselekmény azon elemét, amelyet mindenki fontosnak tart. Ebben az esetben ez a Firefox, egy hosszú, karcsú, kegyetlen külsejű gép, amely úgy néz ki, mint egy irányított rakéta és egy DeLorean keresztezése. Eastwood és a kamera szeretettel köröz körülötte; ez a legszexibb felvétel egy romantikus mellékszál nélküli filmben.

A film csúcspontja tehát Eastwood kísérlete, hogy ezt a gépet északra, az Északi-sarkkörig repítse, ott tankoljon, majd hazavigye. A repülést némileg komikus jelenetekkel vágják össze, amelyekben az orosz főparancsnokság tagjai veszekednek és civakodnak, miközben egy kivilágított térkép fölött bámulnak, amely hátborzongató fényt vet az arcukra, és ettől úgy néznek ki, mint a hatvanas évekbeli képregények főgonoszai.

Elképesztő repülős jelenetek

Vajon Eastwood épségben megússza? Vajon magával viszi a gépet? Semmiképpen sem szeretném elárulni a cselekményt. Azt azonban elmondom, hogy a film csúcspontja a közel egyórás (!), szenzációs repülés, menekülés után a magaslégköri légiharc két különböző Firefox között, és ahogy Eastwood a Firefox pilótafülkéjében ül, körülvéve a repülési mintákat és rakéták röppályáját bemutató videoképernyőkkel és számítógépes kijelzőkkel, olyan, mintha Piszkos Harry meghalt volna és az Atari mennyországba került volna.

Külön érdemes megemlíteni a speciális effekteket, amelyek a nyolcvanas évekhez képest egészen elsőrangúak. A repülőgépek mai szemmel is meglepően valóságosnak tűntek, és a légiharc koreográfiája nemcsak valósághű, de érthető is volt. Van egy szenzációs üldözési jelenet, ami a Csillagok háborúja előtt tiszteleg. Emlékeztek a „Csillagok háborúja” jelenetére, amikor a két hajó egymást üldözte a város tornyosuló falai között az űrben? Eastwood és orosz üldözője egy két jégszikla közötti hasadékon keresztül rakétázik, és ez még akkor is remekül néz ki, amikor rájövünk, hogy ez logikailag lehetetlen. Tulajdonképpen, ez az egész filmre el lehet mondani.

-BadSector-