FILMKRITIKA – A Pirula Panda azon filmek egyike, mely a kínai filozófiából próbál meríteni. Emlékszünk még a Kung Fu Panda 3-ra, ahol állatok szellemét rejtették amulettekbe? Ezen film jól rímel a nagy piros kutyára, Cliffordra is: de azért még egy ilyen tematikára már nem ülnék be szívesen. A Pixartól megszokott módon kapjuk arcunkba a szatirikus ábrázolást, mely nem kíméli sem a kínai kisebbséget (többséget?), sem a koreai popkultúrát. Az utóbbi túl-hype-olt rajongása nagyon édesen, viccesen köszön vissza az ezüst-ponyváról: s mindez egy 13 éves kislány szemüvegén keresztül.

Mei Lee látszólag nagyszájú lány, ám nem csak ő alkot szabályokat, hanem vele szemben is sorjában sorakoznak az elvárások. Az érzelmi elszigetelődés megtiltja, hogy igazán szerelmes lehessen. Anyja pedig Huawei telefon módjára igyekszik rossz kémként fellépni az életében. Az ősi kínai karcmezőkön még áldásnak számított az elpandásodás, azonban ez olyan, akárcsak Pókemberben Venom, vagy Jim Carrey-n a maszk: Előhozhatja a rosszabbik énét, szerencsés esetben csak szőr mentén. Hiszen ki akarna együtt élni egy dühöngő Rontó Ralph-fal. Főleg, hogy azt kevés lakásbiztosítás fedezné.

Ízlések és pofonok, koncert-lámpa láz…

Nincs mese, a 4 barinőnek el kell jutnia álmai koncertjére, hogy láthassák zsánereiket. Természetesen sem a naptárbejegyzések, sem zsebpénz, sem szülői engedély szempontjából nem alkalmas a kitűzött program.
No dehát pont erre valók a szuperképességek. Shazam óta tudjuk, hogy kb. csettintésre is át lehet alakulni, már pedig van az a háztető-szekvencia, ahol majd pont erre lehet szükség. Fontos az is, hogy mindig légy önmagad, kivéve, ha Pókember, Batman, vagy Pirula Panda lehetsz, mert akkor inkább az legyél. Ha unalmas vagy, bővítsd a karaktered, de légy szeretetteljes, és sosem fenyegető. Ezt az egyensúlyt mindenkinek meg kell találni, hiszen a nagy erő csak Deadpool esetében jár nagy felelőtlenséggel.

Áldás – békesség, vagy málnás édesség?

A ‘Ne félj, meggyógyítunk’ típusú mondatok a Pókember: Nincs Hazaút-ban sem működtek igazán. Mei Lee új személyiséget nyer: már nem az a stréber, szabálykövető, zárkózott lány marad. A kínai szigor már nem célravezető napjainkban, s ezt a film jól bemutatja. Az iskolai kiközösítés, csúfolás is minden napos lehet, sajnos ez ellen nincs igazi menekvés (csak fogadóórák). Ekkor marad a gyötrődés, és a matekfüzetbe rajzolgatás. De ha nem boldog az injú nebuló, azt észre kéne venni. Nem érdemes túl szemérmesen nevelni a gyerekeket, mert végül könnyel begurul vagy elpirul a panda. A film elején arcpirítóan arrogáns a főszereplő; ám hamar rájövünk, hogy a kínai családi vállalkozás embert próbáló, és sokszor lelketlen feladatokkal jár együtt. A sztahanovisták élete nem lehet teljes, vagy minden fronton boldog.

Kérsz egy tappancs-nyomot?

A főszereplő: Mei Lee esetén nem mindig lehet eldönteni, hogy mások nyomába lépne, vagy inkább csak a lépébe nyomna. Jóllehet lépten-nyomon a saját és barátnői álmát szeretné megvalósítani, ez pedig akaraterővel párosul: így sok mérkőzés előre meg lesz ‘bundázva’. Azért nem árt elmagyarázni a gyerekeknek, hogy ne legyen szerelmesek csillagszemű koreai szőke pophercegekbe. A szinkron továbbra is frankó, bár velem együtt még jobb lett volna 🙂 Ez egy zárt kör, ahol az ismeretség, meg a papír jobban számít: mint az, hogy a 10.edik tekercs után mennyire vágna oda a hangod. Egyszer talán a stúdiókhoz is eljut ez az üzenet.

A film képaránya vetítésfüggő lehet, de a sajtóvetítésen a felbukkanó néhány felirat fele volt csak látható. A film pont annyira mély, hogy még az ifjú titánok is megértsék, vagy hogy egy fáradt szülő is könnyen megmagyarázza a történteket.

Pandámia! Medve- vagy Panda-puszi?

Szerencse, hogy a Pirula Panda előzetese alig spoiler-ez, de akkor idomuljunk ehhez a visszafogottsághoz. Domme Shi filmje könnyed, de nevelésben ősi tanításokat – és annak fájdalmas tanulságait hordozza. A jó betétdal többszörös, de jópofa formában hagy nyomot a vásznon. Értékelem, hogy a film kedvéért nekiültek egy népszerű dal kidolgozásához, a lassított jelenetek pedig aranyosak és mókásak. A történetben legendákat emlegetnek, de ez a cím valószínűleg nem lesz legendás darab. Enyhén klisés a történet, de friss megoldásokkal pattintja oda nekünk a Disney.

A szülőket is neveli, így senkit sem hagynék otthon egy jó kis vasárnapi családi mozizásból. Ha pedig a lányunk szerelmes, ne aggódjuk túl magunkat, de azért beszélgethetünk vele erről-arról. Ha saját korosztályba és emberbe szerelmes, akkor azért baj nem lehet.

A tiltás frusztrációhoz, az pedig lázadáshoz vezethet. Az erőszak nem válasz semmire: na jó, maximum egy nagy piros pandára – ami valljuk be legalább annyira cuki, mint amennyire ‘szőrreális’. A tanulság az tanulság marad, akárhogyan és fésüljük a dolgot. Ez a film pedig egy nagy piros felkiáltójel kicsiknek és nagyoknak. Kérdés, hogy a lelki világod megússza e karmolás nélkül? Valószínűleg igen, hiszen a téma kivitelezése sem lett sírnivaló, a sztori ereje ugyanis a velejében lakozik, vörös vészjelzés ide vagy oda.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Jay P. Sonix