FILMKRITIKA – Mi lenne, ha felnőttként lehetőséged lenne arra, hogy újra átbeszéld a szüleiddel a nyűgös kérdéseket? Hogy kibékülj a fiatalabb éneddel? Helyre tudnád hozni a múltat, vagy esetleg a jövőt? Ezt a kérdést meglehetősen szó szerint vállalta fel Shawn Levy „The Adam Project” című okos időutazós filmje. Egyben Karinthy Frigyes novellájára is emlékeztet a film, hiszen hősünk effektíve találkozik gyerekkori énjével.

Levy és a főszereplő Ryan Reynolds nemrégiben a Free guy című filmben dolgoztak együtt, és a Jonathan Tropper, T.S. Nowlin, Jennifer Flackett és Mark Levin által írt „The Adam Project” is hasonlóképpen épít Reynolds „nagy dumás akcióhős” rutinjára, amivel egyszerre képes vígjátékban és klasszikus akciófilmben is remekül érvényesülni.

„Az időutazás létezik, csak még nem tudsz róla”…

… ezzel poénkodik a film a legelején, mielőtt a sci-fi akciókalandba belemerülnénk. Ami igazából érdekes üzenete a filmnek, hogy eleinte inkább az apa-fiú kapcsolat szimbolikus helyreállításáról szól, mint ténylegesen az időutazásról.

A sztori szerint a felnőtt Adam (Ryan Reynolds) 2050-ből érkezik, és 2022-ben landol, a régi hátsó udvarában, ahol a 12 éves korát túlélni próbáló fiatal Adam: a túlságosan is okos, tespedt kamasz él, aki saját maga, csak éppen a múltban. A nagy Adam úticélja 2018 volt, hogy megkeresse eltűnt feleségét (Zoe Saldaña), de tévedésből 2022-be repült vissza. Meg kell javítania az űrhajóját és ki kell gyógyítania egy lőtt sebet, ami bőséges lehetőséget kínál neki, hogy fiatalabb énjével lógjon.

Persze, ez nem fog egykönnyen menni, hiszen a rosszfiúk hamarosan rátalálnak Adam nyomára, rövidesen neki és a fiatal Adamnak egy aljas időutazó tech-mogul, Maya Sorian (Catherine Keener) elől kell menekülniük. Az egyetlen módja, hogy helyrehozzák a dolgokat, ha még egyszer utoljára visszamennek, hogy megkeressék apjukat (Mark Ruffalo), és megakadályozzák, hogy feltalálja az időutazást.

Vissza a régi filmekhez

Az „Adam Project„-et egyértelműen olyan filmek ihlették, mint a „Vissza a jövőbe” és a „Terminátor”, mindkettőre közvetlenül utal a forgatókönyv. Vannak azért más, újabb filmeknek is hasonlóságok, például Rian Johnson időutazós-gyilkosos drámája, a Looper juthat eszünkbe, vagy a film más részeiben A galaxis őrzői, amelyben szintén Zoe Saldaña szerepelt. Az Adam-projekt olyan, mint egy retro kalandfilm, ahol egy koraérett gyerek és egy elkeseredett felnőtt játssza a „Furcsa pár” szerepeit, de több harci lézerrel és gyilkos robottal. Az időutazás minden itt bemutatott komplexitása ellenére a történet nem tűnik sem innovatívnak, sem eredetinek.

Ami a „The Adam Project”-et egyedivé teszi, az a földhözragadt esztétika, a csendes-óceáni északnyugat erdős, organikus tája, amely hátteret nyújt a láthatatlan repülőgépek és „fénykardok” íjpálcáinak szuper high-tech futurisztikus fegyvereihez. Van néhány figyelemre méltó felvétel, különösen a film első felében, amelyek a 2022-es világot és a 2050-es fegyvereket állítják szembe egymással, és ez a kontraszt tükrözi a két Adam közötti kapcsolatot is.

Apák napján jobb lett volna

A film első fele a lebilincselőbb, ahogy az idősebb és a fiatalabb Adam állandóan húzzák egymást, felteszik a nehéz kérdéseket és együtt találják ki a küldetésüket. De az egész szétesik az elcsépelt harmadik felvonásban, amikor a karakterek végül egy rutinszerű patthelyzetbe kerülnek, hogy megmentsék a világot. Ráadásul a múltjuk és jelenük összeegyeztetéséről szóló beszélgetés minden árnyalata elvész a giccses szentimentalizmus oltárán.

A film utolsó szakaszában már rég túljutott az érzelmi rezonancián, és egyenesen a lekezelő (sikertelen) érzelmi manipuláció birodalmában landolt. Ez az időutazós film emellett annyira tele van a szokásos (erősen klisés) apakérdésekkel, hogy meglepő, hogy a Netflix nem az apák napján hozta ki. Sajnos, ami elgondolkodtató lehetett volna, végül a szokásos sci-fi akciófilmek ezerszer látott kliséit használja csak fel.

4K/HDR látvány és az akció rendben vannak

Akik csak egy látványos és szórakoztató sci-fi akciófilmre vágynak és netán van 4K-s tévéjük, azok azért nem fognak csalódni. A Netflix tűéles streamingjének köszönhetően (talán szerencsém is volt) a látvány helyenként elképesztően részletes volt a 4K-s tévémen és ez az akció sci-fi ennek köszönhetően rendkívüli élmény volt a szememnek. Az általában izgalmas akciójeleneteket emellett jól koreografálták, talán csak az utolsó nagy „összecsapás” volt egy kicsit igénytelen.

Az Adam-projektet tehát azok élvezik majd leginkább, akiket nem zavar, ha a korábbi sci-fi klasszikusok receptjeit felhasználva és újrakeverve egy szokványos, ám rendkívül látványos akciófilmet kapnak egy rutinos és vicces Ryan Reynolds-szal, aki a megszokottan jól előadott, kacagtató poénjaival megint szórakoztató alakítást nyújt, miközben a kissrác énjével húzzák egymást.

-BadSector-