SOROZATKRITIKA – Toni Collette emlékezetes anyákból álló filmjeinek sora egyre csak gyarapszik. Játszott már gyengéd („A hatodik érzék”), félelmetes („Örökség”) és bonyolult („Tara Egyesült Államok”) anyai figurákat. Most, a Netflix új sorozatában, a „Pieces of Her”-ben Collette egy mélyen rejtélyes anyát alakít, akinek zaklatott múltja nyújtja a fordulatos thriller cselekményének lényegét.

Manapság sok minden kell ahhoz, hogy megragadja a közönséget. Az átlagnézőre talán a legjobban a „szenvtelen” szó illik, ahogy az ingerküszöbünk egyre lejjebb kerül. Az igaz krimisorozatok és thrillerek áradatából ítélve – amelyek közül egyik durvább, mint a másik – úgy tűnik, hogy az egyetlen ellenszer erre a szunnyadó állapotra a vödörnyi vér és egy jó kis ugrálós ijesztgetés. Az első epizód kilenc percében a Pieces of Her mindkettőt nyújtja.

Sokkoló kezdeti jelenet

Az Azt hittem, ismerlek is erősen nyit. Laura (Collette) egy kisvárosban él lányával, Andyvel (Bella Heathcote). Andy a 30. életévének küszöbén áll, és enyhén céltalannak érzi magát, miután New Yorkból hazaköltözött, hogy édesanyját ápolja, miután rákot diagnosztizáltak nála. A lányt azonban az értelem keresése hajtja, miután egy megrázó esemény meglepetések láncolatát indítja el.

A „Pieces of Her” legjobb pillanatai egyben a sorozat legdurvábbjai is. A sorozatot Minkie Spiro rendező („Az Amerika elleni összeesküvés”) földhözragadt realizmussal forgatta, ami még hatásosabbá teszi az akcióba való betöréseket. A sorozat első epizódjában Laura és Andy egy helyi étteremben egy fegyveres támadás célpontjává válik. Ez egy felzaklató jelenet, amely azonban akkor válik rejtélyessé, amikor Laura akcióba lendül, hogy megvédje a lányát, nyilvánvalóan valami félig-meddig emlékezetes gyilkos ösztön birtokában.

Eleinte sokkolók a fordulatok, később könnyű rájönni a megoldásokra

Ki is valójában Laura? Ez a sorozat központi kérdése, és néhány lebilincselő epizód erejéig a válasz teljesen megfejthetetlennek tűnik. Az Azt hittem, ismerlek annyi csavart dob a nézők elé, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A sorozat akkor a legjobb, amikor több lépéssel a nézők előtt jár; izgalmas, hogy tényleg fogalmunk sincs, mi fog történni legközelebb. A sorozat legjobb rejtélyeinek korai megfejtésén még azok is elvéreznek, akiknek már nagy rutinjuk van az ilyen krimik terén. Legalábbis az évad első felében…

Sajnos az Azt hittem, ismerlek esetében később már nem mindig ez a helyzet. Az évad második felére a nézők valószínűleg a karakterek előtt járnak – különösen Andy, a felkészületlen hős, aki szinte minden helyzetben rossz döntést hoz. Ahogy az évad utolsó epizódjai kibontakoznak, olyan fárasztóan rázza ki magából az újabb titkokat és fordulatokat, mint az utolsó Tic-Tac-ot a dobozából, amit már csak azért majszolunk el, hogy az üres dobozka végére érjünk.

Egy termékeny krimiírónő regénye alapján

Az Azt hittem, ismerlek Karin Slaughter népszerű regénye alapján készült, aki egy termékeny krimiírónő, aki eddig több mint 20 regényt dobott piacra. Ez a regény megérett az adaptációra; amikor a központi koncepciót végre megmagyarázzák, egy szaftos, romantikával, politikai intrikával és családi tragédiával teli történet kerekedik belőle. Emellett nem csak futó hasonlóságot mutat néhány valós életből vett szalagcímmel. A ’80-as évekbeli visszapillantások tehetséges mellékszereplőket tárnak elénk, köztük A ki***tt világ vége színésznőjét, Jessica Barden-t, mint megkínzott fiatal zongoristalányt és egy milliárdos ipari mogul egyik csemetéjét. Barden jelenetei ütnek a legjobban a sorozatban, bár az ő cselekményszála a képernyőn időnként kétértelműbb, mint a Slaughter forrásanyagában lefektetett verzió.

Barden mellett a sorozat másodlagos idősíkjában a „Lost” sztárja, Terry O’Quinn és a „Trónok harca” színésze, Joe Dempsie is szerepelnek, mindketten erős, karizmatikus férfiakat alakítanak. Bár a sorozat rengeteg időt tölt Laura életének archívumát átfésülve, egyik színészt sem használja ki teljesen. Karaktereik ott ólálkodnak Larua az emlékeiben, és végül teljesen átveszik a hatalmat, de alattomosságuk többnyire eleve finom, csak falatnyi darabokban tárul fel.

Azt hittük, végig jó sorozat lesz

Ezzel el is érkeztünk az Azt hittem, ismerlek legnagyobb hibájához, amely összességében egy lenyűgöző thriller, amelyet Collette és Barden alakítása visz el a hátán. A sorozat olyan rendszeresen adagolja a meglepetéseket és a Laura múltjára vonatkozó részleteket, hogy az ember akár az óráját is beállíthatná rájuk. Még a nyolc epizódnál is olyan sűrítettnek tűnik, mintha Slaughter könyvét szűkebb idősíkba zsúfolnák, mint amennyit a cselekmény lehetővé tenne. A jelenetek is gyakran hosszúra nyúlnak, és megpróbálnak éreztetni velünk valamit azáltal, hogy egy témára összpontosítanak, jóval azután, a cselekmény ezen pontján már elég drámai töltetet és feszültséget okoznának. Mindkét probléma általános hatása az, hogy az Azt hittem, ismerlek nem mindig tölti jól az idejét.

Ami még frusztrálóbb, hogy a sorozat időnként nem figyel a nézőire, és úgy tűnik, nem érdekli, hogy megértjük-e a részleteket vagy sem. A két idősíkban játszódó szereplőgárda burjánzó, és még a nem titokzatos kapcsolatokat sem magyarázzák meg világosan már korán, így minden további interakció lehetőséget ad a karakterek összekeverésére. A lélegzetelállító pillanatok elmaradnak, amikor azok teljes egészében olyan karakterektől függenek, akiknek a nevét alig ismertük meg. A sorozat, miközben igyekszik sokkoló maradni, néha túl zavaros marad.

Collette karrierje csúcsán

Mégis, az Azt hittem, ismerlek a jobbféle Netflix-sorozatok közé tartozik, ami erős pozitívum, lévén napjainkban már elég nagy a szórás. Collette színésznői karrierje csúcsán van, és a legjobb részek gyakran a legfinomabbak, például amikor Laura megpróbál lerázni magáról egy elhúzódó emléket.

A „Pieces of Her” nem tökéletes – egyszerre érződik túlzsúfoltnak és csonkának -, de tagadhatatlanul egy lebilincselő, összeségében izgalmas és fordulatos sorozat, köszönhetően erős szereplőgárdájának és a meglepetések végtelen tárházának az ajánlottak közé tartozik.

 -BadSector-