TESZT – Amikor telepítettem a játékot, nem gondoltam volna, hogy egy maradandó élményben lesz részem az elkövetkező napokban. A Syberia: The World Before a Syberia sorozat negyedik tagja és egyben az első, amely igazán kilépett a korábbi játékok fő narratívájából és egy egészen új csapásirányt vett. A Microid új játéka 2022 március 18-án debütált, de már igen sok szó esik a történetről, illetve a befejezésről az interneten, tehát összességében már látható az új Sokal játék sikere. De miben (mikben) is rejlik a Syberia új részének sikere?

A Syberia: The World Before sikerét igen nagy részben köszönheti a történetnek, amelyet két főszereplőnk szemszögéből élünk végig a játék során. A nyitófejezetben 1937-ben találjuk magunkat és Dana Rose-ként szállunk le a villamosról, sietünk Vaghen főterének steampunk beütésű, monumentális zongorájához, ahol rajtunk a város szeme ahogy előadjuk Vaghen himnuszát, Dana zeneakadémiai vizsgadarabját. Dana Rose egy csinos és szerény 17 éves vaghenian lány, istenadta zenei tehetséggel, amelyet azonban kérdéses, hogy lesz-e lehetősége kamatoztatni. Vaghen városát ugyanis a környező területekkel együtt egyre erősebben fenyegeti a nemzetszocialista „Brown Shadow” nevű párt terrorja, akiknek feltett szándékuk elpusztítani mindazokat, akik a „felsőbbrendű faj” útjába állnak, így a vaghenianokat is. A háború és pusztítás szele már érződik Európában, de a kisváros lakói még biztonságban vannak – egyelőre. Ekkor ugrunk egyet időben és térben is 2004-be, és a korábbi Syberia játékokból ismert Kate Walker bőrébe bújunk egy tajgai sóbánya mélyén. Kate cellatársával, a punkzenész Katyushával igyekszik megtalálni a módját a menekülésnek, amelyre rá is bukkannak egy rejtett alagút és a Brown Shadow által otthagyott kincsek formájában. Ekkor akadnak rá egy rejtélyes festményre 1937-ből, amelyen Kate szinte tökéletes hasonmása szerepel a gyönyörű alpesi táj előterében. A két lány eldönti, együtt utána járnak a festmény eredetének. Ekkor következik be a tragédia, amely során Kate elveszti barátnőjét, s neki tett utolsó ígérete szerint felkerekedik, hogy megtalálja a lányt a rejtélyes festményről.

A történet – Múlt és jelen találkozása

Így kerül Kate Walker is Vaghenbe, ahol nyomról nyomra igyekszik felkutatni mindent, amit csak tudni lehet a festményről és leginkább a lányról, aki rajta szerepel; Dana Rose-ról. Kate nyomozása által egyre többet tudunk meg titokzatos hasonmása múltjáról és közben magáról Kate-ről is, s egy idő után egyre vékonyabb lesz a határ a két történetszál között, míg nem egy ponton összeérnek. A két narratíva konkrét összekapcsolódásán kívül is persze rengeteg párhuzam és összekötő kapocs van Kate és Dana között. Ilyen az a titokzatos zenélő hattyú is, amely gyerekkora óta izgatja Kate fantáziáját, s amelyre rendkívül hasonlítanak a vagheni óratorony aranyhattyúi. Vagy a két lány zenei tehetsége, az európai gyökerek és később megannyi apró nyom, amely egyúttal közelebb is viszi Kate-et Dana megtalálásához.

A külsőjükön kívül más is közös Danában és Kate-ben; mindketten valamilyen szempontból kívülállók, akikkel nem bánik kesztyűs kézzel a sors, s amikor magukra maradnak, mindketten örök utazókká válnak magukat és céljukat keresve a világban. Kate Dana felkutatása során megismeri a gyönyörű Vaghent és környékét, annak történetét, embereket, akik szerves részei mind a város, mind Dana történetének és segítségükkel lépésről-lépésre felgöngyölíti azt a drámával, szenvedéllyel, barátságokkal, kalandokkal, tragédiákkal és küzdelmekkel teli történetet, amelyet a második világháború hajnalán átélhetünk Danaként a filmeken, fényképeken, naplókon és leveleken keresztül.

Szimbólumok és hangulat

A Syberia: The World Before egyik leglényegesebb eleme maga a szinte megfoghatatlan hangulat, amely az első pillanattól kezdve beszippantja a játékost. Ennek persze sok összetevője van; beletartozik a zseniális zenei élmény, a részletgazdag és szecessziót, illetve a két világháború közötti időket idéző grafika, illetve a fő játékmeneten kívüli jelenetek és azok vizuális megoldásai, a csodaszép cutscene-ek is. Ugyanakkor a játék ilyen háttérelemei egyben rendkívül lényeges szimbólumok is, amelyek fontos szerepet töltenek be a történet ábrázolásában.

Villamos – Magában a kezdőjelenetben is a villamoson láthatjuk először Dana Rose-t, illetve Kate is villamosra váltja motorját, amikor nekiindul felfedezni Vaghen-t, ugyanis másképp nem lehet közlekedni a városban. A villamos keresztülszeli Vaghen-t, egyik vége a város határában lévő tavon egy kis szigeten rejlő temető, a másik irányban pedig a hófödte hegyekben található menedékhez vezet az útja. A történet során szinte mindenhova villamossal kell eljutnunk, ugyanakkor sok játékkal ellentétben itt nem skippelődik át maga az utazás, ugyanis az is rendkívül fontos része a történetnek. Végig kísérhetünk minden villamosutat, amely során bőven akad alkalmunk megcsodálni Vaghen gyönyörű tájait, közben pedig fontos beszélgetések, monológok és sokatmondó néma jelenetek tárulnak elénk. Rengeteg fontos információt tudunk meg a villamoson ülve és pont ehhez a helyhez kapcsolódik az a pont is, amikor fordulat áll be Dana keresésében. Mintha a villamos egyfajta közvetítő lenne Kate és Dana világa között, amely végig járja Dana életének fontos pontjait a kezdetektől a végpontig, elmesélve a tájban és a beszélgetésekben egy kalandos és tragikus életutat, amelyet olyan mélyen átitat Vaghen városa. Kate számára is egyfajta kapaszkodó a villamos, amely elvezeti a nyomokhoz, egyre integránsabb részévé teszi Vaghennek, de azt is megmutatja neki, amit fájdalmas látni.

Zene – Kétségtelen, hogy a játék alapvető eleme a varázslatos klasszikus zenei aláfestés, amely az első jelenettől végig kíséri kalandjainkat. Ugyanakkor a zene talán nem csak önmagáért van, talán egyfajta szimbólumként is funkcionál, amely rendre egyfajta összekötő kapocsként szolgál Dana és Kate között. A háttérzenéken kívül több betétmotívum is szerepet kap a történetben; Chopin művei is előkerülnek Dana életében, amelyek egyszerre jelképezik az álomszerű boldog pillanatokat, amelyek átsegítik a karaktereket a háború előtti nehéz időszakon és egyfajta nyugalmat és felhőtlen örömöt biztosítanak a fasiszták által uralt légkörben, ugyanakkor jelképezik azt a „másságot” is, amely miatt Dana és társai üldöztetésre ítéltetnek. A másik visszatérő zenei motívum még lényegesebb. Vaghen himnusza rögtön az első jelenetben felcsendül, s egyben ez az utolsó alkalom, hogy Dana elzongorázza a művet. Később ugyanott, ugyanazon a Zongorán Kate is eljátssza, amely az első konkrét kötődési pontot jelenti közte és Dana története között. A himnusz mindkét lány számára nagy jelentőséggel bír; jelképezi a rettenetesen mély kötődést és gyökereket, amelyek a múltjukhoz és a városhoz kötik őket, egy olyan történethez, amelyet végül egyikük sem képes elfelejteni és elengedni sem. Ezáltal a dal egyszerre kap egy keserédes és egy végtelenül ismerős és szinte „hazatérést” jelentő töltetet, amely a rég elveszett, háború előtti Vaghen világát és vele együtt Dana múltját jelképezi.

Ezek mellett még számos olyan aprócska részlet van, amely egy rendkívül egyedi és hangulatos élményt nyújt a játékban és amelyek által teljesen beszippantja a történet kis világa a játékost. Ide tartozik például az is, hogy a lineáris történetmeneten kívül számos alkalmunk adódik felfedezni azt a környezetet, ahol éppen a jelenet játszódik. Ezek az információk nem elengedhetetlenek a játék befejezéséhez, de rengeteget hozzá tudnak adni az élményhez.

Nem egyszer vettem észre magamon, hogy teljesen beleéltem magam valamelyik főszereplő helyzetébe játék közben és miután befejeztem a játékot még sokáig részének éreztem magam a játék világának. Szerintem a történet mellett ezekben a kis részletekben és a jellegzetesen vintage hangulatban rejlik a Syberia legújabb részének sikere, mivel az ember szívét-lelkét beleadva kísérheti végig a karaktereket az évek folyásán.

Játékmenet

A játék alapvetően egy lineáris narratívát követ, tehát csak egyetlen endinget tudunk benne elérni. Ez egyszerre előny és hátrány is. Előny, mert nem kell olyasmivel bajlódnunk, hogy esetleg sehogy se jövünk rá az adott feladat megfejtésére, emiatt X. alkalommal kell újra játszanunk az adott jelenetet, mert minden alkalommal meghalunk. Helyette, ha letérnénk a megfejtés vagy a tovább haladás felé vezető útról egy odaillő komment segítségével tudatja velünk a karakterünk, hogy merre kell tovább haladni. Ugyanakkor van némi hátránya is a lineáris narratívának, szerintem érdekes lett volna, ha több lehetséges ending közül választhattunk volna, amely során egyes karakterek sorsa is másképp alakulhatott volna. Itt persze nem a tökéletes happy end eléréséről beszélek, mert szükségesek a történet drámai szálai is, csak egyfajta nagyobb szabadságról a döntések terén. Egyébként van lehetőségünk döntéseket hozni, leginkább beszélgetésekre vonatkozóan, amelyek leginkább a beszélgetőpartner reakcióit befolyásolják.

A játékmenet egyébként két fő elemből áll, amelyek sorra váltogatják egymást. A történetet többnyire cutscene-ek mesélik el, illetve bizonyos dialógusok, amelyekben lehetőségünk van különféle válaszok közül válogatni, míg z előrehaladást és a nyomok felkutatását a puzzle jellegű feladatok szolgálják. Ezek könnyebb-nehezebb logikai rejtvények, amelyeket a körülöttünk lévő vagy korábban talált tárgyak és apró részletek segítségével kell megoldanunk, azonban nem kell aggódni, ha elakadunk, a jobb felső sarokban található menü segítségével bármikor kérhetünk tippeket, egészen addig, amíg sikerül megoldani a feladatot. Itt is bejön a képbe a játék steampunk oldala, ugyanis a puzzle-ök nagy része valamiféle automatron vagy trükkös zárral rendelkező tárgy. Némelyik ilyen rejtvény akár fél órát is igénybe vehet, főleg, ha annyira nem egyértelmű, hogy milyen sorrendben kell megoldanunk a feladatokat. Az ilyen „questekben” egyébként nagy segítségünkre van Oscar, az armadillótestű automatron, aki tippeket is ad, illetve adott esetben kooperatívan segít Kate-nek megoldani a feladatokat. Emellett több olyan alkalom is van, hogy Kate és Danaként is párhuzamosan kell megoldani egy adott feladatot, ebben az esetben oda-vissza felhasználhatjuk a másik által gyűjtött információkat.

A puzzle jellegű feladatok, a felfedezős/kalandozós jelenetek és a történetet tovább mesélő cutscene-ek szerintem megfelelő arányban váltogatják egymást, emiatt nem érezzük úgy, hogy kevés lenne az interaktív lehetőség, viszont nem is ununk bele a megfejtős feladatokba, persze ez mindenki sajátos ízlésén múlik leginkább. A játék irányítása is igen egyszerű, egyedül az egérre van szükségünk, a speciális egérmozdulatokhoz pedig egyértelmű segítséget kapunk a képernyőn, ami szuper dolog, mert nem ülünk úgy a képernyő előtt fél óráig, hogy nem jövünk rá milyen mozdulattal is kellene például elcsavarni egy kulcsot vagy kivágni egy fát. (Sajnos volt ilyen tapasztalatom.) Én kicsit hiányoltam a billentyűzet használatát, amellyel egyszerűbb lehetett volna a közlekedés, de ez leginkább azon múlik, ki melyik irányítási fajtához van szokva.

A Syberia: The World Before nyugodtan játszható a korábbi részek ismerete nélkül is, de egyébként még élvezetesebb lehet, ha valaki ismeri az előzménytörténetet is, ugyanis Kate történetszálán rengeteg utalás található rá.

Grafika, hang és zene

Személy szerint ez fogott meg az egyik legjobban. Kétségtelen, hogy hatalmas figyelmet szenteltek a játék grafikájának, amelyről már részben írtam feljebb. Ha maximális grafikus beállításokkal játsszuk végig a játékot feltűnheti, hogy milyen részletgazdag az. Az renderelésben szinte sehol nem találtam hibát, a háttér is elképesztő részletességgel kidolgozott minden jelenetben, például míg Kate-re fókuszál a „kamera”, addig látjuk az ajándékbolt kirakatában bámészkodó hölgyet, vagy ahogy sétálunk a főtéren a kávézók teraszain beszélgetnek a szintén részletesen kidolgozott karakterek, illetve ősz lévén hullanak a fákról a levelek, visszatükröződik a koradélutáni napsütés. A játék háttérzenéi is gyönyörűek, igazán visszaadják a háború előtti világ hangulatát. Emellett érdemes szót ejteni a szinkronokról is. A színészek kiváló munkát végeztek, a brit akcentussal beszélő karakterek szinte autentikusan idézik a harmincas, negyvenes évek filmjeinek hangulatát, amely teljesen beleillik a történetünk kontextusába. Számomra az is nagy pluszpont, hogy tekintettel a történet német nyelvközegben játszódására a készítők odafigyeltek a német szövegek és feliratok pontosságára és helyességére. Ez még komolyabban vehetővé teszi a játékot, ugyanis végtelenül kiábrándító tud lenni, amikor egy amúgy jó játék tele van történelmi, idegen nyelvi vagy ismeret béli pontatlansággal. Egyébként üdítő élmény, hogy a Syberia a többi részlet terén is viszonylag történelemhű. A két háború közötti történetszál karakterei autentikus öltözetben vannak, nem pedig sztereotipikus „vintage” darabokban, a tárgyak, járművek és épületek pedig (persze amellett, hogy egy steampunk alapú játékról van szó) szintén korhűek. Ez az az alaposság, ami miatt tényleg olyan intenzíven magunkénak érezzük a történetet és beleéljük magunkat a viszontagságos háborús időszak eseményeibe.

A grafikához kapcsolódóan viszont az árnyoldalakat is meg kell említeni. A játék legalapvetőbb problémája a gépigénye a PC-s verzió esetében. Az egész játék eleve 22 GB tárhelyet foglal, amit ráadásul csak a C meghajtóra lehet telepíteni. De ez persze egy megoldható probléma. Ugyanakkor a legalacsonyabb grafikus beállításokkal is rengeteg memóriát eszik a játék, aminek köszönhetően csak az arra alkalmas gamer gépek tudják biztonságosan elvinni. Gyengébb gépeken könnyen legfagy vagy laggol, esetleg elcsúszik a kép a hangtól, vagy nem lehet továbbjutni a betöltőképernyő után, hanem újra kell indítani a játékot. Tehát vásárlás előtt érdemes alaposan megnézni, hogy megfelel-e a gépünk a játék követelményeinek.

-Shion-

Kiadó: Microids

Fejlesztő: Microids Studio Paris

Stílus: kalandjáték

Megjelenés: 2022 március 18.