TESZT – Egy évtucad évvel (sőt, még többel is) a második rész után igencsak kockázatos előállni a harmadikkal. Az akkor még szépen tündöklő leányzó más megvilágításba kerül, és ami a múltban élvezetes volt, ma nem biztos, hogy hasonló érzést válthat ki belőlünk. Elszállt a Syberia 3 felett a kor, az idő, és… jóformán a franchise jövője is.

 

Mi a probléma a Syberia 3-mal? A múltban ragadás? Talán… de ne rohanjunk ennyire előre. A Syberia 2002-ben jelent meg, és Benoit Sokal, belga képregény-művész a játékokban is elkezdett komolyat alkotni (előzőleg az 1999-es Amerzone fűződik hozzá – eredetileg a PC, Mac, PS1 trió, később az iOS és OSX kapta még meg). A Syberia ütött, jött is hát a folytatás 2004 tavaszán PC-n, majd ősszel a PS2/X pároson. Sokal újra komoly kalandjátékkal kedveskedett a közönségnek, amit még idén márciusban is mellékeltek a hazai sajtóban az első résszel a nyomtatott karakter- és reklámköteg mellé. Blackout.

Síri csend

Aztán jött a fejlesztési pokol. Igen, készül! Ekkor jön. Nem, ekkor. Nem, ekkor. Neeem, ekkor jön, de tényleg. S lassan elkezdtek szállingózni a videók. Te, ez a játék nagyon csúf, gondoltam magamban. „Miért nem használja ki a PS4 képességét?!” Komolyan: a játék szerintem messze elmarad látványban attól, amit elvárhatnánk. Jó, három dimenzióba ugrott a játék az előre renderelt hátterekről, illetve most jaj, a Unity engine-t használja a Syberia 3, de könyörgöm, nem szép!

Mondaná az egyszeri DualShock 4-szorongató játékos a kanapéján, hogy de a játékmenet számít inkább. Oh yeah? Akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogy mégis mi a bölömbikáért szaggat néha a HANG? Sőt, néha a frame rate is érdekesen leng ide-oda. Könyörgöm, ez nem The Order 1886, hogy kihasználja teljesen a PS4-et! Jó, nem lehet egy multiplat címet összehasonlítani egy nagy büdzséjű PS4-exkluzívval, értem én, de ez jutott az eszembe.

Szóval trehány grafika, optimalizálás hiánya (ja és PC-n is érdekes dolgokat művelnek: egy update-tel kivették a Denuvót, a következővel meg visszarakták…), az audio pedig akadozik, sőt, néhol levágásra is kerül a dialógus, így jó ötlet lehet a feliratokat bekapcsolni, ja, de akkor még mást is kiírhat, mint amit Kate és a többiek mondanak. Na kérem, ilyenkor gondolkodom el az élet értelmén.

De miért?

Miért nem lehetett volna a Syberia 3-at 2D-ben hagyni? Így lehetett volna a hátterekre rágyúrni, ami azért fontos Sokal alkotásaiban. Így esetleg a technikai malőrök milliójából le lehetett volna vágni valamit (mondjuk ha nem, akkor már LOL kategória lenne és mondhatnánk, hogy mi a fene van ezzel a játékkal?)… de oké, mi van a történettel!? Az ugye jó? Igen! Egészen korrekt, és az, ahogy Kate elzárva kezdi kalandjait, máris érdekfeszítővé teheti, hiszen belőle nem néznénk ki, hogy elmegyógyintézetbe való. Lehet-e játszani az első két rész ismerete nélkül?

Igen. Lehet-e kezdőknek játszani? Igen. Két nehézségi szint van – a nehezebbre bökve kevesebb nyom és tipp bukkan elő, és bár a feladatok eléggé tetszetősek, nem olyan nehéz végigtolni a játékot. Na most, nekem TIZENEGY ÓRA volt végigtolni a nehezebb fokozaton a Syberia 3-at. Ez most valami vicc? Hogy megkíméljem az olvasók pénztárcáját, tessék a befejezés, szerintem öléggé furcsa lett, és emiatt lesz majd Syberia 3 is.

NE!

Ez a játék sajnos tönkrevágta a Syberia-rajongók szívén túl magát a franchise-ot is. Pont. Egyszerűen messze nem olyan ütős, mint amilyen lehetett volna. Sokal munkássága ennél többre hivatott. Ha nem a Denuvóra költött volna a Microids, mert az pénzbe kerül, akkor talán lehetett volna minőségibb is a játék annál, amit kaptunk.

Egyszerűen a korrekt történet (a végét leszámítva, az lehúzza sajnos a kategóriáját) és a jó karakterek párosán túl max a puzzle-ket hoznám fel pozitívumként. Ez viszont még mindig csak egy 5/10, ez játék gyenge lett sajnos.

-V-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: Microids, Anuman Interactive, PQube, Ubisoft

Fejlesztő: Microids

Stílus: Third-Person, kaland

Megjelenés: 2017. április 20.