SOROZATKRITIKA – Az Európa Kiadó kultikus számával, a „Mocskos időkkel” kezdődik minden alkalommal az HBO Maxon április elseje óta induló új magyar sorozat, A besúgó, amely a nyolcvanas évek fiatal értelmiségének lázadásáról, kezdő ellenzéki szerveződéséről, szerelemről, barátságról és árulásról is szól. Egy fiktív pesti kollégiumban játszódó történet középpontjában egy besúgó, egy 3/3-as ügynök van, aki rendszeresen jelent az államvédelemnek…

 

 

Talán nincs is olyan korszak, amelynek hatása ne lenne annyira jelentős, mint a nyolcvanas évek. Elvileg a rendszerváltás tett volna pontot a szocializmus végére, de hogy ez az azóta eltelt 30-40 év alatt mennyire „felemásan” sikerült csak, az a jelenkori politikai életünk is jól példázza. A korszak fiatal, ellenzéki „hősei” később politikusokká váltak, és páran közülük mind a mai napig hatalmon, vagy annak közelében vannak.

 

 

„Besúgók és provokátorok” (Kontroll Csoport)

 

Az HBO új, magyar sorozata ezekről, nagy részben a már akkoriban is eléggé ellentmondásos figurákról szól (akikről azóta tudtunk meg különféle kiszivárgó információkat a jelenkori politikai viták kapcsán), illetve – ahogy az a címből is kiderül – egy fiatal besúgóról. Persze, (a jelenlegi kormány „történelmi” – vagy inkább történelemhamisító – propagandafilmjével, az ElkXrtukkal ellentétben) itt nem konkrét, igazi személyeket láthatunk, hanem csak a valódiakhoz nagyon hasonló karaktereket.

A film főszereplőjét, a „besúgót” sem tudnánk nevesíteni, bár az elmúlt 30 évben rengeteg politikusról, közéleti személyiségről, médiamunkatársról, színészről vagy másokról is rebesgették, vagy be is bizonyították, hogy III/III-as ügynökök voltak és jelentettek bajtársaikról az államhatóságnak – többek között Orbán Viktorról, Magyarország jelenlegi miniszterelnökéről és a Fidesz akkori ellenzéki arcáról is ezt állította egykori „harcostársa”, Simicska Lajos.

 

 

„Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok…” (Besúgók és provokátorok – Kontroll Csoport 1983)

 

Hogy mind ebből mi igaz, vagy mi nem, azt a mai napig nem tudhatjuk biztosan, talán ezért sem valódi személyekről szól Szentgyörgyi Bálint, Mátyássy Áron és Miklauzic Bence filmsorozata. A sztori szerint egészen konkrétan 1985-ben járunk, amikor a kommunista Magyarország a politikai változások küszöbén áll. A húszéves Geri (Váradi Gergely) szíve tele van izgalommal és várakozással; Budapestre költözik, hogy a Gazdaságtudományi Egyetemen tanuljon. Kollégiumi élete első napján csatlakozik egy csapat demokratikus ellenzéki fiatalhoz, akik tüntetéseket szerveznek a kommunista rendszer ellen. A csoportot Száva Zsolt (Patkós Márton), a karizmatikus fiatal diák vezeti, aki eleinte erős gyanakvással kezeli, ám hamarosan Geri legjobb barátja lesz. A vidéki srác élete egy pillanat alatt megváltozik a gyönyörű lányok, bulik és politikai viták hatására.

Geri azonban súlyos titkot őriz. Az Állambiztonság besúgója, akinek nincs választása: ha életben akarja tartani súlyosan beteg öccsét, akkor szüksége van az állam által biztosított gyógyszerre.

Miközben Száva azt kutatja, ki a besúgó a csoportban, Geri minden nap kihívással küzd: hogyan cselezze ki az Állambiztonságot és tartsa meg új barátait? Az idő szorít, a végső összecsapás előtt döntenie kell, hogy kinek az oldalára áll.

 

 

„Nem vagy egyedül, valaki egész éjjel hallgat” (A félelem háza – Kontroll Csoport 1983)

 

A két főszereplőn túl is a sorozat többi szerepelői színes, érdekes, eredeti figurák, akikről akár találgathatunk is, hogy az alkotók vajon melyik valós karakterről mintázták őket.

Barna (Lengyel Benjámin), Száva jobb keze, tehetséges focista, akinek egy incidens miatt derékba törték a sportolói karrierjét. Gyűlöli a káder gyerekeket, így Mátét is (Varga Ádám), aki apja révén bármit be tudsz szerezni a „hanyatló, dekadens” Nyugatról, legyen szó akár VHS kazettáról vagy épp ketchupról.

Karcsi (Borbély Richárd), a matekzseni, aki fölényes modorával és furcsa öltözködési szokásával könnyedén kivívja tanárai rosszalló tekintetét. Fülig szerelmes Pankába (Márkus Luca) szenvedélyes viszonyuk legendás a Kollégiumban.

A sorozatban fontos szerep jut az „ország terapeutájának”, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Mácsai Pálnak is, aki Kata (Szász Júlia) édesapját alakítja. Csaplár elvtárs (Funtek Frigyes) (A nagyenyedi két fűzfa, Eszmélés, Randevú Budapesten), az Állambiztonság vezetője. A besúgót beszervező és irányító „Tartótiszt” (Thuróczy Szabolcs), aki a hatalom odaadó és lelkes szolgája, ám magánéletében folyton összeütközésbe kerül lázadó lányával, miközben feleségének és saját magának állandóan is bizonyítani akar és megszerezni a szocialista állomnak számító nagyobb és jó környéken lévő lakást.

 

 

„Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem…” (Szerelem, szerelem – A.E. Bizottság)

 

Mivel fiatalokról szól a sorozat, természetesen nem hiányzik a sorozatból a romantika és az említett gyönyörű lányok sem. Kata (Szász Júlia) Száva barátnője, aki eleinte megelégeli mellette betöltött szerepét és megmutatja, hogy sokkal több van benne, mint azt gondolnánk. Judit (Szőke Abigél), a Tartótiszt lánya (aki feltűnően hasonlít Méhes Mariettára, akinek a neve egy párbeszéd során el is hangzik), igazi lázadó, alternatív dalokat énekel egy alternatív bandában és rendőr apjánál kevesebbre csak a besúgókat tartja. Végül nem hiányozhat a palettáról a KISZ-es Adél (Hermányi Mariann) sem, aki igazi femme fatale: nemcsak gyönyörű, de éles eszével és csípős nyelvével felhívja magára Száva figyelmét is.

A besúgó történetén és karakterein is érződik, hogy a készítők jól ismerik a korszakot és biztos kézzel vezetik a sorozatot – legalábbis az alapján az első öt rész alapján, amelyet az HBO Maxnak köszönhetően a sorozat tényleges indulása előtt eddig láthattunk. Ugyanakkor a történetvezetés, a prezentáció, a fordulatok és úgy általában véve minden A besúgóban teljesen modern, a jelenkor igényeinek megfelelő, nem kell szégyenkeznie más külföldi sorozattal összehasonlítva sem, amelyet az HBO, vagy más streamingcsatornák kínálnak. A színészi alakítások is összességében rendben vannak, bár egy-két fiatal bizonyos jelenetben kissé színpadias, vagy erőltetett, de ez általában véve a magyar produkcióknál előfordul és a többihez képest ez itt viszonylag ritka.

 

 

„Szabadíts meg a gonosztól” (Európa Kiadó)

 

Az ábrázolt karakterek jellemrajzának egy része jól ki van dolgozva, de azért nem minden esetben túl kifinomultak.  A két főszereplő: Geri, és Száva például összetett, érdekes karakterek: Geri ugyan ártatlanul kényszerül rá, hogy besúgó legyen, de – ha magát a tényt, hogy besúgó, félretesszük – a módszerei később még azon túl is bőven megkérdőjelezhetők és előfordul, hogy elég csúnyán kihasználja a bizonyos szempontból „kiváltságos” helyzetét. Száva igazi nagy lázadó értelmiségi fiatal, a csoport ambiciózus vezetője, ugyanakkor rendkívül öntelt és arrogáns, illetve bizonyos helyzetekben elég bután is viselkedik, Geri ilyenkor viszonylag könnyedén vezeti az orránál fogva. Rájuk, és a többi lázadó fiatalra is jellemző, hogy igazi összetett személyiségek, nem estek abba a hibába az alkotók, hogy istenítik őket.

Sajnos a másik oldalon álló antagonistákra – és főleg a Tartótisztre – már jóval kevésbé mondható el a jellemrajzok kidolgozottsága terén tetten érhető finomság. A Tartótiszt konkrétan a sorozat legellenszenvesebb figurája, ami persze valahol egyrészről érthető, másrészről viszont sokkal inkább egyszerű és egy kaptafára kidolgozott antagonista, mint amit napjainkban egy modern HBO, vagy Netflix sorozat hasonló karakterétől elvárnánk. A nyolcvanas évek valósága sem volt azért annyira fehér és fekete és elvárható lett volna, hogy a „főgonosz” is egy hangyányit összetettebb figura legyen – talán ez A besúgó egyik legnagyobb hibája.

 

 

„Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?” (Brék(Mozi) – Neurotic)

 

Kisebb hibái ellenére A besúgó nemcsak üde foltja jelenlegi külföldi sorozatoktól, vagy a legtöbbször közízlést kiszolgáló magyar szériáktól hemzsegő streaming csatornáknak és televízióadóknak, hanem egy egész tisztességes és korrekt korrajz, amely egyben igazán fordulatos és szórakoztató is. Bár a színészi játék, a történetvezetés, vagy a kidolgozottabb antagonisták terén talán nem minden esetben veszi fel a versenyt a külföldi sorozatokkal, de összességében azért jól fognak szórakozni, azok is, akiket a nyolcvanas évek annyira nem érdekel, akiket pedig igen (és netán ők is éltek ebben a korszakban), azoknak A besúgó tényleg kötelező streaming széria.

-BadSector-