TESZT – A kerekasztal lovagjai a síron túl is harcolnak a magyar Neocore Games egyszerre rendkívül hangulatos és addiktív, körökre osztott stratégiai szerepjátékában, amelyben Mordredet, Arthur király ambiciózus, cinikus és kegyetlen fattyát irányítjuk, hogy az előhalott Arthurral leszámoljunk még egyszer – miután már a két ominózus karakter kivégezte egymást a csatatéren.
Artúr király és a kerekasztal lovagjai mondaköre a nyugat-európai irodalom és kultúra egyik legfontosabb részét képezi. Számos irodalmi mű, vers, regény, film, opera, rajzfilm és már persze videójáték is készült belőle.
A magyar Neocore Games most egy különleges, körökre osztott stratégiai és szerepjátékon keresztül húz be minket ebbe a rendkívül hangulatos fantasy világba, amely itt sokkal sötétebb és kegyetlenebb és horrorisztikus elemeket is tartalmaz, hiszen Arthur és lovagjainak halála, majd újraéledése után járunk.
A játék egy évig volt korai hozzáférésben és nagyjából két hete jelent meg „végleges verzióban”, azonban már az 1.04-es verziónál járunk és még bőven van mit foltozgatni… No de nézzük is, milyen lett ez a rendkívül ambiciózus, magyar játék.
Apa és fia ismét szembeszáll egymással
Artúr király és a saját húgától való vérfertőzéssel fogant fia: a trónbitorló Mordred kíméletlen párbajt vívnak életre-halálra. Logres királyságának uralkodója kiüti ellenfelét, de az utolsó leheletével halálos csapást mér az uralkodóra. Miközben Arthur Avalon felé tart, eltűnik, miután hajója zátonyra futott. Avalon a feje tetejére áll, banditák jelennek meg, akik kihasználják a káoszt, hogy viszályt szítsanak, lázadók akarják átvenni a hatalmat, de ez még nem minden. Szellemek és gonosz élőhalott lények kísértik a helyet. A Tó Úrnője megérzi, hogy itt egy sötét erő munkálkodik, és visszahozza Mordredet az életbe, hogy befejezze, amit elkezdett, és újjáépítse Camelotot. Bár Mordred nem az a túl megnyerő és szimpatikus karakter, mint amit a Kerekasztal lovagjaitól elvárhatnánk, de most olyan idők járnak, amikor ilyen hősre van szükség – legalább is a Tó Úrnője szerint.
A játék tehát az Artúr-mondakör természetfeletti továbbgondolása, az Artúr-legendákat és a folklórt felhasználva, hogy egy magával ragadó, rendkívül hangulatos és sokkal sötétebb változatban elevenítse fel azokat. A történet cseppenként bontakozik ki, küldetésről küldetésre, de egészen a végkifejletig a képernyő elé szögez. Találkozunk a mindannyiunk által ismert történet fő- és mellékszereplőivel. Mitikus helyeken utazunk keresztül, kezdve Camelottal, amely az élmény központi pontja lesz. A Neocore Games egy olyan témát használt fel, amelyet a videojátékok világában kevéssé használtak ki, hogy egy magával ragadó és eredeti elbeszélést kínáljon nekünk.
Komplex, de jól átlátható szerepjáték
Mint minden jó RPG, a King Arthur is számos felfedeznivalót kínál nekünk, legyen szó akár közvetlenül a csapatainkról, akár Camelotról.
Az egyes küldetések végén hőseink EXP-t, valamint képességpontokat szereznek minden egyes szintlépéssel, hogy különféle képességeket szerezzenek vagy fejlesszenek. A lehetőségek óriásiak, mind a feloldható dolgok mennyiségét, mind pedig a későbbi kombinációkat tekintve.
Emellett számos extra tárgyat is kapunk, amelyekkel hőseink még erősebbé válhatnak, hogy maximalizáld a következő küldetés során lezajló csatákban keletkező kárt.
A rendszer mély, de korántsem bonyolult, ha alaposan megnézzük az egyes képességek hatásait és jellemzőit, amelyek a különböző karakterosztályokhoz (összesen öt) kapcsolódnak, a védőktől kezdve a bástyával és karddal az egyik kezében felfegyverzett védőtől a varázslatok varázslásában jártas mágusig.
Amellett, hogy lovagjaink szintlépései javulnak, felszerelésüket varázslatok vagy különböző kiegészítők és tárgyak segítségével fejleszthetjük, amelyeket a küldetések jutalmaként kapunk, vagy a csatatéren a térkép négy sarkában elrejtett ládákban.
A statisztikák és bónuszok megfelelő használata elsődleges fontosságú, mert ellenkező esetben elég könnyen ott maradunk a harcmezőn – főleg nehéz játékmódban. A Neocore Games egy jól működő szimbiózist akart létrehozni (és ez sikerült is a csapatnak) az egész láncolaton. A játék rendszere egyszerre magával ragadó, egyszerű és teljes, ami nagyon vonzóvá teszi az RPG komponenst.
A kerekasztal benépesítésére
Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a főküldetést, amellyel a Tó Úrnője bízott meg minket, Mordrednek társakra van szüksége. A főtörténet során megismert és beszervezett tagokon kívül sok tagot a választható melléktartalmak böngészésével, de a saját döntéseink szerint is felvehetünk.
Ez a funkció számos hatással van a kalandunkra és a királyságunkra. Számos alkalommal választási lehetőségeket kényszerítenek ránk, és „identitásunkat” éppúgy módosítják a kormányzási módunk (jó vagy zsarnok), mint a hitünk (ősi hit vagy kereszténység) alapján.
Az új hősök (és bónuszok) bizonyos előfeltételek teljesülése esetén oldódnak fel. Lancelot akkor csatlakozik hozzánk, ha a jóságunkat maximalizáltuk (ami valahol kicsit vicces, tekintettel arra, hogy ő is kavart Artúr király nejével), míg Morgana, a tündér csak akkor csatlakozik a csapathoz, ha a helyi hitünk a legmagasabb szintre erősödött. És még tovább megy azzal, hogy bizonyos esetekben két kritériumnak kell megfelelni. Szerencsére a Knight Arthur végigvezet minket a rendszeren, és egyértelműen jelzi a játékosnak, hogy milyen hatással lesznek döntései a cselekedetek vagy a párbeszédek során.
Fontos még a lojalitás szempontja is, amely a különböző társakkal a döntéseinknek megfelelően növekszik vagy csökken, és bizonyos bónuszokat aktivál.
Az összes karakter feloldása és optimalizálása egyetlen végigjátszás során lehetetlen, mert a kínálat annyira változatos. Nem kevesebb, mint harminc lovag áll rendelkezésre, mindegyikük saját identitással, jellemvonásokkal, képességekkel, történelemmel és akarattal.
„Vár állott, most kőhalom…”
Az egykor dicső Camelot most nem más, mint egy romhalmaz, amely csak arra vár, hogy újjáépítsék. A kaland kezdetén csak a Kerekasztal terme marad meg. A pénz és mindenekelőtt a (küldetések teljesítésével megszerzett) komponensek segítségével újjáépítheted a fallal körülvett város különböző részeit: egy „ispotályt”, hogy visszanyerd hőseid egészségét, egy gyakorlóteret, hogy tapasztalatot szerezz, egy kereskedő részt, ahol felszereléseket és fogyóeszközöket vásárolhatsz és adhatsz el, stb.
Egy szerkezet feloldása azonban nem elég ahhoz, hogy Camelot újra régi fényében ragyogjon. Minden egyes épületszárnyat tovább lehet és kell is fejleszteni, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle: statisztikák növelése az egész csapatunk számára, karakter slotok, kiváló minőségű tárgyak készlete, és így tovább.
A King Arthur tehát egy könnyed, de több mint kellemes „menedzsment”-felülettel egészíti ki a játékot, ismét saját döntéseinket kell meghoznunk, különösen, mivel a birtokunkban lévő erőforrások korlátozottak, különösen a kampány elején.
Tartsuk szem előtt, hogy egy harcos gyógyulása azt jelenti, hogy egy vagy több egymást követő küldetés során nem áll rendelkezésre. Az is előfordul, hogy valamelyik tagunk szabadságot kér, hogy ideiglenesen távol lehessen. Ebben az esetben egy munkaerő-gazdálkodási rendszert vezetünk be, amely biztosítja, hogy mindig elegendő ember álljon rendelkezésre a terepre.
Hosszú utazás
A Neocore Games messze nem fukarkodik legújabb játékának tartalmával. A Camelot a nagy és változatos névsor mellett tele van lehetőségekkel és terjedelmes RPG-aspektussal, a King Arthur Knight’s Tale teljes végigjátszása 50-60 órát is igényel a fő cselekményt alkotó mintegy húsz küldetés (négy fejezet) és a tömérdek mellékküldetés végigviteléhez.
A játékban található másodlagos tartalom emellett olyan eseményekből áll, amelyek konkrét beavatkozást igényelnek, vagy egyszerűen olyan döntésekből, amelyek hatással vannak Camelot terjeszkedésére és az Avalonra gyakorolt befolyásunkra.
Fegyverek és mágia a harc forgatagában
Amikor a csatatérre lépünk, a harcrendszer hagyományos körökre osztott móka, ahol minden avatarunknak AP-i (akciópontjai) vannak, hogy mozogjanak és támadjanak. A kezdeti elhelyezés (ha van rá lehetőségünk) nagyon fontos szerepet játszik a csaták során. Az ellenség osztályától függően blokkolhatja/csökkentheti a frontális ütések sebzését, vagy azt az oldalt, ahol a pajzsot viseli.
A harcmezőn nagyon sokféle taktikát alkalmazhatunk saját hősünk képességeit is kihasználva. A védelmező lovagok (például maga Mordred) egyfajta tankként is funkcionálnak, akik feltartják az ellenséget, míg az íjászok, vagy a mágikus képességekkel bíró karakterek hátulról osztják az áldást.
Fontos még megjegyezni, hogy minden egységnek több rétege is lehet, amelyeket 0-ra kell csökkenteni, hogy le lehessen győzni: páncélzat, HP és végül a tényleges életerő. A védelmező lovagok páncélzata például rendkívül erős, viszont az íjásznak ilyenje nincs.
A hagyományos közvetlen sebzés mellett nem hiányoznak a WoW-ból, vagy más szerepjátékokból ismerős fokozatosan sebző „DoT-ok” (Damage Over Time) sem, mint például a vérzés, égés és így tovább. Az ellenünk felvonuló ellenségnek megvan a maga ellenállása és gyengesége, és ez ránk is vonatkozik.
A bestiárium egyébként változatos és nagyon jól kidolgozott, keveredik benne a valóság és a fantasy: humanoidok, élőhalottak, bosszúálló szellemek stb. A Neocore Games hét frakciót és több mint ötven különböző ellenfelet kínál játékában.
Sajnos kicsit odalett a balansz…
Alacsony nehézségen szinte egyáltalán nincs kihívás: elég „csapkodni” és győzni fogunk. Sajnos közepes nehézségi szinten sem az igazi a kihívás. De amint feljebb tekered a csúszkákat, a játék gyökeresen megváltozik. Az AI gonosz lesz, és folyamatosan hátulról próbál lecsapni, elkerülve a kezdeményezéseket, megszakítva a látóvonalakat, hogy megnehezítse a dolgunkat, stb. A kihívás ott van, és megbünteti a legkisebb taktikai hibát is.
A legmagasabb szinten a maximális sebzésre és a saját túlélésedre kell törekedned. Szerencsére minden küldetési területen számos olyan érdekes pont található, amelyek lehetővé teszik, hogy ideiglenesen visszanyerd az egészségedet és az életerődet.
Hozzá kell tennünk, hogy jó lett volna még egy „köztes” nehézségi szint a „közepes” és a „nehéz között”, mert az előbbi túl könnyű, utóbbi pedig túl nehéz.
Alternatívák nélküli világ
Aki viszont még nagyobb kihívást szeretne, annak is van rá lehetősége. A kaland kezdetén Artúr király ad nekünk egy választási lehetőséget, amelyet utólag már nem lehet megváltoztatni, hogy létrehozzuk a játékot:
- Egy „békés” útvonal, amely lehetővé teszi több mentési lehetőséget is kínál a fejlődésünk során, azzal a szabadsággal, hogy bármikor visszamehetünk az egyiket betöltve, amikor csak akarjuk.
- Ezzel szemben az egyetlen patronnal rendelkező roguelike opció azonnal kőbe vési minden egyes cselekedetünket, szem előtt tartva azt is, hogy a társaink halála végleges (mindkét esetben az)! Innen nincs visszaút.
Ha egy rosszul alakult csata, vagy alkalmatlan döntés után nem tudsz feltöltődni, az hosszú távon többé-kevésbé katasztrofális következményekkel járhat. De sokak számára ez az igazi adrenalinlöket, mert a döntéseink súlyát szinte azonnal át fogjuk érezni. Szóval igazi mazochistáknak a roguelike opció ajánlott!
A szürke ötven árnyalata
A King Arthur grafikája összességében nagyon hangulatos, de mondjuk kifejezetten „szépnek” nem nevezném. Persze, ez egy igazi dark fantasy, de „a szürke ötven árnyalata” – legalábbis, ami a színpalettát illeti, ne a kötözős szexre tessék gondolni – egy idő után kissé fárasztó a szemnek. Ahogy az is, hogy kicsit életlen a megjelenítés, az vizuális világból mintha hiányozna a finomság vagy a pontosság. Mindez azonban nem von le sokat a játék hangulatából, amely a művészeti irányításnak hála, amelynek köszönhetően Avalon kifejezetten részletes és autentikusnak tűnik, a kissé homályos megjelenítés ellenére is.
A grafika minősége mellett nem szabad elmenni a technikai problémák mellett sem. Eleve valami egészen elképesztő, hogy nagyjából 120 Gb-ot (!) foglal el a játék, ilyen grafikai megjelenítéssel meg különösen az. Eleinte SSD-re akartam felinstallálni a játékot, de végül kénytelen voltam HDD-re, mert SSD-n nem volt annyi helyem. Jól ki is szúrtam magammal, mert HDD-n valamilyen olyan kegyetlen sokáig tölt a játék nálam, mintha Commodore 64-en várnék a Pirates!-re a régi szép időkben.
Másrészt, míg az 1.0-ás verziónál még különösebben nem szaggatott a játék, ahogy egymás után jöttek ki az újabb patch-ek, egyre jobban szaggatott a játék. (Most tartunk 1.04-nél, de már várható az 1.05) Jó lett volna Geforce Now-ra már a megjelenéskor kihozni a játékot, de a készítők úgy látszik, ezt most nem tartották fontosnak: csak majd valamikor a jövőben várható, hogy felkerül az Nvidia rendszerére a King Arthur, pedig a Neocore eddigi címei mind elérhetőek rajta. Pedig pont egy ilyen 120 Gb-os és rosszul optimalizált címnél lett volna óriási segítség, ha előre gondolkoznak. Oh, well…
Hogy azért ezt a részt is pozitívummal zárjam: a játék zenéje elképesztően fülbemászó, középkori fantasy melódia, amely engem kicsit a Clannadra emlékeztet és teljesen elvarázsolt!
Megérdemli az Excaliburt, vagy visszadobjuk a legendás kardot a Tó Úrnőjének?
A King Arthur: Knight’s Tale egyértelműen a magyar Neocore Games eddigi legjobb játéka és talán az egyik legjobb magyar játék is. Látszik, hogy rengeteg szakértelem és szeretet került a játékdesignba, még úgy is, hogy maga a kivitelezés hagyott bőven kívánnivalót maga után sok technikai téren. A jól kidolgozott és rendkívül addiktív körökre osztott stratégia RPG és menendzsment játékmenetet a tömérdek technikai baki és rendkívül rossz optimalizálás sajnos kicsi lerontják, de a várható patchek és a beígért Geforce Now támogatás, no meg a next-gen konzolos verzió után akár igazi gyöngyszemmé is válhat ez a cím a műfaj rajongói számára.
-BadSector-
Pro:
+ Jól kidolgozott, addiktív RPG/stratégiai játékmenet
+ Nagyszerű atmoszféra
+ Igényes sztori
Kontra:
– Rossz optimalizálás, szaggatás, 120 Gb. HDD igény
– Kicsit túlságosan is szürke színpaletta, enyhén homályos megjelenítés
– Nincs Geforce Now támogatás, vagy konzolverzió
Kiadó: NeocoreGames
Fejlesztő: NeocoreGames
Stílus: Turn-based tactics, Adventure game, Strategy
Megjelenés: 2022.április 26.
King Arthur: Knight's Tale
Játékmenet - 8.2
Grafika - 6.8
Történet - 8.2
Zene/hangok - 9.6
Hangulat - 8.2
8.2
KIVÁLÓ
A King Arthur: Knight’s Tale egyértelműen a magyar Neocore Games eddigi legjobb játéka és talán az egyik legjobb magyar játék is. Látszik, hogy rengeteg szakértelem és szeretet került a játékdesignba, még úgy is, hogy maga a kivitelezés hagyott bőven kívánnivalót maga után sok technikai téren. A jól kidolgozott és rendkívül addiktív körökre osztott stratégia RPG és menendzsment játékmenetet a tömérdek technikai baki és rendkívül rossz optimalizálás sajnos kicsi lerontják, de a várható patchek és a beígért Geforce Now támogatás, no meg a next-gen konzolos verzió után akár igazi gyöngyszemmé is válhat ez a cím a műfaj rajongói számára.