SOROZATKRITIKA – A Disney+ legújabb Star Wars spin-offjában a skót színész az egyik legjobb alakítását nyújtja a legendás Jediként egy John Wick-szerű, remek akciójelenetekkel tarkított akció-kalandfilmben.

Az Obi-Wan Kenobi című új Disney+ sorozat egyik legelső jelenetében a szereplők a sivatagban robotolnak, és azzal keresnek egy alamizsnát, hogy húsdarabkákat kaparnak le egy óriási állat régóta halott teteméről. Ez vagy teljes véletlen egybeesés, vagy valaki a Disney+-nál egy kicsit túltolta a Star Wars franchise ironikus metaforáját.

Obi-Wan a két trilógia „kötőszövete”

Mert, hogy egy pillanatra folytassuk a hús-metaforát, Obi-Wan Kenobi a kötőszövet. A régi Star Wars hős két jó történetét – hogy miként képezte ki azt a fiút, aki később Darth Vader lesz, és később hogyan ölte meg őt Vader – már évtizedekkel ezelőtt elmesélték. Kronológiailag ez az új sorozat valahol középen helyezkedik el. Kenobi egy évtizeddel ezelőtt hagyta ott Anakin Skywalkert holtan, és nagyjából még egy évtizeddel a Star Wars: Egy új remény eseményei előtt járunk.

Mint ilyen, az itt megismert Obi-Wannak jelenleg „civilént” bujkál a Jediket üldöző inkvizítorok elől – csakúgy, mint a Star Wars Jedi Fallen Order főszereplője: Cal Kestis. A sorozat alapfelállása egyébként feltűnően hasonlít az említett Star Wars játékra: az irgalmat nem ismerő inkvizítorok a rejtőzködő, maradék Jedikre és kulimunkát végző hősünkre vadásznak. A Fallen Orderben Cal Kestis építőmunkás, az Obi-Wan Kenobiban pedig a címszereplő „húsipari” melós, aki nappal húst vagdos, este pedig a Jawákkal civakodik, éjszaka pedig kizárólag az I-III. epizódok visszatekintéseivel álmodik. Ez a felvezetés egyébként nem túl izgalmas és ráadásul egy csöppet lehangoló is: szerintem mindannyian kibírtuk volna, ha Kenobi életének ezt a fejezetét ennyire részletesen nem látjuk.

Eredetileg filmnek tervezték, aztán jött a Mandalorian

De hát ilyenek a szuperfranchise-ok. A Lucas utáni spin-off Star Wars szinte kizárólag azért létezik, hogy a gyorsan elöregedő rajongótábor örömére különböző pontokat illesszen össze, amelyeknek nem kellett volna összekapcsolódniuk. Így van ez itt is. Tekintsük hát a mostani sorozatot „Obi-Wan Kenobi: A fantasztikusan érdektelen évek” című filmnek.

A fáma szerint ezt a sorozatot egyébként filmnek tervezték. De miután a Mandalorian a semmiből előbukkant, és megfordította a végzetesnek tűnő mozis hanyatlást, a projekt az energiához hasonlóan nem veszett el, csak átalakult és a tévében kötött ki. És ez időnként meg is látszik rajta. Különösen az elég lapos nyitóepizódban a jelenetek a kelleténél jóval tovább húzódnak, és egyébként sem túl izgalmasok – ezeket egy filmből lazán ki lehetett volna vágni.

Amilyen lassan indul, olyan jól veszi fel később a ritmust

Amint azonban Obi-Wan Kenobi elkezd egy kis lendületet venni, csodálatos dolog történik. A sorozat valóban elkezdi igazolni a saját létezését. A hat epizódból ma két rész jelent meg, tehát már a teljes sorozat harmadánál tartunk, és eddig úgy tűnik, hogy a sorozat egyfajta intergalaktikus John Wick. Kenobi szökésben van, felbérelt zsoldosok és Vader erőinek kombinációja vadászik rá, miközben megpróbálja megvédeni a fiatal Leia hercegnőt.

És amikor a sorozat leginkább ebbe az irányba megy el, akkor ez a recept remekül működik. Obi-Wan tíz éven át nem törődött Jedi képességeivel, és ennek eredményeképpen minden harci jelenete sokkal zúzósabb és keményebb, mint a megszokott Jedi fénykardos „balett tánc”. Ewan McGregor az első két epizód nagy részét azzal tölti, hogy pofozkodik, belekönyököl arcokba, és amúgy egy távol-keleti harcművész módjára verekszik mindenkivel – a fénykardját nem is használja. A misztikum és a Jedi képességek persze majd később elkerülhetetlenül visszatérnek, de egyelőre valóban izgalmas látni ezt az újféle Kenobit, aki csak kis részben Jedi, nagyobb részben olyan, mint az említett John Wick, Jason Bourne, vagy Jack Bauer fura hibridje.

A majdnem 20 év alatt, mióta utoljára játszotta Obi-Want, McGregor annak is megtalálta a módját, hogy kifinomítsa színészi játékát és egyben kijavítsa legnagyobb hibáját: végre képes természetesen viselkedni, miközben Alec Guinness összes manírjának teljes súlyát magán viseli. Az előzménysorozatban ezek gyakran elnyomták McGregor saját, természetes alakítását, de itt végre megtanulta ezt jól kezelni és hagyja, hogy természetes karizmája is jól érvényesüljön.

Jól megformált mellékkarakterek

Az is segít, hogy van egy méltó ellenfele is. Reva, akit Moses Ingram alakít, egy birodalmi inkvizítor (vagyis: jedi-vadász), akinek semmi ideje sincs a Galaktikus Birodalom kicsinyes bürokráciájára és saját inkvizítortársait sem kedveli. Míg felettesei a törvény betűjének betartását erőltetik, ő ilyesmivel nem szórakozik, inkább késeket hajigál ártatlan idegenek fejéhez, és egész családok megölésével fenyegetőzik. Forrófejű és indulatos, de épp ennek köszönhetően éri el célját és egyenes úton halad Obi-Wan Kenobi felé.

Szintén említésre méltó Kumail Nanjiani, aki egyfajta vicces Jedi-csalót alakít, kissé suta színészi alakítással, de karaktere mégis némileg feldobja a sorozat gyakran klisés és komótos hangvételét.

John Wick Kenobi

Kétségtelen, hogy az Obi-Wan Kenobi-sorozat létezése nagy részben a kreatív kimerültség jele, és egy újabb kísérlet, hogy ősrégi franchise-t alaposan megfejjék – az eredeti karakterekhez és történeti fordulatokhoz némi Star Wars Jedi: Fallen Ordert is hozzá csapva. Az első részben a történet kínosan lassan, nyögvenyelősen is indult, de aztán szerencsére jól felveszi a ritmust, hála az ügyesen irányított akciójeleneteknek, McGregor kiváló alakításának és a többi, érdekes karakternek is. Hogy a további részek milyenek lesznek, azt majd meglátjuk, de egyelőre az összkép inkább pozitív.

-BadSector-