A Nintendo vezető veterán kreatívosa eleinte arra biztatta a GameCube-ra megjelent játék fejlesztőit, hogy alakítsák át a művészeti stílusát…
A DidYouKnowGaming újabb interjúk lefordítását közölte régebbi magazinokból. Így tudtuk meg, hogy Miyamoto Shigeru, a Nintendo sikerében kiemelkedő fontosságú fejlesztő eleinte a Nintendo 64-re megjelent két The Legend of Zelda-játék, az Ocarina of Time és a Majora’s Mask művészeti stílusát szerette volna látni a GameCube-ra fejlesztett Wind Wakerben, ami még egy prototípust is kapott a régebbi vizualitással.
Csakhogy a csapat egyik tagja már megtervezte „Toon Linket”, a rajzfilmszerűbb, chibi stílusú főhőst. Ezt a többiek pillanatok alatt megkedvelték, és úgy döntöttek, hogy a The Legend of Zelda: Wind Waker ezzel a stílussal fog a boltokba eljutni. Ezt amúgy a DidYouKnowGaming a 2000-es évek közepén Japánban megjelent Nintendo Dream újságokból ollózta össze.
Aonuma Eiji, a Wind Waker rendezője azt nyilatkozta, hogy ha már a legelején Miyamotóhoz ment volna az új művészeti stílussal, ő csak annyit kérdezett volna, hogy „ez mégis hogyan Zelda?”. Sőt, Miyamoto nagyon makacs egyéniség volt: szinte a legvégéig nem volt hajlandó elengedi az N64-es játékpáros realisztikus művészeti stílusát, és akarata ellenére előadást kellett tartania, és ekkor mondta Aonumának, hogy még mindig nem késő irányt váltani, hogy egy realisztikus Zelda-játék készülhessen.
Eleinte az új stílus megosztó volt, és tényleg volt, aki a régi stílust követelte, de a Wind Waker csapata kitartó volt, így végül megőrizték a chibi stílust. Miyamoto szerint pedig jó egy évtized kellett volna ahhoz, hogy a GameCube-ra egy realisztikus Zelda készülhessen (ilyen lett végül a The Legend of Zelda: Twilight Princess, ami inkább a Wii-re fókuszált annak nyitócímeként, de GC port is jött belőle…). Toon Link pedig ezek után a nagy N handheld platformjaira lett száműzve, de azért a Super Smash Bros. későbbi részeiben ő is képviseltette magát…
De a Nintendo mikor embereli meg magát, hogy Switch-portot kapjon a Wind Waker?
Forrás: VGC
