FILMKRITIKA – Chris Pine, Ben Foster és a 24-ből is ismerős Kiefer Sutherland is szerepelnek A bérkatona című katonai thrillerben, amelyben Pine kényszerleszerelt karaktere zsoldosnak áll a Sutherland által alakított „Rusty” csapatában. Az egész realistára sikeredett film érdekes kérdéseket is felvet és kellően izgalmas kikapcsolódást nyújt a rutinos sztárokkal.

Még ha talán olvasóink közül kevesen is tudnak azonosulni a Pine által alakított James Harper különleges erők őrmesterének karrierhátterével, sok minden rezonál a fájdalmas történetére és a neki kiosztott igazságtalan lapokra, és Pine alakításával ismét bebizonyítja, hogy sokkal több egy jóképű hollywoodi filmsztárnál, ahogy a karaktere múltjának súlyos súlyát a vásznon hordozza. Bár a befejezés és egyes akciójelenetek kissé elmaradtak a film többi része által felállított magas mércétől, James Harper útja nagyrészt lenyűgöző marad.

Jól felépített indulás

Üdítő, hogy ahelyett, hogy rögtön az akcióba és a robbanásokba ugrana, ahogyan azt néhány katonai thriller szokta tenni, közel egy órát tölt a helyszín megteremtésével, mielőtt egyetlen golyó is eldördülne. Ez az idő azzal telik, hogy megismerteti velünk Pine Jamesét, feleségét, Brianne-t (Gillian Jacobs) és fiukat, Jacket (Sander Thomas), és egy szerető családot mutat be, amelynek boldog életmódját az egyre növekvő adósságok és a katonai parancsnokság részéről elég gyomorforgató módon intézett leszerelés fenyegeti, amelyben James nem akart részt venni. De az akcióthrillerek rajongóinak nem kell aggódniuk, hiszen A bérkatonában rövidesen bőven jut belőlük, de az elején eltöltött idő megalapozza a történetet, a tétet, és sokkal nagyobb jelentőséget kölcsönöz annak, ami ezután történik.

Még azok a jelenetek is, amelyek akár laza párnabeszélgetésként is lejátszódhatnak, megmutatják, mi forog kockán, például az egyik, amikor Brianne és James egy barátjuk haláláról beszélgetnek, aki szintén a hadseregben szolgált. Ezt nem úgy mutatják be, mint valami sokkoló felfedezést, hanem mint az életük szokásos részét, és ez a hátborzongatóan hétköznapi beszélgetés még inkább felkavaróvá teszi a dolgot.

Az ilyen pillanatok, valamint azok a felvételek, amelyeken James és Jack a hátsó kertben játszik vagy Brianne a medencében filmezi őket, egy olyan család képét festik meg, amely nem kíván mást, mint oly sokan: eléggé általános vágya van: hogy küzdelmektől és tragédiáktól mentes életet éljenek. Ettől válik A bérkatona sokkal inkább átélhetőbbé, mintha 103 percen keresztül csak lövöldöztek volna a filmben, sokkal kevesebb érzelmi téttel.

Veterán katonák, veterán színészek

Ezt a törekvést segíti a szereposztás is, és Pine több mint méltó választás volt a főszerepre. Pine vállára egy egész fájdalommal teli élet súlya nehezedik – mind mentálisan, mind fizikailag, nagyrészt egy súlyos térdsérülés és a szintén volt katona, ám korántsem „példakép” apjával való mérgező kapcsolat következményei miatt. A korábban sci-fikben, szuperhősfilmekben és kémthrillerekben (nemrég a A múlt pengéiben) szereplő, rutinos színész csodálatosan ábrázolja Harper nehéz sorsát. Pine emellett az akciójelenetekben is egyértelműen brillírozik: hitelesen hozza egy olyan különleges egység katonájának karakterét is, aki egész életét a halálos képességei tökéletesítésének szentelte.

Ben Foster, aki James legjobb barátját és egykori felettesét alakítja, szintén kiemelkedik A bérkatona. A köztük lévő színészi kémia, amit már olyan korábbi együttműködésekben is láthattunk, mint A préri urai, itt is teljes mértékben megmutatkozik, egyszerre testvéries és bajtársaias bizalommal a két karakter között.

De nem szabad elfelejtkeznünk a 24-ből ismerős Kiefer Sutherlandról sem, aki itt Rustyt alakítja: egy olyan csapat veterán vezetőjét, amely titkos, nem hivatalos küldetéseket hajt végre a nemzetbiztonság védelme érdekében – mely feladat nem lenne ismeretlen Sutherland legendás karaktere: Jack Bauer számára sem. Szintén tökéletesen beleillik a mogorva, kissé kiismerhetetlen, de a hazája iránt rendkívül elkötelezett, tapasztalt veterán szerepébe, de ez a karakter sajnos végül a film egyik gyenge pontja lesz lesz. Messze nem a szintén vérprofi Sutherland tehet erről: Rusty nem kap elég képernyőidőt ahhoz, hogy kétdimenziósnál többé váljon, elég vékony elemként áll egy egyébként rétegzett történetben, ami a befejezésről is elmondható.

Kár volt az összecsapott befejezésért

Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne menjünk túl mélyen a spoilerekbe, de a stáblista végére ellentmondásos érzés maradt bennem, és nem a legjobb értelemben. A befejezés túlságosan is egyszerű és összecsapott, ennél sokkal komplexebb és katartikusabb végkifejletre számítottam. Ehelyett az utolsó pillanatok egyszerűen nem illeszkedtek a film többi részéhez; nem éreztem, hogy igazán kiérdemelték volna, túl gyorsan történt, és nem sok fantáziát hagyott maga után.

Mindezektől eltekintve, az ehhez az erősen lelombozó végkifejlethez vezető út izgalmas, tele többnyire szolid akcióval, sokkoló fordulatokkal, elgondolkoztató kérdésekkel. Az eléggé lelombozó végkifejlethez vezető út is kellőképpen izgalmas, tele többnyire szolid akcióval, sokkoló fordulatokkal és a katonai lét igencsak ellentmondásos kérdéseit is ügyesen feszegeti, ami napjainkban különösen érdekes, amikor tőlünk egyetlen országhatárral arrébb egy kegyetlen háború zajlik.

A bérkatona egy egész korrekt katonai akcióthriller, még ha nem is a legprofibb, vagy leglátványosabb a műfajban, a befejezése is összecsapott, de a komplexebb története és az emberi kapcsolatok, illetve a veterán lét ábrázolása miatt mégis érdemes megnézni. Chris Pine remekül alakítja azt a férfit, akinek nehéz döntéseket kell meghoznia, miután cserben hagyta az ország, amelyet hűségesen és hősiesen szolgált.

-BadSector-