TESZT – A szektát a lehető legrövidebben úgy lehet definiálni, hogy fogjuk a The Binding of Isaac játékmenetét, vizuális stílusát és már-már undorító elemeit (ugyanis a játék szimulációs részében az ürülékkel sokat foglalkozik majd a játékos), majd kombináljuk az egyveleget a Don’t Starve-val. Az eredmény ehhez hasonló lenne, és elfogy alóla a gőz, ahogy táborunk mérete növekedésnek indul.

 

 

Indítsd el saját szektádat a hamis próféták országában, merészkedj a különböző és titokzatos régiókba, hogy hűséges erdei követőközösséget építs, és terjeszd a szavadat, hogy a tiéd legyen az egyetlen igaz szekta.

 

 

A sátáni tábor felépítése és annak minden mellékhatása

 

A történet szerint négy istenség (bishop, magyarul püspök) uralják a világot és az embereit, és mögöttük áll a régi vallás (The Old Faith). Csak hogy van egy ötödik is, ami lenn vár (The One Who Waits Below) a föld felszíne alatt. A testvérei ide zárták, és nekünk, egy névtelen báránynak lesz szerepe a világ felborításában, ugyanis a prófécia szerint egy ilyen bolyhos állat lesz a felelős a status quo megváltoztatásáért. Ez a bárány meghal, de a láncon levő ötös számú isten a hatalmából egy keveset ad neki, és így indulunk a szektánk kialakításának. Ezt nem lehet elhanyagolni: minél nagyobb követőtábort kell kialakítanunk, főznünk kell rájuk, az erőforrásokat be kell gyűjteni, beszédet kell tartani, de vannak esküvők és feláldozás is történni fog, nem beszélve a farmolásról is. Figyelni kell tagjaink hitét, életerejét és éhségét, ezeket a beszédeinkkel, a tisztasággal és az élelemmel lehet magasan tartani. Ha pedig nem elég hűek hozzánk, ezek a tagok kalamajkát teremthetnek, és közbe kell lépni. Az újabb szabályokkal (Doctrine) sakkban tarthatjuk őket.

A probléma ott van, hogy ennek velejárója lesz a repetitív játékmenet (holott alapjában véve szórakoztatónak lehetne nevezni a Cult of the Lamb ezen aspektusát is), és a nagyobb követői csoport során is néha nekünk kell elvégeznünk az alap munkákat, holott ekkor már talán lehetne egy komolyabb mértékű autonómia is. Szerencse, hogy a játék ezen térfelén az interakciók és az animációk is jók voltak, és ezen felül azért mellékaktivitások is várnak. Lehet halászni, többféle bolt is van, de a kockás minijátékot is meg lehet említeni a mellékküldetéseken kívül. Ezekkel erősebb lehet a koronánk (ez ugyanis a kapcsolat az ötödik isten és köztünk), továbbá a híveink irántunk kiszabott hitét is feljebb lehet csavarni. Így, fegyvermentesen (ebből is többféle lesz) is kimutatkozódik, hogy a játék művészeti stílusa valamelyest cuki, de eközben sötétnek és nihilistának is hat. Brutális, de nem hat annak, és ez párosul a hatalmunkkal: bár nem nézünk ki életveszélyesnek, bizony az lesz a karakterünk, amikor is keresztes hadjáratra indul (nem vicc, Crusade ennek a neve, az pedig ugye pontosan ezt jelenti). Ekkor vált át roguelike-ba a játékmenet.

 

 

Az istenek leverése és az ezzel járó hentelés

 

Négy procedurálisan (véletlenszerű, a la No Man’s Sky) generált terület lesz, értelemszerűen legyőzendő istenenként egy. Persze nem mehetünk kapásból be mindegyikbe, mert a szektánk méretét növelni kell a hozzáféréshez. Egyedi környezetek, erőforrások és ellenfelek várnak ránk itt. A fegyverünk (kardtól kalapácsig a szokásos közelharci eszközök) mellett a gurulást se felejtsük el, és átkot is használhatunk. Ezt persze nem lehet korlátlanul használni, ugyanis az ellenfelekből kigyűjthető buzgalom (Fervor) kell. A kezdőfegyverünk és átkunk is véletlenszerű lesz. Ha gyűjtjük a tarotkártyákat (itt lép be a Binding of Isaac hatása), a különleges szíveket, meg megtaláljuk az egyedi szobákat, akkor erősebb fegyvereket és átkokat használhatunk. És lesz mit felfedezni, ugyanis esélyes, hogy több mint 22-23 óra kell mindenhez, de az alap történet végére kb. 11 óra alatt pontot lehet tenni.

A harcok jól kivitelezettek, tempósak, és idővel nehezednek (még a legyőzött istenek régióiban is). De az a baj, hogy ezek a hadjáratok nem megfelelően kiegyensúlyozottak a játékmenet idejében. Magyarul: túl rövidek, mert a közösségünkkel kell törődni. A rituálék sem nagyon tudnak segíteni ezen; követőink hullanak, mint a legyek, továbbá talán bugosnak tűnik a játék. Volt arra példa, hogy egy felépített templom (ami fontos, hiszen a lakomákat, a beszédeket, a hűségnövelő házasságokat és a feláldozásokat is ebben kell megtartani) hegyén-hátán eltűnt, és nem volt semmilyen lázadás. Persze itt is ki kell emelni, hogy eleinte az erőforrásokból hiány lesz, míg a játék vége felé ne lepődjünk meg, ha gyakran ugyanazokat a fegyvereket és átkokat használjuk a kiegyensúlyozatlanság miatt.

 

 

A bárányok hallgatnak

 

A Cult of the Lamb pont a kiegyensúlyozatlanság hiánya miatt nem kaphat egy erősebb, nyolcas értékelést. A hét és fél ponttól pedig ott esik el, amikor a hentelés a háttérbe szorul, ugyanis túlzottan a szektánk építésére kell koncentrálnunk. Ha ebben a játék képes lett volna egy korrektebb arányt elérni (lehet többségben, de nem ennyire), akkor a játékmenet is lendületesebb lett volna. Meg talán ez a száraz iromány is.

-V-

---

Kiadó: Devolver Digital

Fejlesztő: Massive Monster

Stílus: Roguelike, akció-kaland

Megjelenés: 2022. augusztus 11.