TESZT – A legendás szörnyvadász, Geralt of Rivia visszatért az elképesztően sikeres lengyel RPG sorozat harmadik részében. A The Witcher 3 nem csak egyszerűen tovább javított szinte mindenen, ami már az előző részekben is szinte tökéletes volt, de ez a kelet-európai játék a kvintesszenciája annak, amit 2015-ben egy nyugati, nextgen RPG-nek nyújtania kell. A nemrég megjelent nextgen frissítéssel ellátott verzió tesztjével is frissítettük a cikket.

 

Geralt of Rivia, a karizmatikus, sztoikus, szarkasztikus humorú mutáns szörnyvadász, akit mindenféle érzelemtől megfosztottak a játékvilág igazi ikonikus figurájává vált. Ugyanakkor Lengyelország igazi nemzeti győzelméről is beszélhetünk: nem véletlen, hogy a The Witcher 2-őt Barack Obama elnöknek adta ajándékba a lengyel miniszterelnök, amikor az Xbox 360-as játék megjelent a boltokba. Mekkora sikerét jelenti már nemcsak a játékvilág kreatív iparágának, hogy egy videojátékot adnak ajándékba az USA elnökének? (Mi vajon mit adnánk, mint az országunk legjelentősebb kulturális értékét?)

Jómagam először 2006-ban találkoztam személyesen először a játék akkor még béta verziójával egy sajtóúton, amikor GameStarnál voltam szerkesztő. Azonnali, villámcsapásként érő szerelem volt: már akkor rajongójává váltam a játéknak, amikor a legelső, béta verziót próbáltam ki, pedig azzal még voltak gondok, rendesen.

Azóta perszer már végigjátszottam az első két rész megjelenésük alkalmával is, sőt, a harmadik rész megjelenése előtt még egyszer, mind a kettőt, nem csak azért, hogy olyan mentéseket importáljak át, ahogy én akarom (különös tekintettel a szereplők sorsára nézve), hanem mert át akartam élni ismét az első két részt a The Witcher 3 2015-ös megjelenése előtt is.

Azóta pedig hét év telt el és a CD Projekt Red legendává vált játéka sokak szerint (szerintünk is) a valaha készült egyik legjobb játék. A fejlesztő cég pedig úgy döntött, hogy jót tesz a rajongókkal, és kiad egy next-gen frissítést, így az újonnan érkezők és a rajongók egyaránt örülhetnek, és újra vagy először élvezhetik a kalandot.

A The Witcher 3: Wild Hunt alapvetően ugyanaz marad, néhány hozzáadott küldetéssel, amelyek a Netflixen futó Witcher-sorozathoz kapcsolódnak, de a grafikai fejlesztéseknek és a hozzáadott funkcióknak köszönhetően az élményt olyannyira másnak érezzük, hogy az ember elfelejti, hogy a játék eredetileg nem erre az új generációra készült. Soha nem volt még jobb alkalom, hogy belevágjunk ebbe a nagy kalandba (akár újra!), és az új küldetés-kiegészítések megmutatják, hogy a CD Projekt Rednek még mindig van néhány nagyszerű ötlete a Witcher-univerzummal kapcsolatban. A tesztünk első szakaszában az új nextgen frissítéssel kapcsolatos információkról írunk, a másodikban (a történettől kezdve) pedig magára a The Witcher 3-ról olyan gamereknek, akik még nem ismerik.

A The Witcher 3: Wild Hunt Next Gen Update két különböző grafikai módot tartalmaz. A Quality Mode a legmagasabb vizuális hűséget célozza meg a ray tracing elemekkel, a Performance Mode pedig a sima 60 FPS-re összpontosít. A két világ legjobbját nem kaphatod meg a két mód együttes kiválasztásával, ami várható volt, így a választás az általad preferált vizualitáson és játékstíluson múlik.

Tapasztalataim szerint a Performance Mode többet ragad meg az új generációs konzolokból; az eredmények minimális képkockasebesség-csökkenéssel járnak a sugárkövetési szempontokhoz képest. A Quality Mode sugárkövetése szép dolog, de a pop-inek és a képkockasebesség-problémák gyakrabban jöttek elő, mint a másik opció, ami frusztrációt okozott az igényesebb harci szekvenciák vagy a gyors lovaglás során a lovadon. Mindezek ellenére mindkét mód előrelépés az eredetihez képest, és erősen ajánlott mindkettőt kipróbálni, mielőtt eldöntenéd, hogyan fogsz játszani a játékkal.

A modding közösség is hallatta a hangját a next-gen frissítésben, hiszen a CD Projekt Red integrálta a közösség munkáját a játékba. Ezek a modok 4k-s textúrákat, modelleket, rendkívül részletes szörnyeket és még sok mást tartalmaznak. Ezek a modok az egész pályán megtalálhatók, de ahogy találkozol velük, zökkenőmentesnek érzed őket, mivel tökéletesen illeszkednek az eredeti játék hangvételéhez, miközben vizuálisan javítják a játékot, és új csavart adnak a kalandhoz. Ez a funkció csak egy újabb példa arra, hogy a játék arra összpontosított, hogy elegendő tartalmat adjon hozzá a rajongóknak, akik korábban már kimerítettek mindent, amit eredetileg lehetett.

 

 

Új funkciók

 

A The Witcher 3 Next Gen Upgrade rengeteg új funkciót tartalmaz, amelyek nagymértékben fokozzák az élményt.

Új kamera, térkép és fotó mód

 

A Next Gen frissítésben opcióként egy új, 3. személyű kameramód is elérhető, amely lehetővé teszi, hogy közelebb zoomoljunk Geralthoz, így a játékosok más perspektívát kapnak, és személyesebb megközelítést kapnak. Az új kameramódban az a figyelemre méltó, hogy kombinálhatjuk az eredetit az új funkcióval. Ezáltal az új, közeli kameraszög aktívvá válhat, amint belépsz egy csatába, és visszakapcsolhatod, amikor felfedezel, hogy nagyobb látóteret biztosíts magadnak, ami a játékot még inkább jól irányíthatóvá alakítja.

A CD Projekt Red meghallotta a rajongók kérését a Photo Mode-ra, ami mostantól opcióként szerepel a játékban. Ennek a módnak a használata egyszerű, ahogy azt feltételezhetjük, de lehetővé teszi, hogy a Witcher-univerzum szépségében gyönyörködhessünk azzal, hogy fényképeket készítünk, amikor csak kedvünk tartja. Akár harc közben, akár csak a gyönyörű tájat akarod lefotózni, ez a mód lehetővé teszi a játékosok számára, hogy közelebbről is megnézzék, hogy a Next Gen Update vizuálisan milyen jól sikerült.

A térképet megújították, új szűrőket adva hozzá, amelyeket a játékosok alkalmazhatnak. Ezek az új szűrők tisztábbá és könnyebben navigálhatóvá teszik a térképet a felhasználói felületen, így az utazás sokkal kevésbé lesz stresszes. A nyílt világú játékoknál a túl sok jelölés zavaró lehet, és az, hogy a fejlesztők ezt a problémát orvosolták, nyugodtabbá teszi az élményt. Amellett, hogy a térkép kezelhetőbbé vált, a gyors utazási rendszer mostantól a minimális betöltési időre koncentrál. A kettő kombinációja további felfedezésre késztet, és nagy segítség, ha nyersanyaggyűjtéshez vagy egy adott NPC megtalálásához mellékvágányra kell térni.

Könnyebben használható mágikus jelek

 

A jelek varázsolása még sosem volt ilyen egyszerű, mivel a játék mostantól lehetővé teszi, hogy menet közben válts a jelek között. Korábban mélyen bele kellett menni a jelkiválasztó kerékbe, hogy új jelet válasszunk, ami kivonta a játékosokat az élményből, és kevésbé éreztette a harcot magával ragadónak. Ez többé nem probléma, mert a frissítésben minden varázslatot könnyedén hozzárendelhetsz egy-egy gombhoz, és harc közben csak annyit kell tenned, hogy megnyomod a kívánt jelnek megfelelő gombot. Ilyen egyszerű ez. Ezáltal a harc összességében kevésbé tűnik nehézkesnek, és Geralt irányítása ennek köszönhetően gyorsabb és könnyebb.

Netflix küldetés

 

A Netflix sikersorozatának rajongói elégedettek lesznek a frissítés által nyújtott összehasonlításokkal, mivel egy új helyszínre visz az új felszerelés mellett, amelyet megszerezhetsz, ami miatt úgy érezheted magad, mintha egyenesen a sorozatból jöttél volna. Azokat a játékosokat, akik még nem ismerik a sorozatot, talán összezavarhatja néhány utalás, de maga a feladat csak egy szórakoztató küldetés, amelyben egy izgalmas történetben lehet elmerülni.

Nincs itt semmi olyan, amire ne számítanánk, hiszen a küldetés a klasszikus Witcher 3 formulát követi: bemész, megölsz egy csapat ellenséget, használod a Witcher-érzékedet, beszélsz egy NPC-vel, kapsz egy jutalmat, stb. Ettől függetlenül ez egy nagyon összetett útvonal, amit a játékosnak be kell járnia, és látszik, hogy a fejlesztő sokat tett azért, hogy a The Witcher-univerzum rajongóinak egy olyan lehetőséget biztosítson, amiben a sorozat és a videojáték közötti határvonal összemosódik, így minden sokkal kanonikusabbnak tűnik.

(Innentől kezdve a klasszikus The Witcher 3 kritikája folytatódik. A cikk végi értékelésünkről még annyit, hogy az klasszikus The Witcher 3 érdeme, és ezúttal nem számoltuk bele azokat a technikai problémákat, amelyek az új patch-nél a PC-s verzió kapcsán merültek fel. Ezért azért sem tettük meg, mert szinte biztos, hogy a CD Projekt idővel ki fogja gyomlálni ezeket a bugokat, mint ahogy azt számtalanszor megtették már és ezt most kivételesen megelőlegezzük a lengyel fejlesztőcsapatnak.)

 

Az adoptált lányom nélkül soha

 

Bár a Witcher sorozat nagyon sok eredményére lehet büszke, de a legkáprázatosabb ékessége mégiscsak a gazdagon szőtt történetei, amelyik minden részt kíséri. Természetesen ez a The Witcher 3 esetében sincs másképp.

Ezúttal a mi cinikus és évszázados korú szörnyvadászunk Cirillát (vagy inkább „Cirit”, ahogy a legtöbben ismerik) keresi, aki egyszerre volt Geralt tanítványa és fogadott lánya is. A lány fehér hajával és sebhelyes arcával egyébként hasonlít is Geraltra – szinte olyan, mint női megfelelője lenne, pedig ő nem esett át a witcherek alkímiát és mérgeket is felhasználó kiképzésén.

Igen, az alaptörténet ezúttal valóban viszonylag egyszerű, ugyanakkor irtózatos mennyiségű történeti elem, vicces, vagy érdekes karakterrel találkozhatunk, izgalmas főküldetésekben és mellékküldetésekben vehetünk részt. Geralt of Rivia többek között politikai játszmák részesei is lehetünk, mágusok bőrét kell megmentenünk a máglyától (köztük az előző részben lévő szerelmünkét, Triss Merigoldét is).

Ha már Trisst megemlítettük, nem feledkezhetünk meg a „legújabb” szerelméről, Yenefer of Venderbergről sem, aki Sapkowski eredeti regényei és a Witcher előtörténete alapján Geralt of Rivia „igazi” szerelme (erre mondaná azt Berrr barátom, hogy „élete nője”), de olyan színes, érdekes figurákkal is, mint a Bloody Baron, a Croogbag bog boszorkái, vagy Dudu, az alakváltó doppler.

„Igaz szerelem”, meg „élete nője” ide, vagy oda, Geralt mindig is nagy szoknyapecér volt és itt ismét hódolhat a gyengébb nemnek – többek között egy olyan hideg, szőke szépségnek, mint Keira Metz, aki nemcsak igazi bombázó, de ráadásul még okos is. (Vigyázni is kell ám vele…) Miközben a Witcher 2 elég kiábrándító volt a szerelmi szálak és jelenetek mennyisége tekintetében, itt végre ismét dúskálhatunk ezekben.

Persze nem csak az erotikus jelenetek elsőrangúak, hanem mindegy küldetés és mellékküldetés mellé jár egy rendkívül látványos átvezető jelenet – még akkor is, ha csak egy egyszerű paraszttal állunk le beszélgetni. Ezeknek, és a játék elsőrangú történetének is köszönhetően még sem éreztem ennyire, hogy a részese lennék egy szerepjátéknak.

Az Észak Királyságok vidékén kalandozva

 

Ez a hihetetlen gondosság, amellyel a fejlesztők a legapróbb részletekre művészi gonddal figyelnek természetesen a játék grafikájára is jellemző. Az Észak Királyságok világa elképesztően látványos a vibráló színeknek, és hihetetlenül részletes környezetnek és kidolgozott karaktereknek, PC-knek és NPC-knek köszönhetően.

Mivel a játék grafikájának teljes szépségben maximális részletességel tudtam gyönyörködni (igen, ez volt az egyik oka, hogy kivételesen nem PS4-en, hanem PC-n toltam a játékot: az Nvidia Hairworks effektet a 1.10-es patchnek köszönhetően most már úgy is be tudom kapcsolni, hogy ne bántsa nagyon a framerate-et), így bátran elmondhatom, hogy a The Witcher 3 egyértelműen az idei év legszebb játéka. Ez egyébként majdnem igaz a PlayStation 4 verzióra is, ezen a platformon csak a Batman: Arkham Knight verte meg. (Ami viszont PC-n nézett ki borzalmasan.)

A játék fantasztikusan hangulatos zenéjéről és hangvilágáról sem szabad elfelejtkeznünk. Külön elismerést érdemel a szinkronrész, és minőségi színészekkel – az angol szinkronnál a készítők még arra is ügyeltek, hogy változatos akcentusú színészeket keressenek a különféle vidékekhez, vagy fajokhoz. (Hála a jó égnek, hogy a szinkronba most magyar forgalmazó nem kontárkodott bele, mint annak idején a The Witcher magyar verziója esetében.)

Ehhez még elképesztő hangeffektusok is párosulnak: hallani a fák lombjainak suhogását, a szél süvítését, tényleg olyan érzésünk van, mintha ott lennénk egy erdő kellős közepén, de a városok főterén, vagy a kocsmákban előadő zenészek is elsőrangú hangulatot teremtenek.

Továbbá az összecsapások során hallható zenei betétek is rendkívül dinamikus, pörgősek, hála a PERCIVAL nevű együttes (egyébként rendkívül dekoratív) énekeshölgyei vokáljának, barangolásaink során pedig gyakran borongós, baljós, vagy szomorkás dallamokat hallhatunk, ahogy időnként az elhagyott falvakkal, vagy a háború borzalmaival szembesülünk.

A játék amellett ahogy audiovizuálisan elsőrangú, ugyanakkor elképesztően autentikusnak is tűnik, hatalmas középkori városokkal, rusztikus kis falvakkal. Persze ezek nem elhagyatottak: gazdag polgárok, lecsúszott, szegény koldusok, tolvajok és banditák, és más bűnözök, a bájaikat áruló kurvák járkálnak a városok utcáin, a főtereken táncosok, tűznyelők szórakoztatják őket, míg a mezőkön parasztok művelik a földeket, a kis vidéki falvakban pedig rongyos gyerekek táncolnak a pocsolyákban.

Mindeközben a háború nem kíméli az országot: mindenhol azt beszélik, hogy a katonák nőket, fiatal parasztlányokat erőszakolnak meg, mészárolnak és fosztogatnak mindenfelé. No és természetesen nem hiányozik az irgalmatlan tömérdek mennyiségű, sokféle szörnyeteg sem, a mi Witcherünknek tehát bőven akad munkája.

 

Ezüst a szörnyeknek, acél az embereknek

 

Szerencsé Geraltnak rengeteg fegyver és varázslat áll rendelkezésére, hogy a szörnyektől és az okvetetlenkedő emberi ellenségektől is egyaránt megszabaduljon.

Miközben nagyon sok játékos panaszkodott a Witcher 2 harcrendszere miatt, a Witcher 3-ban ezt szinte tökéletesen sikerült megvalósítani.

A karddal, pallossal, fejszével való vívás gyors, dinamikus, kemény és nagyon véres, ugyanakkor figyelnünk is kell a támadás, védekezés, ellentámadás, gyors és erős ütések megfelelő ritmusára. Hacsak hűbeleGeralt módjára esünk neki az ellenségnek, és nyomkodjuk a támadásgombot, akkor elég nagy eséllyel hagyjuk ott fogunkat – különösen nehezebb szinten.

Ezek a támadó és védekező mozdulatok talán komplexnek tűnnek, de harc közben az irányítás ezúttal tényleg tökéletes. Mindegyik gombnak megvan a maga funkciója: X-szel tudunk félregurulni, a körrel félreugrani, a háromszög és a négyszög pedig a nehéz és gyors támadásokért felelős.

A harc egyébként – bár annyira nem nehéz, mint a Bloodborne-ban, vagy a Dark Souls részekben, ugyanakkor egy-egy rosszul bevitt ütést, kihagyott védelmet néha keményen büntet a játék. Amikor például egy gyors vágással próbálkozol be, miközben éppen lecsap az ellenség, akkorát nyes le az életerődből, hogy csak lesel, mint Rozi a moziban. Ettől függetlenül nem rossz taktika az sem, ha gyors csapásokkal operálsz, mert az ellenség gyakra hátratántorodik tőle, csak vigyázz rá, hogy milyen ritmussal, mikor csapsz le. Ne felejtsd: nem nindzsa, hanem Witcher vagy.

Szerencsére, amellett, hogy Geralt kiváló vívóbajnok, witcher képzésének köszönhetően a mágikus képessegei és az alkímiában való jártássága is elsőrangúak. Nehéz szinten alaposan meg kell tanulni és használni ezeket a képességeket, nem lesz elég csak kaszabolni. Ilyenkor a harc előtt is elő kell készülni a nehezebb összecsapásokra, illetve közben is megfelelő mágikus képeségeket kell bevetnünk: például egy dús szőrzettel rendelkező szörny ellen nem rossz taktika, ha az Igni tűzvarázslatot használjuk.

A vívás és a várazslatok mellett az alkímia tudománya is segíti hősünket: különféle varázsitalokat, kardra kenhető olajokat, mérgeket és tinktúrákat készíthetünk el egy relatíve egyszer rendszer segítségével.

Harcon kívül bármikor elkészíthetjük ezeket és szerencsére nem hiányoznak a hozzávaló virágok, gyümölcsök a szörnyekből kiszedett belsőségek sem – csak körbe kell néznünk az erdőkön, mezőkön, házak polcain, ládákban, recepteket pedig a kereskedőktől is vásárolhatunk.

 

„Nem túl jó a beszélőkém…” (Geralt) „Nem, a frászt nem!” (Én)

 

Végül nem szabad elfelejteni az elképesztően jól megírt és remekül kidolgozott párbeszédrendszert sem. Rengeteg lehetőségünk nyílik a beszélgetés irányának megfelelő módon való alakítására és a jól kiválasztott válaszoknak tényleg amelynek komoly befolyása van az események alakulására.

Geralt nem valami fehér lovon ülő herceg: cinikus, professzionális szörnyvadász, érzelmek és morális kötődések nélkül, és ez a viselkedésére is jellemző, egyedül a párbeszédek során tudod ezt némileg befolyásolni.

Annak ellenére, hogy nagyon kevés válaszról tudjuk eldönteni, ezek a válaszok mégis alakítják hősünk jellemét: egy érzelemmentes „zsoldos” típusú karakterré, vagy egy aránylag „jó fej”, érző emberré. Geralt nem egy általunk generált hős, mint a Dragon Age játékokban, de mégis százszázalékosan azt érzed, hogy te alakítod a sorsát és jellemét.

Mestermunka

A Witcher 3: Wild Hunt nagyon magasra emelte a lécet azáltal, ahogy a eredeti Sapkowski regényekben bemutatot világot ábrázolja. Tele van igazi komoly – gyakran komor – történetekkel, sötét hangulatú mesékkel, a pogány szláv kultúrát idéző legendákkal. Igazi érzelmi reakciókat, gondolatokat vált ki.

A játék története briliáns, a harc kifinomult és jól irányítható, a legnehezebb szinten pedig igazi kihívás. Ebben a mostani játékvilágbna, amikor már annyi egy kaptafára készült, unalmas, egymásra hajazó open world játék készül, a The Witcher 3: The Wild Hunt igazi csiszolt gyémánt. Nincs mese: Geralt kalandja mestermunka.

-BadSector-

---

Kiadó: CD Projekt

Fejlesztő: CD Projekt RED

Stílus: Akció, RPG

Megjelenés: 2015.05.19 (első megjelenés) 2019.10.15 (Nintendo Switch megjelenés) 2022.12.12 (PS5 Xbox Series X/S nextgen megjelenés)