FILMKRITIKA – Egy korszak végére ért Steven Soderbergh és Channing Tatum a Magic Mike utolsó tánca című filmmel lezárja a Magic Mike-franchise-t. Az első film egy igazán nagyszerű film volt, Tatum pedig karrierje egyik legjobb alakítását nyújtotta. A folytatás, a Magic Mike XXL ugyanilyen szórakoztató volt, és meglepően szívhez szóló üzenetet tartalmazott az öregedésről és a férfiasságról. Mindkét film karakterközpontú vígjáték-dráma volt, mondanivalóval.

 

 

A Magic Mike-franchise 2012-ben mutatkozott be először a közönségnek a Steven Soderbergh által rendezett azonos című filmmel, amelyben Channing Tatum alakította a címszereplő Magic Mike-ot. Tatum, aki korábban sztriptíztáncosként táncolt, hitelességet vitt a szerepébe, és hozzájárult ahhoz, hogy a film kritikai és kereskedelmi siker legyen. A film középpontjában Mike, a tehetséges sztriptíztáncos és feltörekvő vállalkozó állt, aki a floridai sztriptízbár-szcéna hullámvölgyeit járja be, és kapcsolatokat alakít ki táncos társaival.

A folytatás, a Magic Mike XXL 2015-ben jelent meg, és továbbra is Mike és a többi tampai király életét követte nyomon, amint egy útra indulnak egy Myrtle Beach-i sztriptízkongresszusra. A filmet dicsérték a könnyedebb hangvételéért és az öregedéssel, a férfiassággal és a barátsággal kapcsolatos szívhez szóló témákért.

 

 

Harmadikra nem jött össze

 

Sajnos a Magic Mike utolsó tánca nem tud felnőni elődeihez. A cselekmény papírvékonyságú, ami egy jobb, koncentráltabb filmben nem lenne probléma. De legyünk őszinték, a Magic Mike-ot senki sem a cselekmény miatt nézi meg – hanem a nők leginkább a táncoló félmeztelen kigyúrt pasik miatt. (Bár ezt így hetero férfiként nehéz megítélni…) Az első két filmet az tette olyan vonzóvá, hogy betekintést nyújtottak a karakterekbe és abba, hogy mi motiválta őket. A Magic Mike utolsó tánca azonban nem mond semmit, és a táncjelenetek, bár produkciós tekintben és hetero férfiszemmel nézve is vizuálisan lenyűgözőek, nélkülözik azt a hitelességet, ami az első két filmet olyan emlékezetessé tette.

Soderbergh visszatér a trilógia utolsó fejezetének rendezésére, de úgy tűnik, elfelejtette, mi tette az első filmet olyan nagyszerűvé. Az eredeti szereplőgárda tagjai csak egy kis cameo-t kapnak a filmben, a hangsúlyt inkább az újabb, fiatalabb és izmosabb táncosokra helyezik. Emiatt a Magic Mike utolsó tánca inkább olyan, mintha a Magic Mike Live című műsor egész estés reklámja lenne. A londoni színpadi show – amelynek Miami és Las Vegas-i előadásai is vannak – táncosai nagy szerepet kapnak a filmben, de szinte mindannyian név és konkrét személyazonosság nélkül szerepelnek.

 

 

Az első alkalom eléggé egyedi volt

 

Az első filmben és annak folytatásában minden sztriptíztáncosnőnek volt valami egyedi tulajdonsága. Nem voltak képzett táncosok, és esetlenségük emlékezetessé és hitelessé tette a táncjeleneteket. A Magic Mike utolsó tánca ezzel szemben már-már sterilnek hat, nemcsak a táncjelenetek, hanem maga a szexualitás tekintetében is. Az első, mindössze 10 perces táncjelenet Tatum és Salma Hayek Pinault között a legmegrázóbb az egész franchise-ban. Dögösnek és szexinek kellene lennie, de a jelenet lapos és elavultnak hat és mintha a két karakter között még kémia sem lenne, ami egészen abszurdnak tűnik egy ilyen filmben.

Bár Tatum még mindig tud mozogni, a karaktere azt állítja, hogy a táncos napjai lejártak. Így a film a végéig megfelelő táncjelenetek nélkül marad. A zárószámot lenyűgözően rendezik meg, de hiányzik belőle az a szexualitás, ami az olyan jeleneteket, mint az „It’s Raining Men” szám, olyan hihetetlenül szexivé tette.

 

 

Lagymatag befejezés

 

Összefoglalva, a Magic Mike utolsó tánca csalódást keltő és erőtlen véget vet a sztriptíztáncos saga végére. Soderbergh filmje furcsán szexmentes, és nem tudja visszaadni azt a varázslatot, ami az első két filmet olyan nagyszerűvé tette. Ha jobb élményre vágysz, nézd meg a Magic Mike Live show-t, vagy maradj az első két Magic Mike-filmnél.”

-BadSector-