FILMKRITIKA – A kicsit fura, AKA című francia „polarban” (akcióthrillerben) egy különleges ügynök beépül egy bűnszervezetbe, de nem számít arra, hogy összebarátkozik a főnök fiával. A film főszereplője Alban Lenoir, aki ezt az ügynököt alakítja, aki egy bűnbanda tagjának adja ki magát. A mellékszerepekben pedig olyan ismert arcokat láthatunk, mint Éric Cantona vagy Thibault de Montalembert. De vajon ez elég ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni ezt a filmet? Vagy csak egy sablonos és klisés akcióthriller, amit jobb lett volna elkerülni?

 

A Netflix nemrég osztott meg egy új akciófilmet, amelynek címe AKA – amely valószínűleg arra utalhat, hogy a főhős titkos ügynökként más nevet használ (az AKA ugyanis az „also called” rövidítése). A film főszereplője Alban Lenoir, aki egykori kaszkadőrként kezdte a pályafutását, és most egy kemény ügynököt alakít, aki beépül egy francia bűnszervezetbe. A rendkívül kemény arcvonású Lenoir kicsit olyan, mintha Jean-Paul Belmondo és a fiatal Dominique Pinon (Elveszett gyermekek városa, Alien 4) egyfajta keveréke lenne, de színészi játéka mégis nagyjából megragad egy francia Steven Seagal szintjén. A másik nagy név Éric Cantona, a legendás focista, aki ezúttal egy gonosz bűnözőt formál meg. A film rendezője Morgan S. Dalibert, aki első nagyjátékfilmjét készítette el ezzel a művel.

A film eleinte ígéretesnek tűnt, és végül is akcióban és feszültségben nincs is hiány. A történet szerint Lenoir karaktere, Vincent, egy titkos küldetés során bekerül egy drogkartellbe, ahol megismerkedik Cantona karakterének, Jean-Pierre-nek a fiával, Julien-nel. A két férfi között meglepő módon barátság alakul ki, ami Vincent lelkiismeretét próbára teszi. Vajon képes lesz-e leleplezni a bűnözőket, vagy inkább megváltoztatja az oldalát?

 

Akció, macho barátság és tisztelet

 

A francia kémthriller legnagyobb erénye az akciójelenetekben rejlik, amelyek látványosak és aránylag izgalmasak. A kaszkadőri múltú Lenoir hitelesen hozza az ügynök szerepét, aki nem riad vissza semmilyen veszélytől. A film tele van autós üldözésekkel, lövöldözésekkel és verekedésekkel, amelyek leköthetik az akciófilmek rajongóit.

Az AKA másik érdekes vonatkozása a filmnek az érzelmi szál, amely Vincent és Julien kapcsolatán keresztül bontakozik ki. A két férfi ellentétes világokból jönnek, de mégis találnak közös pontokat egymásban. Vincent látja Julien sérülékenységét és magányát, Julien pedig csodálja Vincent bátorságát és őszinteségét. A film bemutatja, hogy hogyan alakul ki egy macho, „majdnem barátság” két olyan ember között, akiknek végsősoron mégis egymás ellen kell harcolniuk. Sajnos ebből az érdekesnek induló felállással a film később nem kezd semmit.

 

Pofonok és klisék

 

Ugyanakkor, a film legnagyobb hibája az, hogy túlságosan követi a műfaji kliséket és sablonokat. A történet tele van közhelyes fordulatokkal és kiszámítható helyzetekkel. Hiába jól kidolgozottak az akciójelenetek, ha a néző már az elején számít rá, hogy mi fog történni a végén, így mégsincs igazi meglepetés vagy feszültség. A forgatókönyvíró a karakterek kidolgozása terén sem erőltette meg túlzottan magát. Vincent a megszokott zárkózott és magányos hős, aki bár a legkegyetlenebb küldetéseket is végrehajtja, de közben jó szívű és becsületes és bár nem akar eleinte segíteni senkinek a munkáján kívül, de végül megszereti a kisfiút és kötélnek áll.

A Cantona által alakított Jean-Pierre pedig egy tipikus kegyetlen és gátlástalan gonosztevő, aki szinte állandóan ordibál az embereivel, a feleségével, a kisgyerekével és csak a főszereplőt tiszteli, pedig Cantona ennél a sablonos maffiafőnöknél sokkal többre lenne képes. Julien pedig a tipikus zűrös és lázadó kisfiú, egy tipikus ártatlan gyerek, aki szomorú és magányos, de közben okos és bátor. Mintha copy paste módszerrel egy másik filmből applikáltak volna be, sokat nem ad a filmhez.

 

Nem túl meggyőző alakítások

 

A film másik hibája a színészi játék, amely nem túl meggyőző vagy átütő. Lenoir túl merev és rideg Vincent szerepében, nem érezzük rajta az érzelmeket és a belső konfliktusokat, mintha maximum azon agyalna, hogy ex-kaszkadőr létére a következő akciójelenetet hibátlanul teljesítse. Cantona pedig annyira erőlködik a nagyon gonosz főnök figurája alakításában, hogy a nagy akarásnak csak az a vége, hogy nem válik elég hitelessé, vagy félelmetessé.

Két színész van, akik talán kiemelkednek ebből az elég középszerű mezőnyből. Az egyik Saïdou Camara, aki Alexet, az egyik bűnözőt alakítja – ő az egyetlen ebben a thrillerben, aki valódi érzéseket közvetít a néző felé. A másik pedig Thibault de Montalembert, aki Vincent főnökét játssza, és némi humorral és iróniával fűszerezi a filmet.

A többi mellékszereplő azonban csak teszi a dolgát, de se nem túl emlékezetes, vagy jelentős, a női szereplők pedig egyáltalán nem fontosak a történet szempontjából, csak díszletként vannak jelen.

 

AKA: egy felejthető akciófilm

 

Összességében az AKA egy átlagos akciófilm, amely nem nyújt semmi újat vagy különlegeset, amely, bár néhol izgalmas és hat az érzelmekre, de többnyire mégis klisés és sablonos. A cselekmény nem használja ki kellőképpen a potenciális konfliktust Vincent és Julien között, és nem ad elég mélységet vagy motivációt a karaktereknek sem. Leginkább azoknak ajánljuk, akik szeretik az akciófilmeket, de túl sokat nem várnak azért tőlük.

-BadSector-