SOROZATKRITIKA – A The Last Thing He Told Me (Az utolsó szavai) egy nyolcrészes thriller sorozat az Apple TV+ kínálatában, amely Laura Dave azonos című regényén alapul. A főszerepben Jennifer Garner alakítja Hannah Hallt, aki egy rejtélyes ügybe keveredik, amikor a férje, Owen (Nikolaj Coster-Waldau) eltűnik egy sikkasztási vizsgálat közben. Az egyetlen nyom, amit hátrahagy, egy cetli, amelyen az áll: “Védd meg őt”. A “ő” pedig Bailey (Angourie Rice), Hannah tizenhat éves mostohalánya, akivel nem túl jó a viszonya. A két nő együtt próbálja kideríteni az igazságot Owen múltjáról és jelenéről, miközben az FBI és más veszélyes erők is a nyomukban vannak.

 

 

A sorozat ígéretes alapanyagból indul ki, hiszen a regény egy izgalmas és fordulatos történetet mesél el, amelyben a családi dráma és a bűnügyi rejtély összefonódik. A sorozat készítői, Laura Dave és Josh Singer (aki Oscar-díjat nyert a Spotlight forgatókönyvéért) is rutinos írók, akik képesek lekötni a nézők figyelmét. A szereplőgárda is erősnek tűnik, hiszen Jennifer Garner már bizonyította többek között az Aliasban, hogy remekül bánik az akcióval és a drámával is, Angourie Rice pedig egy tehetséges fiatal színésznő, aki már feltűnt a Fekete tükörben és a Pókember-filmekben is. A mellékszerepekben olyan ismert arcokat láthatunk, mint Aisha Tyler (A barátok köztből), Geoff Stults (A Grace klinika) vagy Nikolaj Coster-Waldau (A Trónok harcából).

Sajnos azonban a sorozat nem tudja kihasználni ezeket az előnyöket, és egy unalmas és sablonos alkotás lesz belőle, tele van logikai bukfencekkel és klisékkel, a karakterek pedig laposak és hiteltelenek. A sorozat nem tudja megtartani a nézők érdeklődését, mert túl sokat húzza az időt felesleges mellékszállalokkal és visszaemlékezésekkel, miközben a fő rejtélyt csak lassan és vontatottan bontja ki.

 

 

Garner-ék nem tudják elkapni a fonalat

 

Az utolsó szavai legnagyobb problémája talán az, hogy nem tudja megfelelően bemutatni a két főszereplő kapcsolatát. Hannah és Bailey között ugyanis nincs semmi kémia vagy dinamika. Garner és Rice játéka sem rossz, de nem tudnak meggyőzően átadni egy mostohaszülő és mostohagyerek közti konfliktust és közeledést. A cselekmény elején még úgy tűnik, hogy Bailey utálja Hannah-t, mert úgy érzi, hogy pótolni akarja az igazi anyját, de hamarosan ez a feszültség elillan, és helyette egy barátságosabb hangnem alakul ki közöttük. Ez persze nem lenne baj, ha lenne valami oka vagy magyarázata ennek a változásnak, de sajnos nincs. A történet nem mutatja be, hogy miért kezdik el megbízni egymásban vagy miért kezdik el szeretni egymást. Csak egyszerűen úgy ez történik és kész.

A sorozat másik nagy hibája az, hogy nem tudja felkelteni a nézők kíváncsiságát Owen iránt. Owen ugyanis egy rejtélyes figura marad végig, akiről csak apránként derülnek ki dolgok. Ez önmagában nem lenne baj, ha ezek az információk érdekesek vagy meglepőek lennének, de sajnos nem azok. Owen múltja tele van sablonos fordulatokkal és klisékkel, amelyeket már százszor láttunk más filmekben vagy sorozatokban. Owen karaktere sem túl kidolgozott vagy szimpatikus. Nem tudjuk megérteni vagy elfogadni azt sem, hogy miért hazudott annyit Hannah-nak és Bailey-nek, sem azt, hogy miért szerették őt annyira. Coster-Waldau játéka sem segít ezen sokat, mert ő is csak egy unott és fásult arckifejezést mutat végig.

 

 

Remek alapötlet, kiaknázatlan potenciál

 

Az utolsó szavai harmadik nagy gyengesége pedig az, hogy nem tudja felhasználni azt a potenciált, amit az alapötlet rejteget. A sorozat ugyanis egy izgalmas témát boncolgathatna: hogyan hat egy család életére egy titkos múltú ember eltűnése? Hogyan birkóznak meg a hátrahagyottak az igazságkeresés és a gyász folyamatával? Hogyan alakul ki egy új családi dinamika egy mostohaszülő és mostohagyerek között? Hogyan befolyásolja ez mindenkinek az identitását és bizalmát? Ezek mind olyan kérdések lennének, amelyek érdekesek és fontosak lehetnének napjainkban is. De sajnos a sorozat nem foglalkozik ezekkel mélyebben vagy árnyaltabban. Inkább csak felületesen érinti őket néhány klisés jelenetben vagy párbeszéd során, amelyek nem adnak semmi újat vagy eredetit a témához.

A sorozat nem tudja megmutatni azt, hogy miért érdemes foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, vagy hogy miért érdemes szurkolni ezeknek a karaktereknek. Az utolsó szavai nem tudja megérinteni a nézők szívét vagy elméjét, ez pedig talán a legnagyobb hibája.

-BadSector-