MOZI HÍREK – Habár John Wayne és Clint Eastwood neve örökre egybeforrt a western műfajjal, kapcsolatuk mégis megromlott és feszült volt, így meghiúsult több kísérlet, hogy együttműködjenek.
John Wayne és Clint Eastwood az a két név, akiket a legkönnyebb összekapcsolnunk a westernfilm műfajával. Ám ők ketten sosem játszottak egymás mellett egy filmben. Sőt, tulajdonképpen egyfajta viszályt éltek át az 1960-as évektől kezdve. Wayne a John Ford Stagecoach (1939) című filmjében nyújtott elismert, áttörést jelentő szerepe óta a műfaj meghatározó alakja volt. Eastwood – aki közel 25 évvel fiatalabb volt Wayne-nél – csak Sergio Leone Dollár-trilógiájának (1964-1966) főszereplőjeként mutatkozott be. A látszólagos utódlás nehéz volt Wayne számára, akit a műfaj sötét átmenete is megdöbbentett. Ez pedig egybeesett Eastwood hírnevének növekedésével.
Nem lenne igazságos Eastwoodot hibáztatni a zord spagettiwestern alműfaj megjelenéséért, amely a klasszikus western végtelen romantikáját cáfolta az ábrázolt korszak számára, a fegyverforgató főszereplővé emelkedése csak Sergio Leone miatt volt lehetséges.
Ahogy Wayne és Ford örökre szinonimák, úgy Eastwood és Leone is azok. Valójában a hatvanas években olyan lendülettel lendült fel a western ingája, hogy Wayne egyenesen elítélte a fejlődést. Annak ellenére sem volt hajlandó egy későbbi filmben Eastwooddal szerepelni, hogy Eastwood szívesen dolgozott volna vele. Mivel a két alműfaj soha nem békült össze, ez elkerülhetetlenül azt jelentette, hogy Wayne és Eastwood sem.
John Wayne utálhatta Eastwood westernfelfogását?
John Wayne és John Ford rendező együttesen testesítették meg a 20. század eleji elkötelezettséget a régi nyugat ábrázolása iránt. Ez a kép bájos, sztárallűrökkel teli, és valószínűleg kissé elrugaszkodott. Bár a műfaj aranykorának megvannak a maga érdemei, a legnépszerűbb elemek makacsul pontatlanok és túlságosan is idilliek voltak. Amikor Clint Eastwood – és a spagetti alműfaj, amelyhez leginkább őt kötik – megjelent, az egyértelmű erkölcs, az amerikai kivételesség és a „manifest destiny” eszményei szétszakadtak. Az örökké hazafias és konzervatív Wayne ellenezte az ilyen progresszivitást. Különösen irritálta Eastwood felemelkedő csillaga, amely a 60-as években egy időre vitathatatlanul felülmúlta az övét.
Clint Eastwood és John Wayne két különböző generációt képviseltek
Az 1960-as évek végére a western tájképe drasztikusan megváltozott. Nemcsak a revizionista alműfaj (amelynek tartóssága egészen a 21. századig elkísérte, amire a legjobb példa a 2016-os Godless című minisorozat) hódította meg a közönség szívét, hanem különösen a spagettiwesternek írták át teljesen a műfaj törvényeit. Az Egy maréknyi dollárért (Fistful of Dollars, 1964) – Kurosawa A testőr (Yojimbo, 1961) című filmjének remake-je a cowboyfilmek új korszakának hajnalát jelezte. Eastwood, Charles Bronson és Franco Nero nevei fémjelezték az új időket.
Ez a generáció a vadnyugati filmek szemléletesebb, véresebb és kíméletlenebb ábrázolását részesítette előnyben, ellentmondva Wayne nagyszerű alkotásainak, aki a western-romantikusok régi generációjából származott.
John Wayne visszautasította, hogy egy Eastwood-filmben szerepeljen.
Larry Cohen, a B-filmek rendezője úgy képzelte, hogy Wayne és Eastwood együtt dolgozhatna az általa írt westernben. Ez lett volna a The Hostiles, amely az 1970-es évek elején kezdett összeállni. A forgatókönyvről nem sokat tudni – azon kívül, hogy egy fiatal szerencsejátékos és egy idősebb férfi állt a középpontban. Ám Wayne úgy látta, hogy a film a műfajt sújtó spagettiwestern trend folytatása lesz. Különösen Eastwood rendezői debütálása, a Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter, 1973) nem nyűgözte le. Szerinte ez cinikus, kimódolt illusztrációja volt a régi nyugatnak. A vita azért maradt megoldatlan, mert Wayne korszakról alkotott – nemes és misztikus – nézete nem volt összeegyeztethető az Eastwood által úttörőnek tekintett új értelmezésekkel.
Forrás: Collider
