RETRO – A D&D, vagyis a Dungeons & Dragons neve nem csupán egy játék; egy univerzumot, egy kultúrát képvisel. A világ legrégebbi és legnépszerűbb asztali szerepjátéka a pixel világban is legendás nyomot hagyott. Szemüveges, geek tinédzserek és idősebb hardcore játékosok egyaránt a monitor előtt izgultak, amikor az SSI (Strategic Simulations, Inc.) stúdió a ’80-as és ’90-es években a digitális korszak D&D varázslatát keltette életre. Készen állsz egy nosztalgikus időutazásra?

 

 

Amikor a papír és ceruza szerepjáték, a Dungeons & Dragons az 1980-as évek végén megtalálta a helyét a digitális világban, a korszak játékosai új, forradalmi élménnyel gazdagodtak. A digitális szerepjáték műfaj hőskorában számos neves játékot kaptunk, melyek nem csak a D&D szabályait adaptálták a számítógépes környezetbe, hanem új szintre is emelték azt. Ebben az időszakban az SSI játszott pionír szerepet a terepen, melynek kalandjai a PC monitoroktól a Commodore kijelzőkig vezettek, kínálva mindazt, amit a fantasy világ képvisel.

 

SSI: Az első nagy lépések

 

Az SSI alapítása és az első Dungeons & Dragons játékok Az SSI-t 1979-ben alapította Joel Billings, aki nagy rajongója volt a háborús stratégiai játékoknak és a D&D-nek. Az SSI eleinte főleg háborús játékokat készített, de 1987-ben megszerezte a D&D licencét a TSR-től, amely akkor birtokolta a játék jogait. Ezzel az SSI elkezdte kiadni az úgynevezett “Gold Box” sorozatot, amelynek nevét az aranyszínű dobozokról kapta, amelyekben a játékokat árulták.

A Gold Box sorozat első darabja a Pool of Radiance volt, amely 1988-ban jelent meg PC-re, Commodore 64-re, Amigára és más platformokra is. A Pool of Radiance egy izgalmas kalandot kínált a Forgotten Realms világában, amelyben egy négyfős csapatot irányíthattunk. A játék használta az első kiadású Dungeons & Dragons szabályokat, amelyeket az SSI saját motorjával adaptált. A játékmenet két részből állt: egy izometrikus nézetű városi térképről, ahol beszélhettünk az NPC-kkel, vásárolhattunk és felfedezhettünk, valamint egy külső nézetű harci térképről, ahol taktikus csatákat vívhattunk az ellenségekkel.

A Pool of Radiance nagy sikert aratott, és több folytatást is kapott: Curse of the Azure Bonds (1989), Secret of the Silver Blades (1990) és Pools of Darkness (1991). Ezeket a játékokat gyakran nevezik “Pool of Radiance kvartettnek”, mivel ugyanazt a csapatot vihetjük át mindegyikbe. A kvartett mellett más Gold Box játékok is megjelentek, például a Dragonlance világában játszódó Champions of Krynn (1990), Death Knights of Krynn (1991) és The Dark Queen of Krynn (1992), valamint a Buck Rogers világában játszódó Countdown to Doomsday (1990) és Matrix Cubed (1992).

A Gold Box játékok közös jellemzői voltak a részletes karakteralkotás, a változatos küldetések, a kihívást jelentő harcok és a gazdag történetmesélés. A játékok grafikája és hangja viszont nem volt túl fejlett, és kevés változást mutatott az évek során. A Gold Box motorja is elavultnak bizonyult az újabb technológiákhoz képest, ezért az SSI úgy döntött, hogy lecseréli egy új motorra.

 

Konzolos élmények: Commodore 64 és Commodore Amiga

 

Az SSI nem elégedett meg a PC-s dominanciával; hamarosan a Commodore 64 és az Amiga platformok felé is terjeszkedtek. Ezen platformokra adaptált játékok népszerűsége még inkább megszilárdította az SSI hírnevét. Az egyszerűsített irányítás és a grafika ellenére a konzolos verziók is magas színvonalú élményt nyújtottak.

Az SSI új motorja az Eye of the Beholder című játékban debütált, amely 1991-ben jelent meg PC-re és Amigára és amelyet a Westwood Studios fejlesztett. Az Eye of the Beholder egy másik Forgotten Realms játék volt, amelyben egy négyfős csapatot irányíthattunk egy hatalmas labirintusban. A játék használta a második kiadású D&D szabályokat, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a felderítésre és a rejtvényekre, mint a Gold Box játékok. A játék grafikája és hangja is sokkal jobb volt, mint az elődöké, és a játékmenet is gyorsabb és gördülékenyebb lett.

Az Eye of the Beholder két folytatást is kapott: Eye of the Beholder II: The Legend of Darkmoon (1991) és Eye of the Beholder III: Assault on Myth Drannor (1993). Ezek a játékok továbbfejlesztették az első rész erényeit, és új helyszíneket, ellenségeket és kihívásokat kínáltak. Az Eye of the Beholder sorozat nagyon népszerű lett a D&D rajongók körében, és sokan az egyik legjobb szerepjátéknak tartják.

 

A „Sötét Nap” mindent elpusztít…

 

Az SSI másik új motorja a Dark Sun című játékban mutatkozott be, amely 1993-ban jelent meg PC-re. A Dark Sun egy posztapokaliptikus fantasy világban játszódott, ahol a nap kiszárította a földet, és a túlélők harcolnak az erőforrásokért. A játék használta a második kiadású D&D szabályokat, de sok újítást is bevezetett, például a pszi képességeket, a gladiátorokat és a félig állati lényeket. A játék grafikája és hangja is nagyon szép volt, és a játékmenet is sokkal interaktívabb és változatosabb lett, mint a Gold Box játékoké.

A Dark Sun egy folytatást is kapott: Dark Sun: Wake of the Ravager (1994). Ez a játék folytatta az első rész történetét, és új helyszíneket, küldetéseket és karaktereket hozott. A Dark Sun sorozat is nagy sikert aratott, és sokan az egyik legjobb D&D videojátéknak tartják. Egyedül a hihetetlen mennyiségű bug keserítette meg a gamerek életét, a Wake of the Ravager annyira bugos volt, hogy állítólag be sem lehetett fejezni.

Az SSI bukása és öröksége Az SSI utolsó D&D játéka a Menzoberranzan volt, amely 1994-ben jelent meg PC-re. Ez a játék az Eye of the Beholder motorját használta, de egy másik Forgotten Realms helyszínen játszódott: a sötételfek városában. A játék nem volt rossz, de nem is hozott semmi újat az asztalra, és elmaradt az előző játékok sikerétől.

 

Isten veled D&D licenc!

 

Az SSI ekkor már nehéz helyzetbe került, mivel elvesztette a D&D licencét, és nem tudta felvenni a versenyt az újabb szerepjáték-fejlesztőkkel, mint például a BioWare vagy a Blizzard. Az SSI ezért elkezdett más műfajokban is próbálkozni, például stratégiai vagy akció-játékokban, de ezek sem hozták meg a várt eredményt. Végül az SSI-t 1994-ben felvásárolta a Mindscape, egy másik videojáték-kiadó cég, amely maga is több változáson ment keresztül. A Mindscape 1996-ban került az The Learning Company birtokába, majd 1998-ban az Ubisoftéba. Az SSI márka ezzel megszűnt létezni, és az utolsó játék, amely az SSI logóját viselte, a Panzer General 3D Assault volt, amely 1999-ben jelent meg¹.

Az SSI D&D játékairól azonban nem feledkeztek el. Sokan még ma is játszanak velük, vagy emlékeznek rájuk nosztalgiával. Az SSI játékai meghatározták a számítógépes szerepjátékok aranykorát, és befolyásolták a későbbi D&D játékokat is, mint például a Baldur’s Gate, a Neverwinter Nights vagy a Planescape: Torment. Az SSI játékai igazi klasszikusok, amelyek megmutatták, hogy a D&D világa és szabályrendszere milyen gazdag és izgalmas élményeket nyújthat a videojátékosoknak. Bár az amerikai cég nem maradt az élen az évek során, a játékosok szívében örökké élnek a cég által teremtett kalandok.

-BadSector-