Az ördögűző: A hívő – Az ördög a részletekben?

ELŐZETES – Pontosan 50 éve, hogy a filmtörténet egyik legrémisztőbb horrorfilmje megérkezett a mozivásznakra, világszerte sokkolva a közönséget. Most új fejezet indul. A Blumhouse és a Halloween-sorozatot feltámasztó David Gordon Green rendező elkészítette Az ördögűző: A hívőt.

 

 

Mióta 12 évvel ezelőtt egy haiti földrengésben meghalt a terhes felesége, Victor Fielding (a Tony-díjas és Oscar-jelölt Leslie Odom, Jr.; Egy éj Miamiban, Hamilton) egyedül neveli a lányát, Angelát (Lidya Jewett, Cseles csajok).

Amikor Angela és barátnője, Katherine eltűnnek az erdőben és csak három nap múlva kerülnek elő úgy, hogy nem emlékeznek, mi történt velük, ez olyan események láncolatát indítja be, amelyek arra kényszerítik Victort, hogy szembesüljön a gonosszal. Rémületében és kétségbeesésében megkeresi az egyetlen embert, aki tanúja volt ilyesminek korábban: Chris MacNeilt.

Az 1973-as film óta az Oscar-díjas Ellen Burstyn először tér vissza Chris MacNeil szerepében. Ő az a színésznő, akinek életét örökre megváltoztatta az, ami a lányával, Regannel történt öt évtizeddel korábban. És most ő próbál meg segíteni a szülőknek, amikor fél évszázad múltán a gonosz újra felüti fejét…

 

 

A film gazdag előélete

 

Miután William Peter Blatty Az ördögűző című regénye 1971-ben megérkezett a könyvesboltokba, az olvasóközönség szinte önkívületben vetette rá magát a megrázó történetre, amely megrendült hitről, családi traumáról és démoni megszállottságról szólt. William Friedkin az író forgatókönyve alaján készült filmje 1973 decemberében került a mozikba, és a nézőket korábban elképzelhetetlen félelem sokkolta. Az ördögűző bevételi rekordokat döntött, fülbemászóan egyszerű zenéje sokáig kísértett a nézők rémálmaiban. A film, amelynek főszereplői Ellen Burstyn, Max von Sydow és a pályakezdő Linda Blair voltak, mérföldkőnek bizonyult a horror történetében, örökre megváltoztatva a műfajt és a mozilátogatási szokásokat.

Most, csaknem fél évszázaddal később Az ördögűző: A hívő új korszak hajnalát hirdeti, amikor a közönség a gonosz soha nem látott mélységeivel szembesül. „Az eredeti Az ördögűző új korszakhatárt jelölt, mi pedig ezzel a folytatással tisztelgünk előtte – mondja Jason Blum producer. – Eltelt ötven év, azóta horrorfilmek ezrei készültek, s mi úgy éreztük, az alapokból kell merítenünk, hogy felkavaró és eredeti történettel állhassunk elő. Megpróbáltuk érzékeltetni azt a borzalmat, amit a szülő érez, amikor az kerül veszélybe, aki számára a világon a legfontosabb: a gyermeke. Azt is megpróbáltuk elemezni, hogyan fejlődhet valakinek a hite, amikor kalauz válik belőle, utat mutatva az összezavarodott világban.”

A Morgan Creek producercég vezetői, James G. Robinson és David Robinson vagy 25 éve vették meg Az ördögűző jogait Blattytől, és azóta vártak a tökéletes időpontra és a tökéletes csapatra, hogy újabb filmet hozzanak létre. Miután látták, Blum és David Gordon Green forgatókönyvíró-rendező mekkora sikert értek el a Halloween-filmekkel, megkeresték Blumot, hogy nyisson új fejezetet Az ördögűző történetében.

Green először Scott Teemsszel and Danny McBride-dal kidolgozta a történetet, majd Peter Sattlerrel megírták a forgatókönyvet. A történet középpontjában Victor Fielding fotós áll, aki a haiti földrengésben elvesztett feleségét gyászolja. Lányával, Angelával próbálnak továbblépni, ám ekkor démoni lény férkőzik be a családba, megszállva a kislányt és annak legjobb barátnőjét.

A szörnyű fordulat arra kényszeríti a magányosan élő Victort, hogy másoktól kérjen segítséget, így jut el Chris MacNeilhez, aki arról híres, hogy már végigcsinált egy ördögűzést.

„A film egyik központi témája: hogyan tudom legyőzni a nehézségeket a közösség erejével? – mondja Green. – A démoni megszállottság problémája révén lehetőségünk van arra, hogy sokkal megfoghatóbb lelki gyötrelmeket vizsgáljunk: azokat a belső vívódásokat, amelyek mindannyiunkat nyomasztanak. Ez a horror egyik alműfaja, ami engem módfelett érdekel, mert olyan kérdéseket vet fel, mint például ’Ki vagyok én?’, ’Ki lakozik bennem?’, ’Hordozok-e magamban olyasmit, amit közösségem kifogásolhatónak talál?’, ’És ha igen, meg tud-e szabadítani ettől a közösség a szeretetével, a gondoskodásával?’ Ezeket a kérdéseket roppant izgalmasnak találom.”

Akárcsak a Halloween-franchise esetében, Az ördögűző: A hívő csak az 1973-as eredeti filmet tekinti kánonnak, hiába születtek folytatások az eltelt évtizedek során. „Ahogyan a 2018-as Halloween esetében is megfigyelhető volt, komoly esély van arra, hogy az új nemzedék nem ismeri az eredeti Az ördögűzőt – magyarázza Blum. – Az ördögűző: A hívő modern történet, amely korunk látleletével szolgál: a kamaszlányát egyedül nevelő apa a közösségéhez fordul segítségért a bajban, amit soha nem gondolt volna. A történet összegyűjti az eredeti mű azon hőseit és elemeit, akiket és amelyeket a horrorrajongók annyira kedvelnek.”

Green a filmben azt a témát is boncolgathatta, amely régóta foglalkoztatja. „Gyerekkorom óta érdekelnek a különféle vallások. Ha valamilyen vallási témájú filmet látok, gyakran utánaolvasok.”

Bár az 1973-as film a megszállottság katolikus értelmezésén alapult, Az ördögűző: A hívő többféle hit szemszögéből vizsgálja ezt a kérdést. „Az új történet lehetőséget adott számunkra, hogy különböző megközelítésekből tekintsünk a megszállottságra, és az egyes karakterek vallásának szemszögéből interpretáljuk – szögezi le Green. – Látványos dologokat mutatunk be, de mindig az érzelmi gyökereket keressük, és azt kutatjuk, hogy ezeket a rendkívüli eseményeket mivel lehet magyarázni és hogyan lehet megérteni.”

A film lebilincselő, drámai, sötét és rémisztő, összegez Blum. Green számára igazi érzelmi hullámvasút volt az elkészítése. „Meg kellett találnunk az örömteli dolgokat a sötétségben, a közösséget a magányban, és megmutatni az emberi tényezőt, amikor elszabadul az embertelenség – remélem, a közönség mindezt méltányolni fogja.”

 

 

Spiritualitás és demonológia

 

„Az ördögűzés rítusa az emberiség egyik legősibb szertartása. Minden kultúrában már az írásbeliség hajnalán születtek olyan feljegyzések, amelyek negatív energiákat elűző, a gyógyulás felé utat mutató szertartásokról szóltak. Ősi muzulmán, zsidó és perzsa szövegek bizonyítják ezt, és a Holt-tengeri tekercseken is több ördögűző varázsigét maradt fenn.”

Chris MacNeil (Az ördögűző: A hívő)

 

Az 1973-as film főleg katolikus megközelítésben taglalta az ördögűzés témáját, a mostani történetben azonban több hit is képviselteti magát. „Azon igyekeztem, hogy filmünkben párbeszéd bontakozzon ki az ismeretlenről – szögezi le Green. – A film többek között azt mutatja be, mennyire tanácstalan lehet egy szülő, ha a gyermekén meghatározhatatlan betegség lesz úrrá. Hogyan értelmezhetünk egy ilyen válságot a saját hitrendszerünk szerint, legyen szó baptistákról vagy ateistákról? Mi a helyzet, ha egy család hisz az orvostudományban, illetve ha gyanakvással közelít hozzá? Filmünk ezekkel a kérdésekkel csatlakozik a tudomány és spiritualitás viszonyáról folytatott vitához.”

Green már a film fejlesztésének kezdeti szakaszában arra törekedett, hogy minél több hitbéli és hittel nem kapcsolatos szálat beleszőjön a történetbe. „Gyerekkoromban templomba jártunk vasárnaponként, de az a fajta bosszantó kölök voltam, aki folyton kérdezett a hittel kapcsolatban, mert kíváncsi volt, mi van az egész építmény mögött – folytatja a rendező. – Kiskoromban különféle kulturális hatások értek, egymástól eltérő vallási megközelítésekkel találkoztam, olyan emberek lettek a közeli barátaim, akik egészen másban hittek, mint amit nekem tanítottak. Így aztán őszinte kíváncsisággal láttam neki a kutatásnak, mert komolyan érdekelt, milyen vallási szempontok alapján lehet megközelíteni a megszállottságot, és milyen szertartások alakultak ki ezzel kapcsolatban. Beszéltem tudósokkal és vallási vezetőkkel, akik témába vágó könyveket ajánlottak.”

A kutatási eredmények jó része bekerült a filmbe, és spirituális szakértők is segítették az alkotók munkáját. Négy vallási vezető fog össze Angela és Katherine megmentése érdekében: egy katolikus pap, Maddox atya (E.J. Bonilla), Victor barátja, Stuart, a pünkösdista prédikátor (Danny McCarthy), Beehibe doktornő, a hudu sámán (Okwui Okpokwasili) és egy baptista prédikátor, Don Revans atya (Raphael Sbarge). (A hudu afrikai eredetű természetvallás – nem tévesztendő össze a vele rokon vuduval –, az USA egyes déli államaiban ma is él a hagyománya. A hudu sámánok az ősi hiedelem szerint szoros kapcsolatot ápolnak a természetfelettivel – lényegében természetgyógyászok, akik gyógynövényekkel és ráolvasással dolgoznak. A hudu sámánhit központi motívuma az Angyalszív című sátános horrornak és a Constantine – A démonvadász című képregény-feldolgozásnak. – a ford.)

Carla Duren volt a produkció spirituális koordinátora, ő vigyázott a színészek és a stábtagok lelki és érzelmi egyensúlyára. Hangsúlyozza, hogy a filmben látható és hallható démonűző szertartások és ráolvasások többsége eredeti, például Beehibe doktornő ténykedése az afrikai hagyományban gyökerezik.

A katolikus egyház kebelében még mindig titokzatosság lengi körül az ördögűzést. Például az atlantai érsekséghez tartozó Joseph Morris atya szerint az atlantai egyházmegyében senki nem tudja, ki a hivatalos ördögűző. Az ördögűző és a gondjaira bízott hívek biztonsága érdekében ugyanis alapkövetelmény, hogy a személyazonosságukat ne fedjék fel.

Dr. David Bell professzor valláspszichológiát kutat a Georgiai Egyetemen, szakértő volt a film készítése során. Úgy véli, Amerikában a lakosság tehetősebb része kevébé hisz a démonok és angyalok létezésében, mint a szegényebbek. A fekete gyülekezetek történelmileg jobban kötődnek a természetfelettihez, ahogyan a vidéki régiókban működő pünkösdista hitközségek is.

A filmbeli kislányokat megszálló ártó lény a mezopotámiai hitvilágból származó Lamastu nevű vérszívó női démon, aki betegségeket terjeszt és elragadja a csecsemőket. Időszámításunk előtt mintegy ezer évvel Lamastut oroszlánfejű, női testű, madárlábú démonként ábrázolták. (A regényben és az 1973-as filmben egy másik démon, Pazuzu szerepelt.) A filmbeli Lamastu megteremtése fél évbe telt, a gondosan tervezett jelmezt és a ijesztő maszkot Lize Johnston alakjára szabták, akinek nagy gyakorlata van különféle rémek életre keltésében (Guillermo del Toro: Rémségek tára).

Még a forgatás kezdete előtt Olivia O’Neillt templomba vitte az édesanyja, hogy áldást kérjen rá (biztos, ami biztos alapon). Belefutottak Martin Sheenbe, aki a kislánynak ajándékozta rózsafüzérét, hogy védve legyen a forgatás alatt.

Forrás: UIP

Spread the love
Avatar photo
This user hasn not filled out his biographical info.

theGeek TV