FILMINTERJÚ – Nemrég láttuk a Mesterjátszma című magyar filmet és ennek kapcsán leültünk beszélgetni Tóth Barnabással, a film rendezőjével.

 

 

Herpai Gergely: Ami először a film kapcsán eszembe jutott, hogy sokféle műfajba is besorolható, illetve kölcsönöz belőlük elemeket. Mint például a thriller, vagy a narratív tekintetében a mystery, vagy a meghökkentő fordulatokat felhasználó, klasszikus horrorfilmek. Te leginkább melyik műfajhoz érzed közelállónak a filmedet?

 

Tóth Barnabás: Talán leginkább a pszichothrillerhez, de tényleg vannak olyan elemei, amelyek más zsánerekre emlékeztetnek, hiszen van benne egy elég erős romantikus szál is, amely egyre erősödik a vége felé. Maga a film egyébként kilencvenperces és hetvenöt percig a néző egy pszichothrillert fog nézni és annak a szabályai szerint működik a film. Mind a zenei aláfestése, mind a képi világa, mind a színészi játék, mind a vágás egy thriller idéznek. Illetve azért tekinthető pszichónak, mert Zweig sakknovellája egy meghasadt elmében „játszódik”, akit a sakk megbolondít egy börtöncellában és ez egyben egy képi tobzódást is eredményez, amellyel mi ugyan visszafogottan, de éltünk.

 

 

HG: A film mozikba kerülése elég közel volt október 23-hoz. Próbáltátok közelebb rakni ehhez a dátumhoz?

 

TB: Szempont volt, igen, de inkább november 4-hez akartunk közelebb járni (az interjú november 7-én készült – a szerk.), ami most már ugye a nemzeti megemlékezés napja, amikor leverték a forradalmat és nagyjából azon a napon kezdődik a film. Ez egy bukott forradalomból indul, (tehát „hősies” szál már nincs a filmben, legalábbis forradalmi értelemben), a fiatal pár épphogy el tudja hagyni Budapestet vonattal. A november 9-es bemutató inkább a november 4-hez áll közel.

 

HG: Szerinted Magyarországon mennyire lehet jövője a pszichothrillernek? Múltja ugye nem nagyon volt, mert bár készült pont Hajduk Károllyal A martfűi rém, de azért ez a műfaj mégis elég mostoha nálunk…

 

TB: Nehéz megmondani… Most ugyan van egy olyan igény, hogy műfaji filmeket csináljunk, inkább, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, de azért erre nehéz válaszolni. Ami engem illet, én most biztos nem ilyen filmet akarok forgatni, hacsak nem valami olyan, amire nem lehet nemet mondani, ugye „Soha ne mondd, hogy soha”. Mindent lehet jól, vagy rosszul csinálni. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a magyar néző szavaz-e bizalmat egy pszichothrillerként csomagolt filmnek. Ez akár el is tántoríthat, vagy buzdíthat is másokat, hogy vágjanak bele. A Kontroll volt ilyen, ami ugyan egy könnyedebb, viccesebb, „poposabb” film (jó értelemben) – igazi referencia, mérföldkő és egyik kedvenc magyar filmem – ami egy hasadt elméről szólt és volt benne egy „twist” a végén és az a film nagy siker is volt.

 

 

HG: Nekem a trailerből egyébként annyira nem jött le, hogy ez pszichothriller lesz, mennyire akarjátok ezt tudatosítani a leendő nézőben, például a marketing terén?

 

TB: Mi a marketing tekintetében két dologhoz ragaszkodtunk, egyrészt, hogy a főszereplőket kiemeljük, hiszen népszerű, elismert és kedvelt színészekről beszélünk. A másik pedig, hogy – mivel a magyar néző nem feltétlenül bízik a magyar filmekben, ez közismert tény, egyébként én is így vagyok vele – szerettük volna magunkat megkülönböztetni, azáltal, hogy egy zsáner mögé bújunk, még akkor is, ha néha „kikandikálunk” a zsáner mögül. Amellett pedig az is nagyon fontos, hogy ha meg is felel a film a pszichothriller szabályainak, ez egy magyar film, amelyik „kikacsint” is, kicsit benne van 56, kicsit benne van az egész jó és rossz harca, metafizikai és filozófiai sík is van benne, tehát sokkal többet kap a néző – ha akarja. Ha pedig nem, akkor csak végigizgulja.

 

HG: Váradi Gergely, A besúgó című ikonikussá volt sorozat főszereplője tudatos választás volt ehhez az 56-os filmhez?

 

TB: Annyira nem, hogy amikor eldöntöttem, hogy Geri lesz az, akkor még A besúgónak híre hamva sem volt. Illetve érdekesség, hogy amikor nyáron forgatni akartam vele, akkor ő maga is mondta, hogy forgatnia kell és amikor felhívtam a producereket, akkor ők is megerősítették, hogy 18 hetet kell leforgatnia és ez volt A besúgó. Én inkább a Gerilla miatt kértem fel: ez Kárpáti György Mór filmje, amelyben ő a főszereplő. Ez egy ’48-as forradalmi film és nagyon jó a film is és ő is nagyon jó benne. Geri egy férfi igazi filmszínész alkat (ezt A besúgó készítői is felismerték): az arca, a hangja, a játéka, a szeme, ő tényleg el tud vinni egy filmet és nekem egy ilyen arc, egy ilyen színész kellett.

 

 

HG: Visszatérve kicsit a thriller műfajához: láthatunk a filmben egy elég kemény akciójelenetet és Péterfy Bori említette, hogy nem használtatok kaszkadőrt – hogy sikerült egy ennyire durva akciójelenetet kaszkadőr nélkül leforgatni?

 

TB: A próbák során használtunk kaszkadőrt. Kovalik József (Joe) a csapatával napokig készítette fel mind Gergőt, mind Borit. Nem csak a pontos koreográfia volt (amit Joe dolgozott ki) hanem a küzdelem során a testi épségük védelme (hát, mell, térd stb.) szempontjából is fontos volt a munkájuk. A filmvásznon viszont minden pillanatban csak őket ketten láthatjuk. Nagyon jó volt ezt a részt rendezni és ők is nagyon élvezték. Mind Bori, mind Geri atletikus alkatok. Egy álló napig forgattuk ezt a vonatvécében lezajló verekedős jelenetet, ahol egymást és a berendezést verik szét, és a végén, amikor már mindenki hulla fáradt volt a stáb részéről és mondták, hogy „Ennyi, mindenki mehet haza”, akkor Boriék csak csalódott hangon kérdezték: „Ennyi??? Hát de most jöttünk bele!” Szóval nagyon élvezték, nagyon szerették csinálni.

 

HG: Akár ez az akciójelenet megelőlegezheti, hogy velük, vagy akár másokkal elkészíts egy magyar Bourne-rejtélyhez hasonló akciófilmet?

 

TB: Nagyon szívesen, ha a történet bevonz! Bár az is igaz, hogy önmagában maga az akció engem annyira nem érdekel. Elég macera csinálni és borzasztó unalmas is – rendezői szempontból.

 

 

HG: Pedig a végeredményt látva nem is gondolná az ember…

 

TB: Ott vagy kilométerekre, nem te dirigálsz, hanem a kaszkadőr, nézed a monitort – vagy jó, vagy nem, de hát úgyis meg kell vágni – szóval ez a rész azért technikailag nem vonz. De vágni és nézni viszont sokkal jobb. És büszke az ember, hogy ezt mi csináltuk. De mégis akkor csinálnám szívesen, ha a történetet szolgálja és érzelmileg bevonz. Én nagyon szeretem az olyan akciófilmeket, mint például az Elrabolva, amiben ugye benne van, hogy a lányát elrabolták és ott van végig a motiváció az egykori ügynöknek. Ez egy teljesen egyszerű, primitív alapszituáció, de ha jól meg van írva, akkor miért ne, szívesen belevágok.

 

HG: A film nagy része vonaton játszódik. Mennyire volt kihívás a forgatás itt és megnéztél-e más vonatos filmeket hozzá?

 

TB: Sok filmet megnéztem a Mesterjátszmához, nem csak vonatosat, de sakkosat, ötvenhatosat, meg meghökkentő, „plot twistest” is.  A vonatos filmek közül a Kenneth Brannagh-féle Gyilkosság az Orient expresszt, egy fekete-fehér lengyel filmet, a Night Traint, Lars Vont Trier Európáját, meg a koreai Zombi expresszt. De csináltam én már egy filmet, aminek Vonaton volt a címe, és egy másikban meg címszereplő voltam, a Fiú a vonaton-ban. Szóval ez valahol jön velem. Ami pedig a kihívást illeti: elsőre annak tűnik, de a végén előny, segítség. Pont amiatt, hogy nem egy városban, vagy egy épületrendszerben forgatsz, hanem egy kocsiban. Koncentráltabb, fókuszáltabb, limitáltabb, de abból kell kihozni a maximumot. Tudtuk, hogy fel kell építenünk és műterembe kell mennünk, mert őrjítő lett volna, ha ide-oda tologatnak minket korabeli kocsikban. Lemásoltuk ezeket a kocsikat, felépítettük, mindent elhoztunk egy korabeli kocsiból és újra felépítettük, aztán visszaadtuk a MÁV-nak. Úgy építettük meg, hogy minden fal levehető legyen és ennek köszönhetően úgy tudtuk a kamerát mozgatni, hogy a néző ezt nem is veszi észre, de mégis dinamikusak maradnak a jelenetek. Egy ilyen típusú forgatás jót tesz egy színészi gárdának, kicsit olyan színházias. Én szeretem az ilyen zárt helyszíneket, a Susotázs (Tóth Barnabás rövidfilmje, jelenleg az HBO Maxon látható – a szerk.) is egy tolmácsfülkében játszódik, az Újratervezés egy kocsiban. Szeretek így forgatni, a kamera az arcokra, az érzelmekre fókuszál.

Az interjút készítette: Herpai Gergely (BadSector)