FILMINTERJÚ – A Mesterjátszma című film kapcsán ültünk le beszélgetni Péterfy Borival, színésznővel és énekesnővel, a film egyik főszereplőjével, aki egy furcsa „femme fatale”-szerű karaktert alakított a filmben, akinek valódi motivációi és karakterének sokrétűsége csak a film későbbi részében derülnek ki.

 

 

theGeek: Rólad tudni, hogy nem csak színésznő, hanem énekesnő is vagy. Mi különbség az énekes és színésznő munkája között – például kihívásban, vagy felkeszülésben? Mennyire más egy koncertfellépés, vagy a színészi munka?

 

P.B.: Mondjuk én alapvetően színésznő vagyok, nekem ez az eredeti szakmám. Én jóval előbb voltam színésznő és egy jelentős színészi pálya volt már mögöttem – főleg a Pintér Béla-féle Krétakör társulattal – mire nekem beindult volna ennyire komolyan a zenekarom. Gyakorlatilag két szakmában mozgok teljesen párhuzamosan és egyenrangúan. Tehát nem arról van szó, hogy néha elvállalok színészi feladatot az énekesnői karrier mellett. Ami pedig a különbséget illeti: teljesen más egy szerep megformálása, mint a „rock’n’roll flow” élmény a koncerteken. Nálam ez a két munka részben szét is válik, de igazából az a specialitásom, mint előadó és frontember, hogy azért érezhető minden pillanatban a színészi hozzáállásom a színpadi létezéshez.

 

tG: Anélkül, hogy spoilereznénk a történetből, annyit elárulhatunk, hogy kétféle módon is kell játszanod ugyanazt a karaktert. Ez milyen típusú színészi felkészülést igényelt és mennyiben más a többi szerepedhez képest?

 

 

P.B.: Igazából figyeltünk erre Barnával, hogy nagyon változó lesz a nézőknél, hogy mikor jönnek rá a karakterem „különleges mivoltára”. Igyekeztünk úgy megformálni a karaktert és a jeleneteket, hogy ez minél később derüljön ki. Kicsit próbáltunk hangban is szétválasztani a jeleneteket, meg a másféle attitűd tekintetében, ahogy ez a karakter a különféle jelenetekben, különbözőképpen viselkedik.

 

tG: A filmben láthatunk egy elég komoly akciójelenetet veled és egy másik karakterrel. Részt vettél már más filmben ilyen jelenetben?

 

P.B.: Volt egy rövidfilmem, jó pár évvel ezelőtt, ahol volt egy ilyen verekedős akciójelenet. Ott volt külön akciórendező is, szóval ott egy kicsit beleláttam ebbe, hogy ez hogyan működik. Például kötelek voltak rajtam, amelyek elrántottak, amikor nyúltam a pisztolyért. De ott volt bizonyos részeknél dublőröm. Elvileg itt is bekészítettek dublőrt mindkettőnknek, de ez abszolút nem kellett, mert én azért színházban is játszottam már olyan jelenetekben, ahol elég durva fizikai kontaktus volt a színészek között és én abszolút nem riadok ettől vissza. Egy tehetséges és kontrollált partnerrel, mint ebben a filmben nincs ezzel probléma. No meg persze adnak védőfelszerelést is az emberre, például a falhoz lökéses részekhez. Az ilyen akciójeleneteknek megvannak a maga szakmai titkai. Én ezt nagyon élvezem, különösen amiatt, hogy magyar színésznőként ritkán jut az ember olyan szerepek vagy jelenetek közelébe, ahol ilyet lehet csinálni, ezért a legkisebbet is meg kell becsülni.

 

 

tG: Ha már itt tartunk, hogy mennyire ritka egy ilyen akció jeleneteket is tartalmazó misztikus pszichothriller ebben az országban, szerinted ennek a műfajnak van jövője nálunk?

 

P.B.: Szerintem minden jó dolognak lehetne jövője, szerintem nem a műfaji besorolás a gátja annak, tehát nincs arról szó, hogy bármilyen típusú filmnek ne lenne jövője, hanem ez a rettenetesen hamisan és igazságtalanul működő pénzelosztás, ami lehetetlenné teszi és megnyomorítja a fiatal, vagy idősebb rendező- és színésztehetségeket – az én generációmat is már jó pár éve. Én úgy gondolom, hogy nem szabad a közönséget lenézni. Ez a szörnyű a mai világban, hogy mindent a számok alapján meghatározott „siker” alapján mérnek. Ez egy borzalmasan szomorú dolog, hiszen nem lehet a művészet annak az áldozata, hogy folyamatosan a közönséget akarja kiszolgálni, vagyis, hogy nagyon sok embert csábítson el a moziba. Ez nem így működik, mert az igazán értékes dolgok sohasem mozgatnak meg nagy tömegeket. Ez sajnos a művészet törvényszerűsége. Persze vannak kivételek is, amikor valamilyen zseniális dolog nagyon betalál és sok embert megmozgat. Én sem gondolom azt, hogy ez a film olyan nézettségű lesz, mint egy bugyuta és számomra nézhetetlen magyar vígjáték.

 

 

tG: De ezek az általad is említett iszonyúan bugyuta „romkomok”, amelyeket mi, a filmes sajtó részéről is folyamatosan látunk, tényleg annyira „sikeresek”? Ezek a rettentően buta „alkotások” a magyar filmek renoméját is nagyon lerontják, nem?

 

P.B.: Szerintem annyira nem számít, mert ezek a filmek a hazai közönségnek készülnek, és sokan szeretik őket. Közben meg világsikert érnek el más, különleges és zseniális magyar filmek, amelyek sokszor állami támogatás nélkül készülnek. Nagyon örülök, hogy a Mesterjátszma végül a sok csúszás után le tudott forogni, még ha jóval kevesebb nap is volt rá, mint amennyi kellett volna. Fantasztikus munkát végzett az egész stáb, hogy ez a film ilyen rövid idő alatt, ilyen profi színvonalú lehetett. Nagyon hálás voltam, hogy részt vehettem benne és remélem, hogy szeretni fogják a nézők.

A Mesterjátszma című pszichothriller rendezője Tóth Barnabás, írója Tóth Barnabás és Fonyódi Tibor, producere Szurmay János, Szabó Máté, Ruzsinszki Ádám, Agnes Fernandes és Nikolits György. Az operatőr Másik Szőke András, a vágó Szalai Károly, a zeneszerző Keresztes Gábor. A film sakkszakértője Szurmay-Palotai Piroska női FIDE-mester. A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával, az Origo Film Group Zrt. támogatásával, az Innoplay produkciójában és Romwalter Judit koproducer jóvoltából a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készült. A film 2023. november 9-én a JUNO11 Distribution forgalmazásában került a hazai mozikba.

Az interjút készítette: Herpai Gergely (BadSector)