MOZI HÍREK – Sem a Végtelen történet látványtervei, sem a történet megváltoztatása nem volt megbocsátható az eredeti regény szerzője, Michael Ende számára…
Most, hogy a Végtelen történetet (The Neverending Story) újra feldolgozzák – egy tíz évvel ezelőtti licenccsatát követően, amikor a Kennedy/Marshall Company és az Appian Way Productions (Leonardo DiCaprio tulajdonában) szerette volna adaptálni a filmet – itt az ideje, hogy leporolják az első adaptációt. A remake nehézségeinek oka, hogy Ende utálta az 1984-es változatot, és megtiltotta a további adaptációkat.
Az 1979-ben megjelent könyvet, mint tudjuk, csupán félig-meddig adaptálták a Wolfgang Petersen által rendezett filmben. Szó szerint félig: a könyv második, az első résznél sokkal sötétebb felét, amelyben Bastian belépett a könyvbe, hogy megmentse Fantáziát, és fokozatosan elfelejti identitását, mint eredeti valóságának lakója, figyelmen kívül hagyták. A film megmaradt egyszerű gyerekkalandnak, amelynek dizájnjaival és beállításaival Ende egyáltalán nem volt elégedett.
Már csak azért sem, mert a könyvet, amely bestseller lett (Németországban egymillió példányban kelt el, és akkoriban 27 nyelvre fordították le), annak idején mindössze 50 000 dollárért engedélyezték.
Eredetileg Ende Petersennel közösen írta volna a forgatókönyvet. Itt kezdődtek a két ellentétes elképzelés közötti nézeteltérések. Ende nem akarta elfogadni, hogy a könyvet össze kell tömöríteni, hogy beleférjen egy kétórás filmbe. Az Entertainment Weekly által közzétett szóbeli történetben Petersen azt mondta, hogy „a történet szent volt számára (…). Ahogy próbáltam vele együtt dolgozni a forgatókönyvön, nehéz volt változtatásokat eszközölni. Ha valamit ki kellett vágnom, azt ő nem értette. Rengeteg dolog volt, amit akkoriban technikailag nem tudtunk megcsinálni. Ma talán másképp lenne.”
A nézeteltérés végül áthidalhatatlanná vált. „A forgatókönyv végső változatát Herman Weigellel együtt írtam, nem pedig vele. Elküldtük neki, és ő utálta. Azt mondtuk neki, hogy nem érdekel minket, és ezt fogjuk forgatni. Később annyira feldühödött, hogy bíróság elé akart vinni minket, ha jól emlékszem. Bíróságra akart menni, hogy leállítsa a filmet, de persze nem járt sikerrel. Nem lehet úgy nézni egy filmre vitt regényt, hogy azt gondoljuk, hogy nem lesz semmi változás. Ende csak öt nappal a premier előtt láthatta a végleges forgatókönyvet.”
Mik voltak Michael Ende fő problémái a filmmel?
Nem csoda, hogy Ende elégedetlen volt: Petersen filmjéből a bő 25 millió dolláros költségvetés ellenére (a legmagasabb a német filmtörténetben) hiányzik az eredeti mű minden zsenialitása és határtalan fantáziája. Az olyan lebilincselő jelenetek, mint a szfinxek kapujában játszódó, rettenetesen elbagatellizáltak. Fantázia lakóinak dizájnja (talán a sziklafaló kivételével) nagyon ötlettelen.
Ráadásul azzal, hogy Bastian nem áldozza fel egy részét Fantázia újjáépítésére, elárulják a regény üzenetét.
Ahogy Ende mondta, „megváltoztatták a történet egész lényegét. Fantázia Bastian teremtő ereje nélkül jelenik meg újra. Számomra ez volt a könyv lényege.” Eredmény: Ende a kezdetektől fogva szidta a filmet. A Végtelen történetet „visszataszító filmnek” nevezte, és feljelentette a produkciós céget, amiért eltávolították a nevét a stáblistáról. Azt állította, hogy „a film felelősei semmit sem értettek a könyvből. Csak a pénz érdekelte őket.”
Valóban nehezen összeegyeztethető Ende fantáziadús munkája és az a „teljes giccsorgia”, ami véleménye szerint a film lett. Ma is kétségek övezik a produkciót. (Hacsak nem lesz belőle sorozat, ugyanolyan lehetetlen marad, mint a nyolcvanas években volt, hogy az eredeti mű teljes terjedelmét lefedje.) Ám a regény rajongói némi óvatossággal remélik, hogy ezúttal valamivel következetesebb lesz az adaptáció. Fantázia birodalma megérdemli ezt.
