TESZT – Némileg a radar alatt érkezett meg tavaly év végén az utóbbi idők egyik legérdekesebb címe, a Last Train Home. Lássuk, mit ígér az Ashborne Games és a THQ Nordic játéka, és mennyit sikerült mindabból megvalósítaniuk!

Míg az első világháború időről időre kap egy-egy videójátékos feldolgozást, addig a két háború közötti időszakot – beleértve az orosz polgárháborút is – lényegesen mostohábban kezeli a játékipar. Persze bizonyos szemszögből érthető, hogy nem nagyon készülnek FPS-ek vagy RTS-ek az NSDAP felemelkedéséről, vagy éppen a gyakorta népirtásba torkolló gyarmati háborúkról, amelyek ezt a korszakot jellemezték. Ám van néhány olyan téma, háborús történet ebből az időből, amely érdemes az újbóli elmesélésre, feldolgozásra. A hányattatott sorsú Csehszlovák Légió esete éppen ilyen, így nem meglepő, hogy a történelmi játékok szerelmesei érdeklődve várták a cseh, brnói székhelyű Ashborne Games első teljesen önálló játékának, a Last Train Home-nak a megjelenését a THQ Nordic gondozásában.

Mielőtt részletesebben beszélnénk a játékról, a történelmi háttérről és a hitelességről, érdemes röviden kifejteni, milyen műfajt is képvisel pontosan. A Last Train Home egy lebilincselő katonai menedzsmentjáték és taktikai RTS, amelyben az orosz polgárháború kitörésekor a Csehszlovák Légiót irányíthatjuk. Ám félrevezető lenne vegytiszta RTS-ként tekinteni rá. A menedzsment, a szerepjáték-elemek és mindenekelőtt a túlélés sokkal fontosabb szerepet játszik a programban, mint a harc. A játék érdekes alapfeltevése, hogy a Légiót egy páncélvonattal kell hazavinni a keleti frontról, egyenesen a polgárháború káoszán keresztül. Mivel nyugaton még folynak a harcok, egyedül a keleti út járható: egy 9000 km-es utazás az orosz Távol-Keletre, Vlagyivosztok kikötőjébe és onnan a szabadságba, vissza a frissen kikiáltott Csehszlovákiába…

Tomáš, a cseh gőzmozdony kalandjai

Az utazás in medias res-stílusban indul: rögtön belecsöppenünk a játék sűrűjébe. Lényegében az első néhány óra egy igen részletes tutorialként is funkcionál, amire érdemes nagyon odafigyelni. Ugyanis a Last Train Home egy rendkívül komplex játék. Egyszerre merít a raj-alapú háborús RTS-ekből (Company of Heroes, Man of War: Assault Squad); a Commandos beszivárgós-lopakodós játékmenetéből; míg a bázisépítős-menedzselős és moralizáló részeket mintha a Frostpunkból, illetve a This War of Mine-ból kölcsönözték volna a fejlesztők.

Játék közben az időnk legnagyobb részét hangulatos, korabeli dokumentumokat és eszközöket mintázó menük babrálásával töltjük. Akár a vonaton utazunk éppen (amelyet minden részletre kiterjedően nekünk kell működtetnünk, beosztva embereinket a különböző feladatokra, utánpótlás „gyártására” stb.), akár a környező vidéket, falvakat járjuk élelemért és egyéb javakért, az RPG-elemek nagyon erősen vannak jelen a játéban. Időnként komoly morális dilemmák elé állít minket a program, például azzal kapcsolatban, hogyan kezeljük a helyieket. A Csehszlovák Légió elvileg „semleges”; gyakorlatilag azonban főleg a „Vörösök” – vagyis az orosz polgárháborúban Lenin és a bolsevikok oldalán állók – ellen harcolunk, akikkel szemben, ha okosan játszunk, gyakorta lelhetünk szövetségesekre. Cselekedeteink lehetséges következményeiről ráadásul sokszor nem értesít előre a játék, így érdemes minden döntést alaposan mérlegelni.

Mind az emberanyag, mind a rengetegféle felszerelés, ellátmány fogyó árunak számít. Szerencsére időnként kapunk rá lehetőséget, hogy hadianyag-konvojokat raboljunk el és hadifoglyokat szabadítsunk ki, ezzel javítva a helyzetünkön. Emberinkkel már csak azért is érdemes csínján bánni, mert a Last Train Home roppant összetett karakterfejlődési rendszerének hála, a harci és „civil” (orvos, mérnök, vonatfűtő és így tovább) képességeket vegyítve valódi hősöket kreálhatunk szegény cseh menekültjeinkből.

A piszkos tíz akcióban

Nagyon is érdemes fejleszteni hőseink katonai jártasságait, képességeit, ugyanis nagy hasznukat vesszük majd. Ahogy a vonat kelet felé halad, néhány hotspot, amelyek felderítésére csapatokat küldhetünk ki, valós idejű, szkriptelt küldetéseket generál. Ezek során tíz katonát irányíthatunk. Habár viszonylag kevés küldetéstípus létezik („foglald el ezt”, „védd meg azt”, „szabadítsd ki őket” stb.), de az akció valóban taktikus. Olyannyira, hogy az RTS-eknél szokatlan módon kapunk egy „Tactical Mode”-ot, amelynek keretében bármikor megállíthatjuk a játékot, átgondolni a helyzetet és kiadva a szükséges parancsokat. (Célszerű átnézni a beállításokat, mert ez a funkció – sok más mellett – szinte teljesen testre szabható.)

Habár a harc magával ragadó és – a műfaji korlátokhoz képest – látványos, ám mégis ez talán a játék leggyengébb része. Az AI gyakorta viselkedik agyhalottként. Ironikus módon a saját katonáink kizárólag arra képesek, hogy szolgai módon kövessék az utasításainkat – az ellenség legalább fedezéket keres, gránátot dob és hasonlók. Sajnos a taktikai opciók terén nagyon egyenetlen a játékmenet. Vannak funkciók, amelyek jól működnek, mint a fedezékrendszer; ám például a lopakodás-mechanika alig szuperál. Félreértés ne essék: a játéknak ez az aspektusa is szórakoztató. Csupán itt érhető leginkább tetten a kiforratlanság és az, hogy a Last Train Home azért nem egy AAA-cím.

Szibéria kies tájain

Ahol viszont szinte egyáltalán nem érezni, hogy a játék alacsonyabb büdzséből készült, az a megvalósítás. Persze, aki Call of Duty-szintű grafikát vár, nyilván csalódni fog. Az Ashborne fejlesztőinek azonban sikerült szép és hangulatos címet alkotniuk. A vonat kidolgozása roppant részletes. Különösen erősre sikerültek az átvezető animációk, amelyek között az archív felvételek, a fronton készült rajzokat idéző akvarellek, sőt, élőszereplős betétek váltják egymást.

Elméletileg Steam Deck-kompatibilis a játék, azonban a szerkesztőség egybehangzó véleménye alapján egér híján rém körülményes az irányítás. A menük kidolgozása különösen igényes, visszaadva a korszak hangulatát és tárgyi kultúráját. Ami pedig a zenét és a hangokat illeti, itt végképp magasra tette a lécet a Last Train Home. Szinte minden effekt a puskalövéstől a vonatfüttyig telitalálat. Lehetőségünk van angol, német vagy francia szinkronnal játszani, de érdemes az „Immersive” beállításon hagyni a játékot. Utóbbi esetben minden karakter az anyanyelvén beszél, különös bájt kölcsönözve a történetnek.

Mennyire hiteles a Last Train Home?

Ha már a történetnél tartunk, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon milyen mértékben képes hitelesen visszaadni a játék a Csehszlovák Légió oroszországi vesszőfutását? Nos, a válasz az, hogy a készítők mindent elkövettek azért, hogy a létező legpontosabban ültessék át az eseményeket a játékba. A szereplők egy része, például a narrátorként szolgáló František Langer kapitány, valódi személy, akik részt vettek az eseményekben. Az egyébként orvos, de költőként is elismert Langer beszámolói az orosz polgárháború legérdekesebb dokumentumai közé tartoznak. Az Ashborne gárdája láthatóan alaposan utánajárt a Csehszlovák Légói történetének.

A legkomolyabb limitáció, amivel találkozunk, talán a játék léptékét illeti: a valóságban nem egy-két száz fő tette meg ezt a nagy utazást pár hónap alatt, hanem egy 60 000 fős hadsereg közel két év során! Komoly, egészen a Steam-en elkövetett „review-bombing”-ig terjedő kritikák értéket a játékot mindenekelőtt az orosz és kínai felhasználók részéről, amiért hőseink ha nem is kizárólag, de főleg a Vörös erők ellen harcolnak. Jól dokumentált tény, hogy a Csehszlovák Légió semleges státusza ellenére legalábbis 1918–19-ben részben közvetett módon a saját érdekében, részben szánt szándékkal segítette a „Fehérek” gyűjtőnévvel illetett, bolsevik-ellenes erők tevékenységét a Transzszibériai vasútvonal térségében. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez korántsem volt egy teljesen homogén fegyveres erő: egyes alakulatai az út különböző szakaszán meglehetős függetlenséget élveztek. Általában csak azért szálltak meg vasúti csomópontokat, hogy biztosíthassák saját erőik tovább vonulását. Amikor pedig 1920 elejére megfordult a hadiszerencse és a szovjetek győzelme egyre biztosabbá vált, a Légió részben éppen azzal „vásárolta meg” a jogot a távozásra, hogy foglyul ejtette és átadta a bolsevikoknak a Fehérek egyik legfontosabb parancsnokát, a híres Alexander Kolcsak admirálist.

Nyilvánvalóan nem létezik teljesen hiteles, sem pedig tökéletesen elfogulatlan történelmi videójáték. A Last Train Home-ot csehek fejlesztették, akik számára a nemzeti identitás és büszkeség fontos pillére a Csehszlovák Légió oroszországi szerepvállalása az általuk elnyomónak tekintett Osztrák-Magyar Monarchia elleni harcban, illetve menekülése a polgárháborúba fulladt országból. Ha egy magyar stúdió készítene narratív játékot a nándorfehérvári diadalról, biztos, hogy a török gamerek sem lennének odáig az örömtől…

Ezt a vonatot mindenképp érdemes elérni

Habár a 2023-as év elég erősnek bizonyult a videójátékok tekintetében, talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Last Train Home így is az egyik legötletesebb, leghangulatosabb és legszórakoztatóbb cím volt tavaly. Számomra hasonlóan kellemes meglepetést jelentett, mint a Baldur’s Gate 3. Ezért aztán különösen szomorú, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelt volna. Ha szereted a történelmet, a taktikai RTS-eket és a menedzselős túlélőjátékokat (no meg a vonatokat!), akkor mindenképp érdemes adnod egy esélyt a Last Train Home-nak. Eleinte kicsit riasztó lehet a játék komplexitása, de pillanatok alatt azon kapod majd magad, hogy lelkesen drukkolsz szedett-vedett hőseid csapatának, ahogy zakatol velük a mozdony egyre keletebbre…

-ROD-

Kiadó: THQ Nordic

Fejlesztő: Ashborne Games

Stílus: RTS/Survival

Megjelenés: 2023. november 28.