TESZT – A franchise kezdetei régebbre mutatnak vissza mint a Silent Hill vagy a Resident Evil, úgyhogy sokat köszönhetünk neki a túlélő horror műfaj megalapozásában. Az új rész, ami sokadik reboot már, nem annyira maradandó, úgyhogy ha esetleg tetszenek a puzzle-k, emiatt érdekes lehet, de ezt leszámítva nem lett akkora nagy szám: kb. az a szint, ami egy év múlva ingyenes PlayStation Plus Essential játékká teszi…

 

 

Térj vissza a Derceto-kastélyba az Alone in the Dark újragondolásában, amely egy szerelmes levél a 90-es évek kultikus klasszikus horrorjátékának.

 

 

Emily Hartwood, aki a nagybátyját keresi

 

Két főszereplő van a játékban. Van az imént emltett Emily Hartwood, aki a Jeremy nevű bácsikáját keresi, illetve van egy kemény nyomozó, Edward Carnby, aki fel lett bérelve, és Emily-nek próbál segíteni. Jeremy eltűnt a Derceto-kastélyban, ami New Orleans egyik nevezetes épülete egy sötét múlttal. A játékban egyfajta szanatóriumként szolgál a lelkileg elfáradtaknak. Ez persze csak a felszín, mert többen eltűntek, és Jeremy sok olyan jegyzetet hagyott hátra, amiben arról beszél, hogy valami természetfeletti üldözi. Ezt sötét embernek nevezte el (Dark Man). Szóba jön a világok közötti utazás is, emellé pedig tömény ijesztő környezet, illetve a Cthulhuba hajló téma párosul. Mentális betegségek? Sötét istenek? Rejtett sírok? Ezek mind megtalálhatóak az Alone in the Darkban, ami mintha egy crescendo akar lenni payoff nélkül. Ez egy zenei motívum (pl. Foals – Spanish Sahara, Jefferson Airplane – White Rabbit), ahol folyamatosan épül fel egy dal, de itt mintha nincsen ott a klimax, a csúcspont.

Ezt próbálja a Pieces Interactive elrejteni azzal, hogy két főszereplő van, és közöttük nincsen a sztoriban jelentős eltérés, és ha esetleg mindvégig ki is tartanánk a történet mellett, abban minden bizonnyal a végén csalódni fogunk. Hiába a Lovecraft-ihlet, nagy eséllyel a végén egy káromkodás elhagyja a szánkat, de ennél több is lehet, ha figyelembe vesszük, ahogy a régi és modern túlélő horror játékokból egyaránt merített. Egy halom zárt ajtó, puzzle-k, olvasnivalók tömlekege a Derceto-kastélyban, és eleinte nem, de idővel itt is fel fognak bukkani az ellenségek. A kastély néhány furcsa lakosa is felbukkan, ami megtöri a talizmán okozta alternatív világok meglátogatását. Amikor kilépünk a másvilágba, kb. olyasmit kapunk, amit a Resident Evil 4 Remake mutatott, de nagyobb hangsúly van a harcokon, és nem nagyon lehet eltérni az úttól, a feladványok pedig mintha egyszerűbbnek tűntek volna. Ezek a helyszínek változóak minőségileg és hangulatilag egyáltalán, de ez a kifejezés talán magukra a puzzle-kre is mondhatóak. Annyi biztos, hogy két véglet van köztük is: van olyan, ami eleinte érthetetlenül bonyolultnak tűnik, mást pedig mindenféle segítség nélkül, könnyedén meg lehet oldani. Az Alone in the Dark szinte minden elemére illik ez a jelző, akármennyire is érthetetlen: következetlen…

 

 

Edward Carnby, akinek véres ruhájára egyetlen NPC sem mond semmit

 

A harcrendszer már messze nem nevezhető pozitívumnak. Az ellenfeleink mesterséges intelligenciája valahol egy fakocka és egy tányér tészta között mozog, a lőfegyvereink pedig nem érződnek hatásosnak. A harc egyszerű, egészen addig, amíg a fejlesztők túlzásba viszik, mert erre is példa van. A kidolgozatlanság csak eleinte nem probléma, később az lesz, és addigra a teljesítmény kicsapongó léte is fel fog tűnni. PlayStation 5-ön lehet a Quality módot választani a 30 FPS-ért, de ezen még lassabbnak hat az Alone in the Dark, míg Performance módon változó a látvány és a frame rate is. Edward kezéről pár pixel gyakran hiányzott a képernyő alján bizonyos kameraállásokon (ilyesmit a Quantum Error mutatott fel, amikor a kameraállás váltásakor pár képkockára hiányosak a modellek…), de glitchekből is volt néhány.

Például volt kulcs, amivel nyitható lett volna az ajtó, de az nem akaródzott kinyitni, hanem helyette az ajtó résén keresztül valami furcsa szín látszódott át a kamerát forgatva. A szinkron többnyire jó volt (David Harbour és Jodie Corner szólaltatja meg a két főszereplőt), a játék hossza pedig annyira már nem. Kb. 6 óra alatt végig lehet menni a történeten, és a Pieces Interactive játéka javasolja az újrajátszást, mert a befejezés is eltérő lehet, és a két karakter között azért nem azonos minden. Elsőre talán nem is fogunk megtalálni semmit sem, mert ugye a gyűjthető tárgyak innen sem maradtak ki.

 

 

Emily is here! Emily is here! Emily is here!

 

Mi a fenéért lehet a dokumentumokat egy gombbal újraindítani? Még ha egy képről is van szó ezzel a három szóval, akkor is pakk, újrakezdi a hangsávot. Ezt leszámítva az Alone in the Dark egy hatfelest kap, mert technikailag valamelyest gyengének tűnt. Ha egy kicsit stabilabb, esetleg szebb lenne, akkor megérdemelne egy hetest, de ott is csak jóindulatúlag kapná ezt az értékelést. Ez egy átlagos játék lett, nem több, és mint olyan, gyorsan el lesz felejtve egészen addig, amíg fel nem bukkan a PlayStation Pluson és/vagy az Xbox Game Passon.

-V-

---

Kiadó: THQ Nordic (Embracer Group)

Fejlesztő: Pieces Interactive

Stílus: túlélő horror

Megjelenés: 2024. március 20.