FILMKRITIKA – Az Oscar-díjra jelölt Dev Patel legújabb műve, A Majomember, nem csupán egy újabb bejegyzés az akcióthrillerek sorában; ez egy politikai üzenetekkel teli, vérbe mártott allegória. Patel, aki első ízben ül a rendezői székbe és veszi kezébe a forgatókönyvírás tollát, nem elégszik meg a látványos jelenetek és szívhez szóló akciók kínálatával. Ő mélyebbre ás, és a társadalmi problémák sűrű dzsungelében kalauzolja el nézőit, különös tekintettel India rétegzett és bonyolult kasztrendszerére.

 

 

Mi történhetett a Skins és Az oroszlán című filmek ártatlan ifjával? Az új Dev Patel komolyan veszi a kihívást, és egy olyan mumbai káoszt tár elénk, amely merészségében és nyers erőszakában talán az utóbbi évek legkeményebb mainstream akciófilmjét idézi. Rendezőként és akcióhős szerepben egyaránt új, eddig ismeretlen oldalát tárja fel, ahol már a szó szoros értelmében veszi fel a kesztyűt a gengszterekkel, valóságosan és könyörtelenül szembeszáll velük.

 

 

Egy majommaszkos átváltozás

 

A Gettómilliomos cingár, ám szívből őszinte kisfiúja időközben felnőtté érlelődött, egy intenzív és kifinomult érzékenységű főszereplővé válva. Azok számára, akik nem követték nyomon Az oroszlán, David Copperfield személyes története vagy A Zöld Lovag általi fejlődését, Patel legújabb filmje, a Majomember, különösen megdöbbentő lehet.

A Gettómilliomoshoz hasonlóan A Majomember is Mumbaiban játszódik, és magában hordozza a mesék varázsát. Ugyanakkor hangulata és vizuális megjelenítése merőben eltér. Patel számára A Majomember nem csupán egy újabb film; ez egy vérrel és haraggal átitatott debütálás a rendezés világában, ahol maga is vette kézbe a történet írását.

 

 

Az indiai John Wick újratöltve

 

Dev Patel A Majomember című filmje merészen lép ki a megszokott akciófilmek árnyékából, és új dimenziót nyit a műfaj szerelmesei előtt. A nyilvánvaló inspirációt a John Wick saga jelentette, mégis egy teljesen egyedi és merész fordulatot vesz a film, amikor a főszereplő – hasonlóan Keanu Reeves karakteréhez – bosszúhadjáratra indul, de Patel ezt a történetet sajátos, realista nézőpontból és komoly politikai mondanivalóval megspékelve tálalja. A Majomember nem csupán egy akciódús hőstörténet, hanem egy olyan epikus mese, amely a hindu mitológiát fonja össze India jelenkori társadalmi problémáival, kiemelve a korrupt rendőrség és a kérdéses erkölcsű gazdagok világát.

A film Hanumán, a hindu majomisten történetével kezdődik, akit erejétől megfosztanak, de aki aztán minden korábbinál erősebben tér vissza. Ez a narratíva tökéletesen tükrözi a film központi karakterének, Patel által megformált névtelen ‘Fiú’ útját, aki egy majommaszk mögé bújva, és kezdetben alacsony tétekért harcolva, mutatkozik be. Sharlto Copley karaktere, egy alvilági impreszárió, véres jutalmat ígér, ha a fiú vért ont. Ez a kezdeti próbatétel azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen a ‘Fiú’ számára a valódi kihívás sokkal inkább abban rejlik, hogy hogyan szövi át az alvilági hálót, hogyan lopódzik be egy bűnszervezet struktúrájába, hogy végül bosszút állhasson.

A történet íve különösen érdekes fordulatot vesz, amikor a ‘Fiú’ – aki előtt még hosszú út áll, hogy valódi gyilkológéppé váljon – ravaszsággal és ügyes cselszövéssel kezdi meg a felkészülést a titokzatos megtorlásra. Lehet, hogy A rajtaütés adta az ihletet, ami a brutális erőszakával vált hírhedtté, ám Patel filmjében a hősünknek egy magas épület zegzugos folyosóin és lépcsőházain keresztül kell verekednie magát, hogy eljusson az a céljához: beépülni egy titkos klubba, ahol az ország korrupt felső rétege összegyűlik. Ez az út nem csak fizikai megpróbáltatásokat rejt, hanem lelki kihívásokat is, melyek legyőzésével a főhős igazi erejére talál.

 

 

A megtorlás labirintusában

 

Patel filmjének mély rétegeit időnként talán túlságosan is sűrűn átszövik a visszaemlékezések, amik a főszereplő gyermekkorának falusi életét és anyja, Adithi Kalkunte tragikus halálát idézik fel. Azonban A Majomember igazi ereje abban rejlik, hogy kíméletlenül feltárja India társadalmának sebezhető pontjait, bemutatva, miként fosztják meg a szegényeket méltóságuktól az ország gazdagjai, spirituális vezetői és a rendőrség összejátszásában.

A film nem csupán a társadalmi igazságtalanságok krónikája; szívet és lelket is visz a történetbe egy különleges mellékszállal, mely az indiai hijrák, az elnyomott transznemű közösség sorsára fókuszál. Ezek az emberek nem egyszerű áldozatai a manipulatív rendszernek; Patel filmjében aktív, meghatározó szereplőkké válnak, akik saját sorsuk kovácsai.

A Majomember kiemelkedik az akciófilmek sorából, nem csak a történetével és a karakterábrázolásával, hanem azzal is, hogy bevállalós LGBTQ+ akciójelenetekkel bővíti a műfaj határait. Mindeközben a film gazdagítja nézőit autentikus indiai ízekkel, legyen szó egy turbófeltöltött riksa vad hajszájáról vagy Mumbai éjszakai életének vibráló színeiről, melyeket a kamera mozgása követ elkapva a város lüktető ritmusát. Bár az egyes akciójelenetek gyors vágásai néha túlzásba esnek, amibe szinte beleszédülünk, úgy tűnik, ez pontosan az a hatás, amit Dev Patel szeretett volna elérni.

-Herpai Gergely (BadSector)-