FILMKRITIKA – Zack Snyder Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke című filmje, egy iszonyúan giccses, klisés és a Star Wars-t kényszeresen koppintó űropera, volt, amelyet nem véletlenül döngöltek a földbe a kritikusok. De legalább annyi pozitívumot el lehet róla mondani, hogy volt benne egy viszonylag épkézláb történet, három vontatott és fantáziátlan felvonással. A folytatás, a „Rebel Moon 2. rész: a sebejtő” azonban, mely a már kezdettől sem túl izgalmas történetet viszi tovább egy küzdelmekkel teli földműves közösséget védő harcosokról egy távoli holdon, ha lehet, még rosszabbra sikerült, és igazából értelme sem volt ebből folytatást erőszakolni.

 

 

Eleve ott kezdődik, hogy már az első Rebel Moon kezdetben sem bővelkedett történetben, és tengernyi klisé és üres karakterek láttán nem tudom, miért gondolta bárki a készítők közül, hogy ez hogy ez bárkit is érdekelni fog, ergo, már az sem adott komoly okot az érzelmi elköteleződésre. A filmek elején elhablatyolt, értelmetlen mitológiai háttérsztorik, melyek minden nézőt összezavartak, egy zsarnokról szólnak, aki elvileg megszerezte a galaxis feletti uralmat, de érdekes módon ő alig kapott szerepet a történetben. A központi szereplő pedig Kora (Sofia Boutella), a Veldt nevű bolygón, aki egy nagy, naaaaagy múltbéli titkot rejtegetett, ami még mindig kísértette, de az az igazság, hogy olyan unalmasan volt felépítve a sztori, annyira béna volt a rendezés, vagy a színészek játéka, hogy a második részre már el is felejtettem, hogy volt neki ilyen, meg egyébként sem érdekelte a lőtéri kutyát sem.

 

 

A galaktikus piszkos tizenkettő után szegény ember Birodalom visszavágja

 

Eleve ott kezdődik, hogy amit az első részben épphogy csak lelepleztek, és a másodikban részleteztek – miszerint a főhős, korábban a „gonosz katonai birodalom”, a „Csillagok háborúja” birodalmának egyértelmű helyettesítőjének tagja volt, és számos rossz tettet követett el – sosem volt igazán jelentőségteljes már az első részben sem. Hősünk szégyene és lelkiismeret-furdalása miatt rejtőzködött, miközben látta a veszélyt, amely a békés földműves közösséget fenyegette, és végül összeszedte a bátorságát egy megtisztuljon: egy csapatnyi különleges harcost gyűjtött össze a gonosz birodalom háborúskodó gonosztevők elleni védekezésre. Együtt harcoltak, szövetségeseket vontak be, és a körülmények ellenére diadalmaskodtak, legalábbis egyelőre.

De Kora múltja sosem szolgáltatott elegendő izgalmat vagy súlyt, annak ellenére, hogy a film úgy állította be, mintha ez lenne a cselekmény középpontja. Így a ‘Rebel Moon’ valójában nem volt más, mint csak egy sablonos sci-fi történet egy kis csapat jófiúról, akik felkészülnek, hogy összecsapjanak egy nagyobb hadseregnyi kegyetlen ellenféllel, és minden körítés vagy látványelem ellenére sem volt több.

 

 

Eredetileg egy film lett volna

 

A filmet Snyder, Kurt Johnstad és Shay Hatten úgy írták meg, hogy eredetileg egy teljes, hosszú mozi legyen, amit aztán valaki ZSE-NI-ÁL-IS ötlettel két részre bontott. De ahogy a A sebejtő második részének fájdalmasan jelentéktelen cselekményszerkezete mutatja, ez a rész csak felesleges töltelék, amely arra szolgál, hogy az első részt összekössze a másodikkal, miközben a tele van unalmas töltelékjelenetekkel, hogy filmhosszúságúra nyújtsák a sztorit, mint a rétestésztát, hosszú visszaemlékezésekkel a gyötrelmes múltra. Az első egy órában konkréten nem történik semmi érdemleges, csak a visszaemlékezéseket, meg a parasztok földművelését nézhetjük. Komolyan, a szocialista idők propagandafilmjeiben nem láthattunk ennyi földtúrásos filmek, ahogy a parasztok megművelik a földet és learatják a termést, mint Zack Snyder Star Wars-hoz mérhetően epikusnak szánt sci-fi űroperájában. Szerintem nincs az az elvakult Zack Snyder rajongó, akinek nem fordult meg a fejében, de előre kellene tekerni, a csatáig, hogy történjen már végre valami.

 

 

Nem egy 300, az biztos, sőt, ez még csak „3” sem…

 

No, nehogy azt higgyétek, hogy legalább a harc felér a Zack Snyder legjobb filmjében, a 300-ban látható összecsapásokhoz. Minden iszonyúan klisés, teljesen kiszámítható és sokszor még valahol céltalan is – de legalább rendkívül látványos. Mindenki ész nélkül mészárolja a másikat, állandóan hatalmas robbanásokat láthatunk, mintha nem is Zack Snyder, hanem Michael Bay rendezte volna a filmet.

Atticus Noble, az első rész főgonosza, akik az előző részben már meghalt, de ez egy sci-fi, szóval szerencsére ez nem volt súlyos és köszöni, jól van, most gonoszabb, mint valaha. Érdekes módon már a gabona rekvirálása sem érdekli (pedig ez volt az előző rész egyik legfőbb motivációja a birodalom részékről, annyi baj legyen, ha az emberei esetleg éhen halnak, lényeg, hogy megpróbáljon revansot venni Korán, a „Sebejtőn”, aki az előző részben egyszer már megölte. Az ő összecsapásuk lenne a lényeg és minden más sztoriszál igazából csak töltelék, más kérdés, hogy az is kiszámítható és sablonos.

Nem is ragozom tovább: bár Zack Snydert én minden balfogása ellenére sem tartom rossz rendezőnek (de különösen jónak sem), ez a filmje a konkrét mélypontja annak, amiket eddig alkotott. Az összes tipikusan hollywoodi giccs, klisé és bárgyúság szinte túlcsordul benne, miközben ráadásul a trilógia középső részeként nem is nagyon szól semmiről. Komolyan nem értem, hogy a Netflix miért szórja ezekre a selejtekre a drága pénzt.

-Herpai Gergely (BadSector)-