TESZT – Ezt is megértük: több mint öt év után, némi késéssel – korai hozzáféréssel, de – végre megjelent a játék, amit talán senkinek sem kell bemutatni. Az utóbbi idők legfelkapottabb indie-fejlesztését, az egyszemélyes Slavic Magic „csapat” munkáját, a Manor Lords-ot olyan hype kísérte, amivel ritkán találkozunk egy ilyen léptékű cím esetében. Nézzük, vajon képes-e a játék megfelelni a hatalmas igényeknek és a felfokozott várakozásnak, amit szított!

Nehéz meghatározni, hogy vajon mitől lesz egy videójáték igazán népszerű már a megjelenés előtt. Van, hogy a fejlesztő, kiadó – többnyire AAA-címek esetében, persze – pénzt és energiát nem kímélve reklámozza a termékét. Máskor, főleg a nagy, bevált sorozatok, franchise-ok esetében a népes és elkötelezett rajongótábor gondoskodik róla, hogy a legújabb játék is megkaphassa azt a rivaldafényt, amit – szerintük – megérdemel. De mi a helyzet akkor, ha egy a szakmában szinte ismeretlen, független fejlesztő erősen réteg játékára irányul elképesztő reflektorfény? A lengyel Greg Styczeń, vagyis az egy The Witcher 3-mém után Slavic Magicnak keresztelt stúdió első játéka, a Manor Lords hosszú utat tett meg a fejlesztés 2020-as bejelentésétől odáig, hogy idén év elején már a Steam legtöbbször kívánságlistázott játéka legyen. Mi állhat hát e roppant népszerűség mögött? Illetve, vajon fel tudott-e nőni ez a semmiből érkező játék a lelkesedéshez, amit gerjesztett?

Gothic: Skylines

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: ahogy maga a fejlesztő is nem egyszer hangsúlyozta, a Manor Lords nem egy Total War-trónkövetelő. Aki a YouTube-on már elég régóta bőséggel fellelhető videók és a jó kis akció-screenshotok alapján erre asszociált, óhatatlanul csalódni fog a játékban. Hiába irányíthatjuk katonáink bandériumait, ez az élmény csupán az egyik – messze nem a legfontosabb – aspektusa a játéknak. Ugyancsak csalódhatnak azok is, akik a következő Age of Empires-t vagy Crusader Kings-t várták. A Manor Lords nem egy valódi RTS, pláne nem „birodalomépítő” játék.

A Slavic Magic fejlesztése jóval többet merít a Stronghold: Crusadersből vagy éppen a Knights and Merchants-játékokból, mint azokból a programokból, amelyekhez hasonlítani szokták.

A játékmenet leghangsúlyosabb része a városépítés – sőt, inkább faluépítés, de erre még visszatérünk. Amikor új játékot indítunk, háromféle játékmód közül választhatunk: ezek a Rise to Prosperity, a Restoring the Peace illetve az On the Edge címeket viselik. Az első a vegytiszta city-building, harc nélkül; a harmadik a banditák elleni harcra és a térkép területeinek meghódítására fókuszál, míg a Restoring the Peace egy vagy több – a térképen kívül elhelyezkedő – rivális földesúr személyében cselekvő AI-riválist ad a játékhoz. Ez utóbbi mód mutatja be leginkább a Manor Lords jelenlegi lehetőségeit a legteljesebb, legkiegyensúlyozottabb formában. Ráadásul mindegyik játékmód jelentős mértékben testre szabható, így a játékosoknak bőven van lehetőségük egyéni ízlésükhöz igazítani a játékmenetet.

Gazdálkodj okosan

Lássuk, miről is szól egy késő-14. századi földesúr élete! Kezdetben csupán néhány sátor és egy maréknyi lézengő jobbágy áll a rendelkezésünkre, de Budát sem egy nap alatt építették. Érdemes azonban hamar megtanulni: a Manor Lordsban az első és legfőbb ellenlábasunk a természet. Az időjárás és az évszakok változása – akárcsak a valóságban – óriási hatással van településünk fejlődésére. Bölcs lépésnek tűnik a tavaszt választani kezdő évszaknak, egészen addig, ameddig az első eső el nem mossa a készleteinket, mert történetesen elfelejtettünk elég magtárat felhúzni… ez a fajta aprólékosság és az elemekkel folytatott könyörtelen küzdelem végig kíséri a játékot.

Fő erőforrásunk a populáció, amelyet többnyire nem az egyén, hanem a család, illetve háztartás (plots) szintjén kezel a játék, ahogy a korabeli nyilvántartások is általában.

Alattvalóink alapvető igényei a víz, étel, ruha és a vallásgyakorlás (értsd: legyen egy templom kellő közelségben) szintjére korlátozódnak, de ne hidd, hogy egyszerű mindezt kielégíteni! A különböző feladatokra kirendelt családok változó intenzitással és lelkesedéssel, többé-kevésbé önállóan végzik a dolgukat. Komoly humánerőforrás-menedzsmentet igényel, hogy mindig, minden feladatra jusson elég dolgos kéz. Ősszel, az aratási szezonban bizony a kovácsmester is kénytelen lehet kaszát ragadni; amikor pedig harcra kerül a sor, jó, ha mindenkinek jut egy lándzsa és egy pajzs.

Csupán egyetlen példán keresztül szemléltetve a logisztika bonyolultságát, lássuk, hogyan készül a kenyér! Először is búzát vetsz, ami csupán egy négy rendelkezésre álló gabonaféle közül. Majd a parasztházban gabonává „alakítják”, aztán a molnár lisztté, végül a pék kenyérré. Mindezek során a különálló épületek fűtéséhez tűzifát is biztosítani kell. (Ideális esetben ökrökkel szállítva, nehogy a kézikocsis falusiak sokkal lassabban csinálják…) Érdemes idejekorán felmérni a falunk körüli földeket és odafigyelni arra, hogy ne vadásszuk túl az erdőket, illetve ültessünk is mindig fákat – különben hamar kifogyhatunk az erőforrásokból…

Földesúri feladatok

Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor fel kell húznunk a földesúr udvarházát (Manor). Ez az apró kis palánkvár fontos funkciókkal bír, az adóztatástól kezdve (amiből vagy hatféle akad) a diplomácián és kereskedelemen keresztül a zsoldosok felfogadásának lehetőségéig. Utóbbiakhoz természetesen némi pengő pikulákra is szükségünk lehet, amely aranyat a játék korai szakaszában leginkább a környező erdőkben tanyázó banditák táborainak módszeres lerohanásával szerezhetjük meg. A kereskedelem kiemelten fontos része a játéknak, főleg egy bizonyos népességszint felett, amikor már a magasabb szintű otthonok lakói kicsivel több termékre, luxura vágynak.

A kutakhoz és templomokhoz hasonlóan a piacokat is érdemes jól átgondolt helyekre telepíteni, hogy minden jobbágyunk hozzáférhessen a portékákhoz.

A játék térképe viszonylag apró „tartományokra” van osztva, amelyeket fokozatosan uralmunk alá hajthatunk, eldöntve, hogy mire kívánjuk felhasználni őket. Például, farmvidékké alakítjuk, vagy egy újabb falut építünk és így tovább. Az útonállók ritkítására és a térképen kívülről időnként be-betévedő szomszédos földesurak portyázóival szemben zsoldosokat fogadhatunk. Elméletileg a falusiakat, illetve, főként, a földesúr személyes bandériumát is fejleszthetjük, fegyvereket, vérteket készítve és így tovább, de ez a játék jelenlegi stádiumában messze nem szükségszerű. Nem nagyon akad olyan probléma, amelynek elhárításához ne lehetne elegendő számú és kellően jól felszerelt zsoldost alkalmazni, míg a diplomácia garantálja, hogy jó kapcsolatot alakíthassunk ki a szomszédos urakkal, amennyiben ezt szeretnénk.

Kard ki kard!

Amennyiben mégis kenyértörésre kerül a sor, hadba hívhatjuk a milíciánkat, a kísérőinket és persze felfogadott zsoldosainkat. A csapataink vezénylése és a csaták irányítása valóban a Total War-játékok ütközeteit idézik, erősen fapados kiadásban. Túl sok beleszólásunk nincs a küzdelembe, az alapvető taktikai lépéseken („lándzsák előre, íjászok hátra”) túl. Cserében a csaták látványosak és kellően kaotikusak. Mivel a lépték igen alacsony, minden alattvalónkat külön-külön láthatjuk harcolni és bizony időnként szomorú látni, ahogy elhullanak értünk a harcmezőn. (Még egy ok a zsoldosfogadás mellett…)

Minden bájával és egyszerűségével együtt a hadviselés érezhetően a játék legkiforratlanabb része. Talán ez illeszkedik legkevésbé ahhoz a szerves egészhez, amely a többi, jól átgondolt és aprólékosan kimunkált komponensből összeáll. A Manor Lords igazi személyisége nem a konfliktusokban nyilvánul meg. Sokkal inkább abban, ahogy a logisztikai feladatok sokasága összeáll egy élő, lüktető kis világgá, amely igazán egyedi élményt nyújt. A beleélést nem kis részben segíti, hogy egy ügyes feature-nek hála képesek vagyunk „belebújni” avatárunk bőrébe, hogy TPS-formában körbe sétálhassuk virágzó kis településünket.

Külcsín, belbecs, hitelesség

Itt, egyszerű alattvalóink szemszögéből látszik igazán, milyen látványos és hangulatos játék is lett a Manor Lords. A grafikai megvalósítás, a napszakok és időjárási effektek, a textúrák és a színkezelés egyaránt nagyszerűek, főleg egy stratégiai játék esetében. A hangokra, a zenére sem lehet panasz. Roppant szórakoztató hallgatni a falu zajait, vagy azt, ahogy egymás között évődnek a kis peonjaink. Pillanatok alatt magába szippant bárkit az a buzgó, olajozottan működő középkori mikrokozmosz, amit a játék megteremt.

Történészként is elismeréssel adózom Greg Styczeń előtt, mert egyértelmű: rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy olyan hitelesen prezentálja a játék világát, amennyire ez csak lehetséges.

A Német-római Birodalom egyik alapító tartománya, Frankföld (Franken, Franconia) a 14. század utolsó évtizedeiben többé-kevésbé hasonlóan háborítatlan táj volt; ideális helyszín új falvak telepítéséhez. A feudális viszonyok itt még jóval erősebben érvényesültek, mint a Birodalom nyugati területein, amit a játékmenet hűen ad vissza. Az épületek stílusában visszaköszönnek a bajor vonások, ami pedig a civil és katonai viseletet, valamint a haditechnika ábrázolását illeti, itt is törekedtek a korhűségre. Külön érdemes kiemelni az „avatárunk” létrehozásának képernyőjét, ahol bár csak néhány portré közül választhatunk, de a címerünk testre szabhatósága elképesztő mértékű – ráadásul mindenekelőtt a Német-római Birodalomban megtalálható címerek szolgáltatták a forma- és motívumkeretet!

Nem sétálhatunk el szó nélkül a zene mellett sem. A játékhoz komponált művek egyértelműen elérik egy tripla-A-s cím színvonalát. Ha pedig ez nem lenne elég, több klasszikus középkori zenemű, például a Cantigas de Santa Maria gyűjteményében fennmaradt dalok is felcsendülnek instrumentális formában.

A korai hozzáférés rákfenéi

Akármilyen remek is lett a Manor Lords, muszáj néhány mondatot áldoznunk a hibáira is. A legfontosabb, hogy a játék nem ok nélkül Early Access: még korántsem érződik igazán befejezett műnek. Habár durva bugokkal nem találkoztam a kb. 25 órányi játék alatt, egyes funkciók működése eléggé „ötletszerű”. Sokszor ráadásul ki sem derül, hogy mi a probléma. Ami különösen hiányzik a játékból, az egyrészt egy tutorial; másrészt pedig egy olyan tanácsadó-rendszer, ami látványosabban jelzi a problémákat, mielőtt még katasztrófába torkollnának.

Ebben a formában a harcok lehetősége nem több, mint hasznos és szórakoztató mellékzönge. Rengeteg potenciált tartalmaz, de igazság szerint akkor sem lenne sokkal kevesebb a játék, ha teljes egészében hiányozna. Ugyanez elmondható a diplomáciáról is. A tény, hogy a riválisaink többnyire csak minimális hatást képesek gyakorolni a térképünkre – nem rendelkeznek pl. saját falvakkal –, eléggé súlytalanná teszi a jelen(nem)létüket. Olyan alapvető lehetőségek is kimaradtak a játékból, mint a városfalak felhúzása. Tény, hogy mint a cikk elején írtam, itt azért inkább falvakkal találkozunk, mint valódi városokkal. Azonban képesek vagyunk olyan léptékűre bővíteni a faluinkat, ahol már indokolt lenne egyes védelmi funkciók – legalább egy cölöpfal – megépítésének lehetősége.

Manor Lords: amikor a népszerűség abszolút indokolt

Visszatérve a bevezetőben feltett kérdéshez: a Manor Lords bár elég sokat vállalt, de úgy hiszem, nem okozott csalódást – amennyiben képesek vagyunk a helyén kezelni. Hatalmas teljesítmény a Slavic Magictől, első játékként egy ennyire komplex, szórakoztató és életteli teli szimulációt letenni az asztalra. Minden egyes ráköltött euró – amelynek jelentős része közösségi finanszírozás formájában folyt be – meglátszik a játékon, ahogy a készítő lelkesedése, odaadása is. Igen, a játék még messze nincs kész. Bőven van még hová fejlődni. Azonban rengeteg benne a potenciál, a 30 eurós (kb. 12000 forintos) árát pedig már most abszolút megéri. Földesurak, előre!

-ROD-

Kiadó: Hooded Horse

Fejlesztő: Slavic Magic

Stílus: RTS / City builder

Megjelenés: 2024. április 26. (Early Access)