TESZT – Ahogy az megszokott, ha valami sikeres, akkor a kiadó berendeli a folytatást. Így tett a 505 Games is, amikor a One More Levelt a Ghostrunner 2 fejlesztésére kérte. Három évvel az első rész után az így irrelevánssá vált, ugyanis a folytatás megőrizte az eddigi pozitívumokat, de ezekre építve képes volt tovább fejlődni úgy, hogy méltó folytatásként lehessen rá tekinteni.

Vér fog folyni a Ghostrunner 2-ben, egy hardcore, belső nézetes slasherben, amely egy poszt-apokaliptikus cyberpunk jövőben játszódik. Legyél a végső kibernindzsa, és készülj epikus főnökharcokra, továbbfejlesztett képességekre, interaktív történetre, új játékmódokra és magával ragadó synthwave soundtrackre.

Jack

A Ghostrunner második része folytatja az első rész történetét, és most a narratíva nem szorul annyira a háttérbe. Jack egy Climber-csoportot vezet azal a céllal, hogy a várost kipucolja, és bár elsőre ez nem tűnik olyan összetettnek, a történet később bizony bonyolultabb lesz, és kifejezetten örömmel lehet kijelenteni, hogy az első rész elvarratlan szálait is képes volt elvarrni. Jack múltja és céljai kibontakoznak a G2-ben (majd megint le lesz írva a végén rendesen), miközben már önmaga urának nevezhető. Elhatározottan áll a feladatokhoz, viszont nem követi vakon azokat, akik ukázt adnak neki. Gyakran az lehet a probléma, hogy a sztori gyakran félbeszakítja a játékmenetet, amikor az kezd jóvá válni, de ezúttal nem erről van szó, mert a platformer szegmensek (de akár a motorozás) közben is előrébb tud menni a sztori, amihez azért javasolt az első részt ismerni. Bár az imént meg lett említve a motor, a cél továbbra is az, hogy a pálya végére fussunk, csáklyázzunk, dasheljünk el, és jó, ha az útban levő ellenfeleket is kiiktatjuk. Az ilyen műfajú játéknak elengedhetetlen, hogy korrekt pályatervezése legyen, ne pedig azon kapjuk magunkat, hogy egy idióta kiszögellés miatt nem jutunk tovább, holott elvileg nem lenne semmi baj.

Például a Neon White sem ilyen… az is hasonló, de kevésbé cyberpunk, de annál több ellenfélt kell legyakni. Az NW-hez hasonló a játékmenet: ott is nem egyszer újra kell kezdeni a pályát (szerencsére nem kell fél perceket várni ehhez!), de ha rákapunk a ritmusra, egyszerűen pazar élményt tud a játék kínálni. Ám itt vannak olyan pályák is, amik nem éppen lineárisak, és ezek azért fontosak, mert képességeket, skilleket lehet megnyitni és megtanulni, hogy később alkalmazhassuk is azokat. És az alapok elsajátítása is megfelelően kivitelezett: ahogy elindulunk, lassan, de biztosan többet és többet követel tőlünk a játék, miközben csuklóból tudjuk, hogy melyik gombbal mit művelhetünk. Kicsit visszatérve a motorra: ezzel lépünk ki a Dharma-torony kereteiből. Megtöri a valamelyest érzékelhető monotóniát, és változatosabbá teszi a játékmenetet, ami így másfajta platformerezési élményt képes biztosítani. Megosztó? Lehet. Szükségszerű? Abszolút.

Alaplap

Nem röhög. Ez a lead arra utal, hogy Jacket így tuningoljuk, ugyanis a skilleket nem csak megszerezzük, hanem telepíteni, később frissíteni is kell azokat (és természetesen nem lesz lehetőség mindegyik installálására, ebből fakadóan az áldozatvállalás az újrajátszhatóságot elősegíti). A chipek megtalálása nem lesz mindig egyszerű, de a skillek előnyt adhatnak a jó játékosoknak, így a G2 pedig meglepően egyszerűbbé válhat, holott így is rengeteg checkpointot kínál fel. Emiatt nem sok értelme van annak, hogy már a legelején a lehető leggyorsabban teljesítsünk mindent, mert enélkül is kb. 7 óra alatt el lehet jutni az elejéről a végére, és a második végigjátszástól kezdve lehet őrültebben nekiállni a trükközéseknek, így akár a megszerzett kozmetikus tárgyakat is használhatjuk (a játékmenetre természetesen nincs hatásuk, és a pályákon elszórva, esetleg a boltból lehet megszerezni ezeket).

A harcok esetében pedig a védekezés, a támadás elől történő oldalazás, a közelharc játssza a főszerepet, és izomból menni fog, hogy a képességeket a D-Padra tették a fejlesztők, így tudni fogjuk, hogy melyikkel lehet például a shurikent elhajítani, hogy elkábítsuk ellenfelünket, akit megragadva szépen vállra fektethetünk (és ettől ő általában meg is hal). A G2 egyfajta játszóteret kínál a játékosnak, aki így nem érzi magát elhagyatottnak. Ez jó. Néhány ellenfél kinézete kissé pocsék. Ez nem jó. Néhol a frame rate kissé meginogott. Ez sem jó. De azt se felejtsük, hogy ez a játék, és úgy általában véve a műfaj sem mindenkinek ajánlott: a türelmetlenek gyorsan maguk mögött fogják hagyni a One More Level játékát.

Remek folytatás

Az első rész anno kilencest kapott. Ez is. A Ghostrunner 2 jobb az első résznél, de annyival nem, hogy már kilencfelest kapjon – a 9,5, 10 szint már valóban a forradalmi, emlékezetes, gyakran játszott címeknek kellene fenntartva lenniük. Ez pedig nem az, de csak egy hajszállal marad el tőle. A soundtrack is jó, és nyilvánvaló, hogy miközben a kazuárok felé is nyitott, a speedrunnerek számára is képes méltó kihívást nyújtani.

-V-

Kiadó: 505 Games

Fejlesztő: One More Level

Stílus: akció-platformer

Megjelenés: 2023. október 26.