MOZI HÍREK – Frank Herbert Dűne-könyvében a bankettjelenet kulcsfontosságú szerepet játszott a történet politikai és társadalmi környezetének kialakításában, ám a filmekből kimaradt…

Bármilyen nagyszerű adaptáció is Villeneuve két Dűne-filmje, messze nem egy az egyben a Frank Herbert-könyv átültetése. Számos karaktert, történetet és részletet megváltoztattak vagy eltávolítottak a Dűne legújabb filmes változatából. Az egyik legnagyobb példa erre az Arrakison játszódó híres „bankettjelenet”. Utóbbit gyakran a könyv egyik legjobb jelenetének tartják. Ez a jelenet Herbert regényének korai részének kulcsfontosságú eleme. Mégsem ez az első eset, hogy kihagyják a Dűne filmváltozatából. David Lynch 1984-es adaptációjából is hiányzik. Íme, amit tudnod kell a jelenet tartalmáról, arról, hogy miért fontos a történet szempontjából, és hogy végül miért maradt ki mind Villeneuve, mind Lynch Dűnéjéből.

Az Atreides-bankett jelenete Frank Herbert Dűnéjében

A kérdéses jelenet a Dűne első részében játszódik. A híres vacsorajelenet az első rész körülbelül kétharmadában található, közvetlenül Paul Atreides első találkozása után a homokféreggel, Shai-huluddal, amint az egészben lenyel egy fűszertermelőt.

Ezt az epikus jelenetet követően a könyv hirtelen tempót vált, lelassítva a történetet, hogy a történetben szereplő bonyolult politikai és társadalmi kérdések mélyebb feltárását tegye lehetővé.

Paul apja, Leto Atreides herceg vacsorát ad Arrakeenben, Arrakis fővárosában. A jelenlévő számos fontos személyiség képviseli a Dűne társadalmának különböző aspektusait, mind az Arrakis helyi, mind az Imperium tágabb értelemben vett társadalmát. Leto, Paul és Lady Jessica mellett ott van a birodalmi planetológus Liet Kynes (egy fremen), egy cirkóruha-gyártó, egy csempész, a Céhbank képviselője, egy vízkufár és még néhányan mások. A vacsora során a beszélgetés a Herceg Arrakisra való nemrégiben történt érkezésétől kezdve a fremenek szokásain, az Arrakison található madarakon át a bolygó vízben gazdag paradicsommá való terraformálásának lehetőségéig terjed.

Mindezen beszélgetések közepette a politikai manőverezés rétegről rétegre halad. Minden szereplő megpróbálja kijátszani a másikat, miközben egyre többet tudnak meg egymásról, és a feszültségek egyre csak nőnek. Ez Herbert regényének egyik legjobb párbeszéde.

Ez az első alkalom, amikor szóba kerül az Arrakis terraformálásának gondolata – ez az ötlet később a könyvben döntő fontosságúvá válik -, és Kynes beszélgetése a halottaktól való víz visszaszerzésének fremen hagyományáról az első alkalom, amikor Paul közvetlenül egy frementől, nem pedig a filmkönyveitől tanulja meg a fremen kultúrát.

Legfőképpen azonban, miután a herceget elhívják, és Paul átveszi a házigazda szerepét, megmutatja, hogy Paul milyen ügyesen játssza ezt a politikai játékot.

Miért vágták ki a vacsorajelenetet a Dűne-filmekből?

Tekintettel arra, hogy ez az egy jelenet milyen sok szempontból fontos, meglepő lehet, hogy a Dűne mindkét filmes adaptációjából kivágták. Meg kell jegyezni, hogy a jelenet egy változata szerepelt a 2000-es évek elején a Sci-Fi Channel Dűne minisorozatában. Igaz, a kontextus és a jelentés megváltozott, és a Paul és Irulan hercegnő közötti dinamika került a középpontba.

Lynch filmjével kapcsolatban Herbert még így nyilatkozott a jelenet kihagyásáról: „Csak egy jelenetet hagytak ki, amit bárcsak belevettek volna. A bankettjelenetet.”

Mivel Herbert maga is azt kívánta, hogy a jelenet szerepeljen az adaptációban, miért nincs benne sem Lynch, sem Villeneuve filmjében? Nos, Lynch Dűne-je esetében a válasz nagyon egyszerű. Egyszerűen nem volt elég idő. Lynch filmje Herbert első Dűne-regényének egészét adaptálja. A mindössze 2 óra 15 perces játékidővel rengeteg történetet kellett sűrű csomagba zsúfolni. A történetet a lényegre kellett lefaragni ahhoz, hogy működjön. Ez azt eredményezte, hogy számos ikonikus jelenetet kivágtak Lynch Dűne-változatából. Ezek közül a bankettjelenet az egyik legjelentősebb.

Ami Villeneuve-t illeti, az ok egy kicsit összetettebb. Mivel a rendezőnek két filmben több mint öt órája volt arra, hogy elmesélje ezt a történetet, logikusnak tűnik, hogy a jelenetet könnyedén beilleszthette volna az első filmbe. A Dűne azonban egy nagyon sűrű történet. Villeneuve megközelítése sokkal inkább a spiritualitásra, mint a politikára koncentrál. A politika természetesen szerepet játszik, ám nem kap akkora prioritást, mint a történet vallási aspektusai.

Emiatt a bankett jelenetének sok részlete nem volt szükséges Villeneuve filmjéhez, és azok, amelyek döntő fontosságúak, könnyen beilleszthetők a történetbe máshol.

Bármennyire is fájhat a könyv megrögzött rajongóinak, ez volt a helyes döntés, mivel így . Ami Herbert könyvének lapjain működik, még jobban leültette volna a történet első felének amúgy sem annyira pörgős cselekményét. Így a történet koncentrált és tömör maradt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy legalábbis Villeneuve számára eddig kifizetődőek a kreatív döntései.

Forrás: Reddit, ScreenRant