RETRO – A ’90-es években a PC játékok világát egy új jelenség, az FMV (Full Motion Video) láz hódította meg. A CD-k adta lehetőségeket kihasználva a játékfejlesztők nemcsak játékokat, hanem interaktív filmeket is szerettek volna készíteni. A 30 éve megjelent Wing Commander 3 pedig az egyik ritka példa arra, hogy ez az elképzelés valóban működött.

A Wing Commander 3 azon kevés próbálkozások egyike volt, ahol az interaktív film ötlete tényleg bevált. A sorozat mindig is filmszerű hangulattal bírt, hatalmas szereplőgárdával és animált jelenetekkel, amelyek mindent bemutattak, a flotta anyahajójáról való felszállástól a bátorságért járó kitüntetés átvételéig, miután túlélted a világűrbe való katapultálást. Akkoriban hatalmasnak számító, négy millió dolláros költségvetéssel, Mark „Luke Skywalker” Hamill vezette szereplőgárdával, epikus, elágazó történetvezetéssel és – ami nem volt mellékes – lenyűgöző űrharcokkal rendelkezett.

Mark Hamill újra galaktikus szuperpilóta, csak egy másik világban

Még ma is, a gyenge effektek, darabos FMV és az űrharcok öregedése ellenére, a Wing Commander 3 meglepően méltóságteljes maradt. A zene nyitó akkordjai erőteljesek és bombasztikusak. Az első jelenet a sorozat főgonoszainak, a kilrathiaknak a diadalát mutatja be, nem csak egy névtelen csapat ellen, hanem Angel ellen is, aki Blair ezredes szeretője és a sorozat egyik legismertebb pilótája. Minden, amit látsz, azt sugallja: a Wing Commander 3 komolyan veszi magát.

Ami most érdekes, az a történetmesélés módja. Ütemről ütemre, egy meglehetősen általános sci-fi klisé gyűjtemény, amelyet űrcsaták kötnek össze. Ritkán volt ilyen filmszerű játék szándékosan depressziós hangulattal. A Föld vesztésre áll a háborúban. Blair, bár hősies és elkötelezett a harc iránt, láthatóan a kimerülés határán van egy életnyi végtelen háború után, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy minden hősiessége és áldozata csak annyit ért el, hogy az emberiségnek egy kicsivel több időt adott arra, hogy elgondolkodjon elkerülhetetlen végzetén.

Nem véletlen, hogy először a Concordia, a Wing Commander 2 anyahajójának lezuhant roncsai előtt látjuk őt, vagy hogy az új megbízatása egy rozsdás és hagyományok által alig egyben tartott hajón van.

Az interaktív dráma sötét oldala

A játék komor hangulata remekül működik, és erős kontrasztot ad a felemelő pillanatoknak. Bár az alakítások gyakran színpadiasak (a kapitány lelkes kijelentése: „Istenem, imádom annak a fiúnak a lendületét!” annyira, hogy az Origin ezt hivatalos hangkártya teszt zajként is használta), mégis megvan a maguk hangulata. Blair egyre szorosabb kapcsolata a Victory legénységével, amit az is segít, hogy a küldetések között szabadon sétálgathatsz és otthonodnak érezheted a hajót, éles kontrasztban áll az olyan játékokkal, mint az X-Wing és a Freespace 2, amelyek csak a harcra koncentrálnak.

Itt mindkét oldal számít. Megdorgálhatnak, ha nem vagy társasági és nem foglalkozol a legénységgel. Még az is előfordulhat, hogy elfogultsággal vádolnak, ha mindig ugyanazzal a szárnysegéddel repülsz. Egy emlékezetes pillanatban még azt is megengedheted, hogy Blair depresszióba essen és iszogasson, mielőtt egy ellenséges támadás miatt harcba kell szállnia. Szadista módon, ez az egyik legnehezebb harc a játékban, még ha józan vagy is. Mindez kiváló anyag, és sokkal fejlettebb, mint a legtöbb interaktív film.

Az űrharc rosszabbul öregedett meg, mint Mark Hamill napjainkban

Maga az űrbéli sci-fi harc mára igencsak elavult. Ez nem újdonság: már a korábbi Wing Commander részeknél is az X-Wing játékok rajongói méltán állították, hogy az ő űrharcaik sokkal jobbak. A Freespace 2 utáni világban különösen nehéz visszatérni ehhez az elavult űrharchoz. Az ellenséges MI katasztrofális, az egykor lenyűgöző grafika már nem nyűgöz le, és csak néhány részlet, mint a látható pilótafülke, a küldetések közbeni videók és az a tény, hogy a szárnysegédeid valóban meghalhatnak, említésre méltó.

A legjobb részek azok, amikor a cselekmény interaktívabbá válik, például amikor választanod kell, hogy egy kilrathi ász pilótával küzdesz meg vagy visszatérsz a gyorsan menekülő anyahajódhoz, de ezek túl ritkán fordulnak elő. Rosszabb, hogy minél tovább jutsz, annál nehezebb visszakapaszkodni a vereségből. Korábban gyakrabban kapsz esélyt, de a második fele óta egyszerűen csak nézőként figyelheted, ahogy a kilrathiak szétzúzzák a Földet.

A nosztalgia varázsa

Mégis, a Wing Commander 3 sokkal rosszabbul is öregedhetett volna. Az a tény, hogy bekapcsolhatod a sebezhetetlenséget az opciók menüben bármiféle büntetés nélkül, azt jelenti, hogy nem szabad hagynod, hogy ez elriasszon. Legalábbis nagyszerű módja annak, hogy megértsd, miért gondolták az emberek, hogy az interaktív filmek a jövőt jelentik – a filmes stílustól az ambíciókig, egészen addig, ahogyan az FMV-t használta egy világ megteremtésére, ahelyett, hogy egy tátongó lyukat fedett volna el, ahol a lelke kellett volna lennie. Egy csodálatos játék volt a maga idejében, és még mindig egy olyan film, amelyben érdemes szerepelni.

-Herpai Gergely „BadSector”-