RETRO – A BioShock Infinite 2013-ban jelent meg, mint egy abszinttól megrészegült jós, egy játék, amely a golyózápor és dimenziókapuk forgatagába csomagolta társadalomkritikáját, miközben egy Beach Boys-dal és hazafias himnuszok párbajoztak a háttérben. Egyesek számára csak egy túltolt lövölde volt; másoknak Amerika alapító mítoszáról szóló értekezés. Ken Levine, a játék megálmodója szerint viszont egyetlen dologról szól: a megváltás lehetetlenségéről.

És itt vagyunk most, egy 2025-ben, 12 éve jelent meg a játék, de még mindig olyan frissnek tűnik, mintha most jelent volna meg. Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és Columbia már nem tűnik a múlt szatirikus karikatúrájának. Inkább egy olyan városnak, amely valahogy kiszökött a fikcióból és valósággá vált. Mert bármennyiszer is romboljuk le Comstock szobrát, mindig felépül egy új – más arccal, más szlogennel, de ugyanazzal az ígérettel: „Visszaállítjuk a dicsőséget.” A probléma pedig az, hogy ez a dicsőség sosem létezett.

Columbia és a nosztalgia mint fegyver

Columbia annak az eredménye, amikor a nosztalgia vallássá válik, a vallás pedig politikává. Egy lebegő város, amely a civilizáció csúcsának árulja magát, de darabjaira hullik, amint lekaparod róla az aranyfestéket. Amerika pontosan ugyanezt a trükköt használja.

Az amerikai álom, akárcsak Columbia, sosem volt mindenkié – mindig csak egy kiválasztott réteg számára jelentett ígéretet. Nem véletlen, hogy Comstock jelmondata, „A city upon a hill”, John Winthrop, egy 17. századi puritán prédikátor szavaiból származik, aki Amerikát az új Édenként képzelte el – de csak azok számára, akik beleillettek az ő világképébe. Trump sem találta fel ezt a mítoszt. Ő csak újracsomagolta, és a teleshopos árusok agresszivitásával adta el egy olyan országnak, amely inkább hisz egy illúzióban, mint hogy szembenézzen a valósággal.

Columbia ugyanezt teszi. A parádék, a csillogó neoklasszikus építészet, a kis zenekar, amely a God Only Knows-t játssza a kikötőben… Mindez egy gondosan felépített narratíva, amely azt sugallja: „hazajöttél” – még akkor is, ha az a haza azok csontjaira épült, akik sosem voltak szívesen látott vendégek.

A BioShock Infinite nem rejti véka alá az üzenetét. Már az első pillanattól kezdve Columbia látványosan forgatja a szemét a saját ideológiáján. Az a lottójáték, amellyel Bookert fogadják a városban – ahol a fődíj egy vegyes pár megkövezése –, nem egy drámai fordulat. Ez Levine világos üzenete: ez nem egy alternatív világ. Ez Amerika, ahogyan mindig is létezett bizonyos emberek számára. Szóval amikor 2025 Amerikájára nézünk, a második Trump-ciklusra, a megerősített határokra és a történelemhamisítás tombolására, az nem véletlen egybeesés. Ez Columbia valós időben.

Mindannyian Booker DeWittek vagyunk?

A BioShock Infinite legbrutálisabb eleme nem az erőszak, hanem a totális kilátástalanság. Booker DeWitt, a főhős, egész játék alatt menekülni próbál a múltja elől, hogy helyrehozza a hibáit. De Levine nem volt ennyire naiv. Booker sorsa már az első pillanattól meg van pecsételve, mert képtelen kibújni a saját bőréből. És itt válik a játék rémisztően aktuálissá. Ha 2016-ban volt egy Booker, aki megpróbálta megváltoztatni Amerika irányát, akkor 2020-ban elbukott. És 2025-ben újra megtörtént.

Trump nem Comstock, mert Comstock nem egy ember. Ő egy eszme, egy tünet, egy vírus, amely mindig új gazdatestet talál, amikor a rendszer úgy érzi, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás.

Ha Booker Amerika legsötétebb arcát jelenti, akkor Elizabeth a repedés a rendszerben.

Ken Levine lehetetlen utópiája

Levine sosem volt optimista. A System Shock 2-tól kezdve a BioShock-on át egész munkássága az utópiák lehetetlenségét boncolgatta. Andrew Ryan, az első BioShock ipari titánja, a totális individualizmuson alapuló társadalmat akart létrehozni. Comstock, az Infinite-ben, egy teokráciát álmodott meg, ahol az isteni akarat minden kegyetlenséget igazolt. Mindketten elbuktak, mert az utópiáik alapjaiban voltak romlottak.

És itt válik a Infinite különösen aktuálissá. Mert nem áll meg egy adott ideológia kritikájánál; magát a múlt idealizálásának aktusát kérdőjelezi meg.

Columbia annak az Amerikának az álma, amely nem hajlandó előre tekinteni, amely inkább újra és újra megismétli a történelmét, bízva abban, hogy ezúttal talán más lesz. Ez pedig 2025 Amerika dilemmája. Trump és emberei eladták az ország lakosságának az illúziót, hogy Amerika újra naggyá tehető, anélkül, hogy elismernék: ez a nagyság soha nem létezett a többség számára.

A megváltás ára

2025-ben az amerikai álom továbbra is egy kipukkadásra váró lufi. Az ország még mindig a saját ördögi körében rekedt. A szebb jövő ígéretei folyamatosan ütköznek a múlt utáni vágyakozással. És miközben újra és újra ugyanazt az utat választjuk, a kérdés adott: képesek leszünk végre megtörni a ciklust? Vagy Bookerhez hasonlóan továbbra is ugyanazon az ajtón lépünk át, remélve, hogy ezúttal máshova vezet?

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: 2K Games

Fejlesztő: Irrational Games

Stílus: FPS, narratív akció

Megjelenés: 2013. március 26.