RETRO – A Sony legméltatlanabbul elfeledett gyöngyszeme volt, amikor a Disney közreműködésével készítették el a „saját God of Warjukat”: az eredmény briliáns lett, mégis szinte senki sem emlékszik rá. Sokaknak csak a borító ugrik be róla, és kevesen mertek esélyt adni neki. A San Diego Studios első PlayStation 2-es játéka azonban igazi mestermű volt.
Még pár napja is csak annyit tudtam a játékról, hogy számtalanszor láttam már a klasszikus, Disney-stílusú borítóját. Fogalmam sem volt róla, hogy a Sony eredeti címe, a The Mark of Kri mögött valójában annak az akciójátéknak az előfutára áll, amely később a God of War-t és annak explicit brutalitását is híressé tette. A projekt eredetileg még Barbarian néven született, PSX-re tervezve, végül 2002-ben már PlayStation 2-n jelent meg végleges címén, de bár a 2005-ös God of War később sokkal nagyobb sikert aratott, ez a mára elfeledett gyöngyszem igazi nehézsúlyú címek között próbált érvényesülni.
Egy olyan korszakban kellett helytállnia, amikor olyan játékok uralták a mezőnyt, mint a Grand Theft Auto: Vice City, a Super Mario Sunshine, a Kingdom Hearts, a The Legend of Zelda: Wind Waker, a Mafia, vagy akár az első Splinter Cell. Ezek árnyékában eleve nehéz volt kitűnni, különösen úgy, hogy 2001-ben már olyan klasszikusokat kaptunk, mint a Metal Gear Solid 2, a GTA 3, a Max Payne, a Halo vagy a Devil May Cry. Megvan tehát, hogy a The Mark of Kri miért nem robbant akkorát – de bőven van okunk arra is, hogy igazságtalannak érezzük ezt a sorsot.
Ha Conan, a barbár egy Disney-film lenne
A Sony San Diego első játékaként, mielőtt a stúdiót a sport- és versenyjátékok kategóriájába sorolták volna, a The Mark of Kri megelőzte a későbbi hack ‘n’ slash őrületet, inkább egy klasszikus beat ’em up érzést nyújtva. Egy maori harcost irányítva kalandozhatunk Új-Zéland fantáziavilágában, és bár az ikonikus borítója emlékezetes, sok szempontból félrevezető is volt.
Azok számára, akik csak futólag látták egy bolt vagy videotéka polcán, klasszikus, gyerekeknek szóló Disney-játéknak tűnhetett, legalábbis a rajzfilmes külső ezt sugallta. Csakhogy az ártalmatlan külső mögött ott lapult az a bizonyos korhatáros pecsét is, ami már előrevetítette, hogy a rajzfilmszerű felszín mögött valami egészen más rejtőzik.
A Disney, Don Bluth, Dreamworks és más animációs stúdiók tehetséges 2D-s művészei segítségével készült, lenyűgöző rajzfilmes látványvilág gyorsan brutális, könyörtelen akcióba fordult át. A játék látványos kombói és kivégzései vérfürdővé változtatták a zöldellő tájakat, ahol testcsonkítások és literszám ömlő vér színezte vörösre a mezőket.
Ez a szellemiség, amely egy Disney rajzfilm stílusát ötvözte a ’90-es évek legdurvább akciófilmjeivel, minden cenzúrát nélkülözve, már az első pályán megragadta a figyelmünket. A töltőképernyő egy szénrajz-szerű skicc formájában indult, amely lassan, varázslatos módon színes 3D-s jelenetté alakult át, és hamarosan rájöhettünk, hogy ez a játék valójában egy olyan dizájnleckét kínál, amelynek ötleteit még a Sony is szabadalmaztatta.
Zsenialitás, amit végül a Sony szabadalmaztatott
Három évvel azelőtt, hogy az első God of War megmutatta volna, milyen érzés egy gombnyomással egyszerre több irányba suhintani a kardunkkal, a The Mark of Kri már úttörője volt annak a tömeges harcrendszernek, amelyet később az Assassin’s Creed és a Batman Arkham sorozatok tettek híressé. A jobb analóg karral ugyanis megjelölhettük az ellenfeleket, majd külön gombokat rendelhettünk hozzájuk.
Ha például három ellenséggel néztünk szembe, egyetlen joystick-mozdulattal egy négyzetet, X-et és kört oszthattunk ki fejük fölé, így a főhős az adott gomb megnyomásakor automatikusan az ahhoz tartozó ellenfelet támadta meg. Ha csak egyet nyomtunk meg közülük, a többi gombot további kombókhoz használhattuk, ezzel stratégiai mélységet adva a látványos és változatos harcrendszernek. További fegyverekkel kiegészítve olyan élményt nyújtott, amit nehéz volt nem azonnal megszeretni.
A lopakodós elemekkel, és egy hollóval, amit a gyűjthető tárgyak vagy a közelgő ellenségek feltérképezésére használhattunk, a The Mark of Kri egy olyan régmúlt kor gyöngyszeme, amit történelmi értéke miatt is érdemes kipróbálni, hiszen máig meglepően modern élményt kínál.
Igazán kár, hogy a megjelenése idején nem lett nagy siker, mivel túlságosan is erős vetélytársakkal kellett versenyeznie. Pedig a játékban rejlő lehetőségek bőven megalapoztak volna egy olyan sorozatot, ami még ma is örömet okozna. A kevésbé sikeres folytatás után a The Mark of Kri mára leginkább Reddit-threadekben él tovább, ahol a játékosok nosztalgiával idézik fel emlékeiket, remélve, hogy mások is felfedezik ezt az elfeledett klasszikust. Ha kedvet kapsz hozzá, te is látogass el oda, hogy támogatásoddal elismerd a játék és rajongóinak érdemeit.
-theGeek-
Forrás: 3djuegos
